2011. április 2., szombat

Hétvégi gyakorlás, szombat

Bocsánat, hogy így eltűntem, de váratlanul hazamentünk a tesóval meg Bogyóval Miskolcra. Ha már így alakult, akkor meglátogattuk az állatorvost, dr. Magos Zsuzsát, aki megnyugtatott, hogy Bogyó korához és alapbetegségeihez képest jól van, nem szenved és egyértelműen sikerült a gyógyszerekkel stabilizálni az állapotát. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a csokis eset nem okozott maradandó károsodást, a szíve ritmusosan ver, a tüdeje tiszta. Megkapta a veszettség és a kombinált oltásokat is, Chilire való tekintettel coronavírus ellen is kapott egy szurit. Még aznap lakótársával, Sütivel megszépítkeztek Kummer Éva kutyakozmetikusnál, akitől mindketten megújult külsővel távoztak.

Ma korán reggel kellett kelnünk és indulnunk, hogy 9-re visszaérjünk, mert nekem a Top Mancsban volt randim Chilivel, Anikó meg természetgyógyász tanfolyamra sietett. Pest előtt voltunk, amikor Barbara írt sms-t, hogy nem tudnék-e elmenni a kutyáért. A tesó nagyon aranyos volt, szó nélkül bevállalta ezt az időben és távolságban is nagy kerülőt. Az egész délelőtt egy nagy rohanás volt: hazasiettünk, leraktuk Bogyót, átöltöztünk, aztán mentünk is tovább a másikért. (Chilivel kölcsönösen örültünk, amikor megláttuk egymást. Teljesen be volt sózva, fel-alá ugrált, még Andi is alig bírta féken tartani.) Andi gyorsan átadta Barbara üzenetét, majd fogtam a kutyát, a kosárkáját és már tűztünk is. 
A kutyasulihoz menet Anikó majd elájult a kocsiban, egész úton legyezgette magát, le-fe húzogatta az ablakot, mert Chili nagyon büdi volt.. Az történt ugyanis, hogy még otthon belevetette magát a tavalyról maradt gyerekmedence állott vízébe. Biztos melege volt és így akarta lehűteni magát..:)  Chili általában az anyósülés padlóján, összegömbölyödve, nyugodtan szokott utazni. Egyszer csak felállt, mellső mancsaival támaszkodott a lábamra, igyekezett felhívni magára a figyelmet. Anikó világosított fel, hogy sziréna hangja volt hallható, ekkor ösztönösen jól megdicsértem a  kutyust. Barbara is azt tanácsolta később, hogy ha Chili bármilyen spontán jelzést ad egy valós hangra, akkor annak nagyon kell örülni és jól meg kell dicsérni a kutyust.

Barbara egyébként azt a feladatot adta, hogy amikor megérkezünk, csináljunk egy szabályos kiszállást a kutyasuli parkolójában, majd menjünk a közeli dombra sétálni, szabályosan engedjem el, labdázzunk egy kicsit, behívás. A pálya szélén csatoljam vissza a pórázt, adjam a szájába a kosarat és úgy menjünk be a pályára, majd adjuk Barbarának vagy Mártának a kosarat.
A behívást és a kosár átadását kivéve minden részfeladat szépen ment, a múlt heti vizsga óta én is sokkal magabiztosabb, határozottabb vagyok, aminek eredményeképp Chili jobban figyelt rám, pontosabban, gyorsabban hajtotta végre a feladatokat.
Behívás: eldobtam a labdát, többnyire utána is szaladt, majd labdával a szájában lefeküdt, s a füvet harapdálta. Többször is elég erélyesen rá kellett szólnom, hogy jöjjön hozzám, vagy ha el is indult, akkor otthagyta a labdát, ebben az esetben a keresd, vedd fel, hozd ide vezényszavakkal operáltam.  Szóval elég nehézkesen ment, de nem hagytam magam, hanem kitartóan vezetgettem.
Egész szépen mentünk a kosárkával a szájában lábnál, míg meg nem látta Barbarát a padon, na akkor elkezdett húzni, majd odaérve fel-fel ugrált rá. Az igazság az, hogy fogalmam se volt, hogy mit kell tennem, hogyan történik az átadás hiszen csak annyit mondtak, hogy vigyük a kosarat Barbarához.
Chilivel meg kellett volna állni a pad előtt, leültetni és nyugodtan várni a kellett volna, míg Barbara elveszi tőle a kosarat. Nem ez volt a baj, hanem az, hogy nem fegyelmeztem időben a kutyust, hanem hagytam rámászni Barbarára. Bármennyire is örül a kutyus a másiknak, nyugton kellene maradnia. Na ahogy eddig ismerem Chilit, az nagy csoda lenne tőle, ugyanis akit megkedvel, szeret annak nagyon tud örülni.

Ezután Mártával és Barbarával átbeszéltük, hogy mik voltak a hibáim a vizsgán, mire kell jobban figyelnem, hogyan tudok ezeken javítani. Egy komolyabb hibát emeltek ki: a vezényszavakat túl sok felesleges mozdulat kíséri pl. megpaskolom a térdem, újjal mutatok, lehajolok stb., ahelyett, hogy a hangomat használnám. Ezek a kezdetekkor ragadták rám, amikor még nagyon nehezen tudtam felvenni a kapcsolatot a kutyával, illetve nem éreztem rá, hogy mit és hogyan kell mondani. Tehát ennek tudatában igyekeztem a kezemre, a testbeszédemre odafigyelni, szinte odaszögeztem a karomat az oldalamhoz és a hangommal próbáltam irányítani Chilit.

A mai nap folyamán gyakoroltuk még az agility alapjait, pár jelzést, kifektetést, láb mellett követést. Ez utóbbi gyönyörűen ment a kifektetés után, az alatt ugyanis "összerendeződött". Nagyon boldog voltam, hogy milyen szépen ment, pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk.. ráadásul mindvégig a tekintetemet kereste!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése