2011. április 10., vasárnap

Chili, a határsértő

Korán érkeztem a pályára, és mivel Andi csak fél óra múlva volt várható, ezért a Barbarával váltott beszélgetés után letelepedtem a padra, és onnan figyeltem a különböző csoportokat. Voltak akik a kutyájukkal kettesben dolgoztak, az egyik csoport engedelmességit gyakorolt, másik agilityzett, de volt kutyaovi is. Ezen a szép napsütéses, ámde szeles napon jó érzés volt ennek a változatos, vidám forgatagnak előbb a szemtanúja, majd a részese lenni.

Amint észrevettem a bekötő úton Andi kocsiját rögtön mentem is hozzá. Megkocogtattam a hátsó üveget, s amint Chili észrevett türelmetlenül elkezdett toporogni. Ahogy kinyitottuk az ajtót, nem sok híja volt, hogy a nyakamba ugorjon... Andit a három kutyusa mellett elkísérte unokája, Hanna is, aki egy halkszavú, de tündéri kislány. Elmentünk a szokásos bemelegítő sétára a közeli dombra, közben beszélgettem Hannával is, odaadtam neki Chili labdáját, hogy azt dobálgassa a kutyusnak. Jól elment az idő a kellemes sétával, beszélgetéssel, kutyákkal. Egyre jobban megy a behívás is.

A pályára visszatérve beálltam a "KEA"-s gyakorló körbe, ahogy a múltkor, most is egy-két feladatot gyakoroltunk. Chilivel a tárgyhordást és a nevemre való jelzést. 
Tárgyhordás: a kb 2-3 méterre levő padra rátettünk egy telefont és azt kellett a tárgya mutatva és a hozd ide vezényszóra hozzám hoznia. Mivel Chili egy aktív, mozgékony kutya ő ezt játéknak fogja fel, el-elejti a tárgyat és még rágcsálja is. A második körben egy pórázt tettünk a padra, ezt már sokkal jobban ment. Sajnos a kutyus velem nem járt jól, mert én nyugodt és következetes vagyok, ezért nem fog sok ilyet csinálni... Márta is megmondta, hogy a kutyák végleges "formáját" a gazdik és nem a nevelők, kiképzők alakítják ki. Tehát fel van adva a lecke, remélhetőleg nem fogok csalódást okozni.

Nevemre való jelzés: leültettek a padra, előttem Chili. Oldalt ült egy széken Hanna, pár méterrel mögöttem pedig Márta állt. Ő onnan kiabált, hogy "Zsani", Hanna volt a "bíró" és felemelte a kis kezét, amint elhangzott a nevem. Én meg kértem Chilitől egy bököt, majd falat. Első két alkalommal nem igazán kötötte össze a dolgokat, de a harmadiknál már egyértelműen felfigyelt, kezdte kapisgálni a dolgokat, Mártára nézett amikor a nevemet mondta. Üres jelzésekre nem kapott semmit, de nem is próbálkozott be.

Ezután Márta leült mellém és először csak akkor dicsérte Chilit, ha nem csinált semmit. Majd több különböző dolgot felváltva kért tőle, valahogy így: ül, fekszik, kelj fel, bök, hangot, fekszik, bök, bök, ül, feküdve kért bök stb. Ezzel a gyakorlattal úgymond kisöpörjük a rosszul rögzült vezényszavakat  és azt erősítjük meg a kutyában, hogy csak a kért feladatot teljesítse.

Eszterék is kinn voltak, hozták Kefírt, hogy az új gazdajelölttel gyakoroljon. Remélem, hogy Kefkének végre megtalálták a megfelelő gazdit, megérdemli a boldog kutyaéletet. Sajnos csak annyi időnk volt beszélgetni, hogy átadtam az origami kutyusokat és a húsvéti ajándéknak szánt saját kezűleg varrt nyuszit. (Amit mint később értesültem róla Imi szétszedett, mert kíváncsi volt, hogy mivel van megtöltve - barna rizzsel.)

Ezután kicsit szétszóródott a csapat, ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem adnak feladatot, addig is labdázok a kutyussal. Szabályszerűen. Chili most megint kezdi nagyon próbálgatni a határait, hol szépen lábnál marad és csak akkor megy a labdáért, amikor megengedem, aztán kettővel utána rögtön ráveti magát.  
Trükk: pórázt rátenni, lazán fogni a végét, lábhoz, ül, ott ül, eldobni a labdát, nézz rám. Ha szépen ott marad, akkor levenni a póráz és mehetsz, viszont ha utána menne, akkor pórázzal visszatartani és kezdjük előröl. Fontos, hogy nem szabad feladni, hanem következetesen javítani rajta. Idővel rájön, hogy csak akkor lesz labda, ha szépen viselkedik. "Összerendezésképpen" ki lehet fektetni pár perce a kutyust, és utána labdázni.

Május 20-21-22-én lesz a következő KEA tábor, Berekfürdőn. Előtte kb. két héttel költözik hozzám a kutyus, az első héten Bogyó nélkül leszünk, a másodikon visszajön a kisöreg. A táborba már együtt megyünk (természetesen Bogyó nélkül). Nagyon jól éreztem magam a múltkor, remélem a mostani is legalább olyan jó lesz. Jönnek Eszterék is, úgyhogy megint babázhatok egy kicsit..:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése