2011. április 30., szombat

Chili első napja nálunk - egy új élet kezdete

Tegnap este, miután rendberaktam a lakást, olyan fáradtság jött rám, hogy úgy éreztem ülve el tudnék aludni. Sajnos ennek ellenére mégsem jött álom a szememre, órákig csak forgolódtam, azt hiszem az izgalomtól. Reggel elég fáradtan ébredtem, de amint eszembe jutott, hogy megyünk Chiliért, rögtön felélénkültem. A pályára kicsit korán érkeztünk, mert előbb Ancsit raktuk le. Úgy fél óra múlva meg is jött Barbara a két gyerekével. Kivettem Chilit a ketrecből, majd közösen elmentünk a dombra sétálni. Közben Barbara elsorolta a legfontosabb tudnivalókat, feladatokat, hogy a nála töltött idő alatt milyen tapasztalatokat szerzett a kutyáról. Persze ennek nagy részét már korábban is átvettük, de voltak azért új információk, feladatok. Ilyen pl. hogy mindennap egy kis időre ketrecbe kell küldenem, rázárni az ajtót, hogy szokja meg, hogy nem mindig vagyunk együtt. Ma csak 30 percre, holnap 40 percre kell a ketrecben hagynom, azaz minden egyes nappal egyre több időt kell majd ott töltenie. Mindent gyakorolhatunk, kivéve a jelzéseket. Attól szigorúan el lettünk tiltva. Kivéve azokat az eseteket, amikor magától jelez valamit (miután leellenőriztem).
A családtagok kb. 1 hónapig nem csinálhatnak vele semmilyen interakciót, azaz nem dobálhatnak neki labdát, nem adhatnak ételt, vezényszavakat, nem kérhetnek tőle semmit. Sétálni lehet együtt, ismerkedés, barátkozás lehet, csak akciók nem - azokat tőlem kell kapnia. Ha elmegyünk a boltba a hugival, akkor amíg bemegyek megfoghatja a pórázt, megnyugtathatja de más egyéb nem.

Miután minden lényeges dolgot elmondott Barbara elmentünk a kocsijához kivenni Chili cuccait. A ketrec és 20 kg Flatazor táp úgymond "vele jár", de emellett legnagyobb meglepetésemre kaptam (pontosabban a kutyus kapta) egy ajándékcsomagot is! Kaptunk vadiúj kutyaágyat, csontot, labdát, rongyjátékot, póráz+nyakörvet, jutifalat rudakat.
Hazajöttünk, Apa segített felhozni a dolgokat a lakásba. Szabályosan közlekedtünk a házban és a lakásba bejövet is. Szerintem megismerte a lakást, mert nem volt nagy futkorászás, mint amikor legelőször itt járt. Kicsit szaglászott, de nem fedezett fel minden zeg-zugot.. Az első 20 percben mindketten meg voltunk illetődve, kicsit ész nélkül dobálgattam a rongyot, a kézilabda méretű focilabdát, amit ő boldogan idehozott, de az alattunk lakók már nem biztos, hogy ennyire örültek...

Mindenesetre izgatottabb volt az átlagosnál, várta, hogy csináljunk már valamit, de idővel én is magamra találtam. Szépen eltettem a játékokat nem elérhető helyre, hiszen csak akkor játszunk, ha én akarom, nem hagyok elől semmit. Nem zavartattam magamat, hanem tettem-vettem a lakásban, elrendezgettem az újonnan kapott dolgokat, a kutyakaját átraktam egy másik edénybe, lemostam a ketrecet, a hálóban átrendezgettem egy kicsit a dolgokat stb. Szóval hagytam, hogy a kutyus azt csináljon amit akar. Chili persze figyelemmel követett, de nem loholt állandóan a sarkamban. Pót-reggeli gyanánt kapott egy kis maroknyi száraz kaját, mivel Barbara nem adott neki, én meg eddig nem tartottam itthon kenyeret. Aztán odaadtam neki a korábban vett méretes csontot, amivel remekül elszórakozott az új fekhelyén. 
Ezt egy idő után elvettem tőle, majd elővettem a Kongot. Leültettem a nappali közepén, majd eldugtam. Ha látta, hogy hova rakom, akkor rögtön odament és hozta is, ha nem, akkor kis keresés után, de megtalálta, igyekeztem egyre nehezebben megtalálható helyre rakni. Láthatóan ezt a feladatot is nagyon élvezte, rendületlenül hordozgatta hozzám a játékot. Úgy 6-8 kör után eltettem, majd én leültem a tévézni, ő meg lefeküdt a kanapé elé, szinte ugyanoda, ahova Bogyó szokott, nem véletlenül mondják, hogy a kutyák megérzik a jó helyeket a lakásban.
Míg ebédeltem ő mellettem feküdt a földön, majd kitaláltam, hogy tanuljunk valami újat. Kyra Sundance 101 kutyatrükk könyvéből kinéztem az Egyensúlyozás és elkapás gyakorlatot, ami viszonylag könnyű és látványos. Kezdetben sima szárazeledel darabbal, aztán háztartási keksszel próbálkoztam, de kis méretük miatt egyik sem vált be. Érezte, hogy ott a kaja, de a mozdulatra - azaz hogy még a levegőben elkapja a faltatot arra egy nagyobb darab segített rávezetni, amit Bogyó kajás dobozát átkutatva leltem meg: Schmakos. Ezt kettétörtem és ezt tettem az orrára. Na, több se kellett neki, rögtön rájött a dolog nyitjára. Nem mindig kapja el, de a mozdulat megvan, csak gyakorolni, finomítani kell, na meg egy jobb jutifalatot szerezni.
6 körül elmentünk egy nagyobb sétára, ki lett adva az ukáz, hogy csak akkor mehetünk tovább a pisiből, ha a kaki is megvolt. Sajnos ez utóbbira közel 20 vagy több percet is várni kellett, mert Chili mindenre figyelt, kocsi, kutyák, gyerekek. A kutyákra sajnos morgott, amit póráz rezgése által éreztem, még akkor is ha 3-4 méterre voltak, pofon járt érte. A nagy dolog végeztével nekiindultunk, de folyamatosan húzta a pórázt, így az egész séta abból állt, hogy nem, lábhoz, gyere, nem, lábhoz, gyere... Sajnos olyan helyet nem találtunk, ahol szabadon tudtam volna engedni, mert amíg nincs meg a második vizsgánk, addig nem mehetünk bárhova be.
Séta után lefeküdt a földre, én tévéztem, meg bekapcsoltam a gépet. Teljes nyugi van, ha felállok akkor felemeli a fejét, de marad a helyén, ha wc-re megyek, akkor egy idő után megáll az ajtóban, hogy megvagyok-e, aztán visszafekszik.
A telefon egy párszor csörgött (volt amikor a fejétől csak 30 centire), de csak egyetlen egyszer állt fel és ment oda megnézni a telefont. Nem nézett rám és nem is jött oda. Aztán egyszer meg a másik szobában voltam, amikor megjelent, majd elviharzott. Aztán hallom, hogy ugat, talán kettőt-hármat. Kinézek a kukucskálón és látom, hogy nyitva a szomszéd ajtaja. Azt nem tudom, hogy csengettek-e vagy sem. Csak annyit mondtam, hogy jól van, ügyes vagy, mert nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz volt.
Vacsi után úgy egy órával megint lementünk, de nagy örömömre ez már gyorsabban ment, a késő esti nyugalom és az eső megsegítette a dolgokat... Miután feljöttünk rá 10 perc múlva minden cécó nélkül beküldtem a ketrecbe, rázártam az ajtót, majd bevonultam a fürdőbe. A hallókészülékem FM rendszerének segítségével "kihallgattam", úgy 5 perc után nyögdécselt egy sort, kaparászott, majd csend, ez még egyszer megismételte, aztán 20 percig csend. Megyek a ketrechez, hát látom, hogy mélyen alszik, csak a szólongatásra ébredt fel. Leültettem, majd vár, kinyitottam az ajtót, megint vár, aztán kijöhetett. Megdicsértem, kértem tőle pár feladatot (ül, fekszik, hempi, kapd el, vedd fel), majd adtam egy szem falatot.

Hát, így telt az első napunk, összességében sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam.

1 megjegyzés:

Márti írta...

nagyon izgalmas, hogy váltok napról napra igazi csapattá :)
ott lesztek nyáron az etológia táborban?

Megjegyzés küldése