2011. április 13., szerda

Bogyó és a béke szigete

Már több napja komoly felfordulás van nálam, belekezdtem az ilyenkor szokásos tavaszi nagytakarításba. Levettem, majd kimostam a függönyöket, lemostam az ablakokat, törölgettem, összeporszívóztam, felmostam a padlót és még hosszasan sorolhatnám. A  különböző bútorok, székek, újságok, mosószeres flakonok, felmosó vedrek meg ki tudja még mi minden a földön vannak, nagy össze-visszaságban. Ennek a rumlinak a közepén érintetlenül ott van Bogyó puffja, aki erről a királyi - bocsánat, királynői hadiszállásról figyeli a körülötte zajló (gondolom nem éppen csendes) eseményeket.. Különösebben nem zavartatja magát, többnyire békésen, de éberen alszik, időként körbenéz, hogy van-e változás, aztán visszaalszik..


"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: Órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.” 
Axel Munthe

3 megjegyzés:

Eszter írta...

Hú, de erősen tervezem én is a nagytakarítást. Ablakok, tükrök tele vannak pici kéznyomokkal. Hogy a többiről ne is beszéljünk...

Milka írta...

Gyönyörű gondolatok!

Ysani írta...

Végeláthatatlan bejegyzést lehetne szentelni az "ebgondolatoknak"!

Megjegyzés küldése