2011. április 30., szombat

Chili első napja nálunk - egy új élet kezdete

Tegnap este, miután rendberaktam a lakást, olyan fáradtság jött rám, hogy úgy éreztem ülve el tudnék aludni. Sajnos ennek ellenére mégsem jött álom a szememre, órákig csak forgolódtam, azt hiszem az izgalomtól. Reggel elég fáradtan ébredtem, de amint eszembe jutott, hogy megyünk Chiliért, rögtön felélénkültem. A pályára kicsit korán érkeztünk, mert előbb Ancsit raktuk le. Úgy fél óra múlva meg is jött Barbara a két gyerekével. Kivettem Chilit a ketrecből, majd közösen elmentünk a dombra sétálni. Közben Barbara elsorolta a legfontosabb tudnivalókat, feladatokat, hogy a nála töltött idő alatt milyen tapasztalatokat szerzett a kutyáról. Persze ennek nagy részét már korábban is átvettük, de voltak azért új információk, feladatok. Ilyen pl. hogy mindennap egy kis időre ketrecbe kell küldenem, rázárni az ajtót, hogy szokja meg, hogy nem mindig vagyunk együtt. Ma csak 30 percre, holnap 40 percre kell a ketrecben hagynom, azaz minden egyes nappal egyre több időt kell majd ott töltenie. Mindent gyakorolhatunk, kivéve a jelzéseket. Attól szigorúan el lettünk tiltva. Kivéve azokat az eseteket, amikor magától jelez valamit (miután leellenőriztem).
A családtagok kb. 1 hónapig nem csinálhatnak vele semmilyen interakciót, azaz nem dobálhatnak neki labdát, nem adhatnak ételt, vezényszavakat, nem kérhetnek tőle semmit. Sétálni lehet együtt, ismerkedés, barátkozás lehet, csak akciók nem - azokat tőlem kell kapnia. Ha elmegyünk a boltba a hugival, akkor amíg bemegyek megfoghatja a pórázt, megnyugtathatja de más egyéb nem.

Miután minden lényeges dolgot elmondott Barbara elmentünk a kocsijához kivenni Chili cuccait. A ketrec és 20 kg Flatazor táp úgymond "vele jár", de emellett legnagyobb meglepetésemre kaptam (pontosabban a kutyus kapta) egy ajándékcsomagot is! Kaptunk vadiúj kutyaágyat, csontot, labdát, rongyjátékot, póráz+nyakörvet, jutifalat rudakat.
Hazajöttünk, Apa segített felhozni a dolgokat a lakásba. Szabályosan közlekedtünk a házban és a lakásba bejövet is. Szerintem megismerte a lakást, mert nem volt nagy futkorászás, mint amikor legelőször itt járt. Kicsit szaglászott, de nem fedezett fel minden zeg-zugot.. Az első 20 percben mindketten meg voltunk illetődve, kicsit ész nélkül dobálgattam a rongyot, a kézilabda méretű focilabdát, amit ő boldogan idehozott, de az alattunk lakók már nem biztos, hogy ennyire örültek...

Mindenesetre izgatottabb volt az átlagosnál, várta, hogy csináljunk már valamit, de idővel én is magamra találtam. Szépen eltettem a játékokat nem elérhető helyre, hiszen csak akkor játszunk, ha én akarom, nem hagyok elől semmit. Nem zavartattam magamat, hanem tettem-vettem a lakásban, elrendezgettem az újonnan kapott dolgokat, a kutyakaját átraktam egy másik edénybe, lemostam a ketrecet, a hálóban átrendezgettem egy kicsit a dolgokat stb. Szóval hagytam, hogy a kutyus azt csináljon amit akar. Chili persze figyelemmel követett, de nem loholt állandóan a sarkamban. Pót-reggeli gyanánt kapott egy kis maroknyi száraz kaját, mivel Barbara nem adott neki, én meg eddig nem tartottam itthon kenyeret. Aztán odaadtam neki a korábban vett méretes csontot, amivel remekül elszórakozott az új fekhelyén. 
Ezt egy idő után elvettem tőle, majd elővettem a Kongot. Leültettem a nappali közepén, majd eldugtam. Ha látta, hogy hova rakom, akkor rögtön odament és hozta is, ha nem, akkor kis keresés után, de megtalálta, igyekeztem egyre nehezebben megtalálható helyre rakni. Láthatóan ezt a feladatot is nagyon élvezte, rendületlenül hordozgatta hozzám a játékot. Úgy 6-8 kör után eltettem, majd én leültem a tévézni, ő meg lefeküdt a kanapé elé, szinte ugyanoda, ahova Bogyó szokott, nem véletlenül mondják, hogy a kutyák megérzik a jó helyeket a lakásban.
Míg ebédeltem ő mellettem feküdt a földön, majd kitaláltam, hogy tanuljunk valami újat. Kyra Sundance 101 kutyatrükk könyvéből kinéztem az Egyensúlyozás és elkapás gyakorlatot, ami viszonylag könnyű és látványos. Kezdetben sima szárazeledel darabbal, aztán háztartási keksszel próbálkoztam, de kis méretük miatt egyik sem vált be. Érezte, hogy ott a kaja, de a mozdulatra - azaz hogy még a levegőben elkapja a faltatot arra egy nagyobb darab segített rávezetni, amit Bogyó kajás dobozát átkutatva leltem meg: Schmakos. Ezt kettétörtem és ezt tettem az orrára. Na, több se kellett neki, rögtön rájött a dolog nyitjára. Nem mindig kapja el, de a mozdulat megvan, csak gyakorolni, finomítani kell, na meg egy jobb jutifalatot szerezni.
6 körül elmentünk egy nagyobb sétára, ki lett adva az ukáz, hogy csak akkor mehetünk tovább a pisiből, ha a kaki is megvolt. Sajnos ez utóbbira közel 20 vagy több percet is várni kellett, mert Chili mindenre figyelt, kocsi, kutyák, gyerekek. A kutyákra sajnos morgott, amit póráz rezgése által éreztem, még akkor is ha 3-4 méterre voltak, pofon járt érte. A nagy dolog végeztével nekiindultunk, de folyamatosan húzta a pórázt, így az egész séta abból állt, hogy nem, lábhoz, gyere, nem, lábhoz, gyere... Sajnos olyan helyet nem találtunk, ahol szabadon tudtam volna engedni, mert amíg nincs meg a második vizsgánk, addig nem mehetünk bárhova be.
Séta után lefeküdt a földre, én tévéztem, meg bekapcsoltam a gépet. Teljes nyugi van, ha felállok akkor felemeli a fejét, de marad a helyén, ha wc-re megyek, akkor egy idő után megáll az ajtóban, hogy megvagyok-e, aztán visszafekszik.
A telefon egy párszor csörgött (volt amikor a fejétől csak 30 centire), de csak egyetlen egyszer állt fel és ment oda megnézni a telefont. Nem nézett rám és nem is jött oda. Aztán egyszer meg a másik szobában voltam, amikor megjelent, majd elviharzott. Aztán hallom, hogy ugat, talán kettőt-hármat. Kinézek a kukucskálón és látom, hogy nyitva a szomszéd ajtaja. Azt nem tudom, hogy csengettek-e vagy sem. Csak annyit mondtam, hogy jól van, ügyes vagy, mert nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz volt.
Vacsi után úgy egy órával megint lementünk, de nagy örömömre ez már gyorsabban ment, a késő esti nyugalom és az eső megsegítette a dolgokat... Miután feljöttünk rá 10 perc múlva minden cécó nélkül beküldtem a ketrecbe, rázártam az ajtót, majd bevonultam a fürdőbe. A hallókészülékem FM rendszerének segítségével "kihallgattam", úgy 5 perc után nyögdécselt egy sort, kaparászott, majd csend, ez még egyszer megismételte, aztán 20 percig csend. Megyek a ketrechez, hát látom, hogy mélyen alszik, csak a szólongatásra ébredt fel. Leültettem, majd vár, kinyitottam az ajtót, megint vár, aztán kijöhetett. Megdicsértem, kértem tőle pár feladatot (ül, fekszik, hempi, kapd el, vedd fel), majd adtam egy szem falatot.

Hát, így telt az első napunk, összességében sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam.

2011. április 29., péntek

Bogyó régi életének utolsó napjai...

Jópár e-mail váltás után, az utolsó pillanatban kiderült, hogy akkor mégis marad az eredeti terv, szombaton hozhatom haza Chilit. Mivel úgy beszéltük meg a kiképzőkkel, hogy az első 1-2 hétben Bogyónak nem kéne itt lennie, hogy Chilinek minél gyorsabb, gördülékenyebb legyen az átmenet. Így tegnap összepakoltam Bogyó plédjét, gyógyszereit, a diétás tápját, pórázt, utazó dobozát majd irány Miskolc. Megérkezésünkkor minden kutya nagyon örült nekünk, Bogyó is boldogan szaladgált az udvaron Sütikével. 
Süti
Jerry (spray-vel mevakították)
Buksi (gödörből lett kiszedve még kölyökként)
A családot az őrületbe kergettem a jóformán megállás nélkül sípoló hallókámmal, de sajnos Anyut kivéve a többiek nagyon rosszul artikulálnak, így ha beszélgetni akarunk, akkor muszáj a készülék kevéske "támogatása". De amikor csak tehettem kikapcsoltam.  Kicsit játszottam a kutyákkal, beszélgettem Anyuval, a hugival, majd vacsira gyártottam egy finom pizzát. Este még Anyuval átbeszéltük Bogyó gyógyszerezését, mire figyeljen, mikor vannak nagy fájdalmai. Bogyó érezhette, hogy valami változás van készülőben, mert egész nyugtalan volt, mindig oda feküdt ahol éppen ültem. Az este nyugodtan telt, kivéve talán azt, hogy Süti hajnalban kinézett magának, felugrott az ágyba és a mellkasom körül összekucorogva aludt. Nem szoktam kutyával aludni, ezt a csöpp kutyát is csak akkor éreztem meg, amikor a másik oldalamra akartam fordulni... másnap mi is csatlakoztunk ahhoz a több mint 2 milliárd emberhez, akik a királyi esküvőt követték. 
Bogyót azt hiszem nem kell bemutatni...
Indulás előtt kicsit "elbeszélgettem" Bogyóval, elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és hogy, tudom milyen nehéz lesz neki 2 hétig nélkülem, utána ráadásul egy új kutya fogadja majd a lakásban...
Nehéz volt elhagyni, elbúcsúzni tőle, tudva, hogy milyen nagy változások lesznek az elkövetkezendő hetekben.
Este még elpakolgattam a lakásban, helyet csináltam a ketrecnek, összesepregettem, felmostam, egyszóval kissé kicsinosítottam a lakást a jövevény tiszteletére.

2011. április 26., kedd

Segítőkutya etikett - Mire figyelj, ha segítőkutyával találkozol?

Mivel a segítőkutyákról is nagyon kevesen tudnak, érthető, hogy nem mindenki tudja, hogyan kell viselkedni velük. Megpróbáltam összeszedegetni az erre vonatkozó általános infókat.

Segítő kutya: a fogyatékossággal élő személyt az egyenlő esélyű hozzáféréshez fűződő joga gyakorlásában, önálló életvitelének elősegítésében, illetve veszélyhelyzet elhárításában segítő, habilitációs feladatokat ellátó, a külön jogszabályban meghatározott állat-egészségügyi követelményeknek megfelelő kutya. Nagyjából 2 év intenzív szocializáció és tanulás van a kutya háta mögött, úgymond "szakértő" abban amit csinál.

A segítőkutyát (service dog) és a kedvencként (pet) tartott kutya nem összekeverendő! Abban különböznek, hogy a segítőkutya kiképzése, használatára, gondozására való felkészítése a fogyatékossággal élő személynek meghatározott vizsgarend szerint, vizsgabizottság előtt lefolytatott vizsgával zárul. A segítőkutya megkülönböztető jelzéssel van ellátva (hám vagy kendő), melyen a kiképző szervezet logójának is kell szerepelnie.

A segítőkutyák lenyűgöző állatok, nem véletlen, hogy intelligenciájuk, nyugodt viselkedésük (és a hám) láttán egyből a figyelem középpontjába kerülnek, különösen a gyerekekébe. Mindenki, aki szereti a kutyákat vágyat érez, hogy odamenjen hozzájuk, megsimogathassa, úgy ahogy más kedvtelésből tartott kutya esetében is megszokta. Azonban a váratlan, hirtelen érintés, a megszokottól eltérő hangszín (jaj, te édes kutyuli-mutyuli) elvonja a kutya figyelmét, különösen a vezető kutyák esetében, melynek célja az, hogy biztonságosan irányítsa a tulajdonost egyik pontból a másikba. 

  • Tehát, ha találkozol egy megkülönböztető jelzéssel (hámmal vagy kendővel) ellátott kutyával, akkor valószínűleg egy magas szinten képzett segítőkutyával állsz szemben. Ne felejtsd el, hogy a kutyus valószínűleg dolgozik, bármennyire is szimpatikus, ne akadályozd meg a kutyát abban, hogy ellássa a feladatait!
  • Ha kiképzés alatt álló kölyök vagy felnőtt kutyával találkozol (rajtuk is van kendő vagy hám), akkor még körültekintőbbnek kell lenned, mert egy váratlan esemény hatására az egész napi munka elveszhet!! 
  • Először a gazdával beszélj! Mielőtt kapcsolatba lépnél a kutyával, megsimogatnád stb. kérdezd meg a gazdájától, hogy megérintheted-e? Ha az mondja, hogy "nem", akkor NEM. A kutya és gazdája között különleges kötelék van, ő tudja, hogy mikor milyen állapotban van a kutya. Egyes kutyák annyira figyelnek a gazdájuk biztonságára, hogy a gazda elleni támadásként értelmezhetnek egy váratlan érintést. Ennek semmi köze hozzád, nem akar megbántani Téged, egyszerűen csak tartsd tiszteletben a gazda kérését.
  • Soha ne ajánlj fel ételt szolgálatban lévő kutyának, mert az étel a legjobb figyelemelterelő eszköz! Ezzel akár kárt is okozhatsz a fogyatékos személynek!
  • Ha úgy tűnik, hogy a kutya elfelejtette a "jó modort", ugat, hörög vagy egyéb fura hangot ad ki, akkor próbáld meg figyelmeztetni erre a gazdát (különösen hallássérült-segítő kutya esetében!). De az is lehet, hogy ilyen módon jelez a gazdájának, ugyanis néhány szolgálati kutya úgy figyelmezteti a partnerét a közelgő rohamra, vércukorszint-összeomlásra, hogy ugat egyet vagy kettőt!
  • Ne hívd magadhoz síppal, fütyüléssel, egyéb éles hanggal a kutyádat, vakvezető vagy segítőkutya jelenlétében, mert elterelheti a kutya figyelmét a munkájáról.
  • Ne engedd meg a kutyádnak, hogy szimatolja, üldözze, megpróbálja játékba hívni a segítőkutyát, ha az épp dolgozik! 
Beszélgetés a segítőkutya gazdájával: lehetőleg kerülni kell a személyes kérdéseket.  Általában nem érzik sértőnek, tolakodónak, ha a kutyáról kell beszélni, de ez egyéntől függ, valaki szeret erről beszélni, valaki nem. Azaz próbáld meg beleélni a helyzetbe magadat, nem mindig kellemes, ha ötpercenként megállítják az embert, hogy beszéljen a kutyáról - ez nem egy "mozgó kiállítás".

Odafigyeléssel megelőzhető a kutyaharapás! - Kidobtak egy kutyát, mert harapott!

"2011. 04. 25. Állatkínzás miatt indított büntetőeljárást egy 17 éves kismama ellen a Nyíregyházi Rendőrkapitányság. A megalapozott gyanú szerint a fiatal nő szombaton délután lakótelepi lakásának első emeleti erkélyéről kidobta kutyáját, mert az megharapta másfél éves kislánya kezét.
A kislány könnyű sérülést szenvedett, az öt méter magasból a földre zuhanó yorkshire terrier keverék kutyát állatkórházba vitték. Az állatkínzás vétsége két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Forrás: http://www.police.hu/szabolcs/aktualis/sza20110425_01.html 

El tudom képzelni azt a forgatókönyvet, miszerint a gyerek elkezdett sírni, hisztizni az Anyuka berohant, megrémült, majd bedühödött a kutyára... és kidobta. Hogy jut el valaki oda, hogy az első ösztönös cselekedete az, hogy kidobja a kutyát, mert az rosszat csinált? Vajon mi volt a harapást kiváltó ok? A gyerek heccelte a kutyát és az védte magát? El lett mondva (nagyon egyszerűen) a gyereknek, hogy hogyan nyúljon a kutyához, mire vigyázzon?

Tudtad, hogy az amerikai gyerekek felét 12 éves koruk előtt már megharapta egy kutya? 800.000 orvosi kezelést igénylő harapás történik évente, 1-2 millió körül van a be nem jelentett esetek száma. Az esetek többségében a gyerek ismerte a kutyát. A támadások megelőzése érdekében nagyon fontos a tájékoztatás, te is segíthetsz azzal, ha elmagyarázod a gyerekeknek, hogy mire kell odafigyelnie, ha egy kutyával találkozik.

Az alábbi lista segíthet ebben:

  1. Ne nézz a kutya szemébe!
  2. Ne idegesítsd a kerítés mögött levő kutyákat!
  3. Ne menj közel láncra vert kutyához!
  4. Ne nyúlj egy kóbor (vagy póráz nélküli) kutyához!
  5. Ha látsz egy kóbor (póráz nélküli) kutyát, akkor szólj egy felnőttnek.
  6. Ne fuss el és ne kezdj sikoltozni, hanem állj nagyon nyugodtan (mint egy fa), ha a kóbor (póráz nélküli) kutya közel megy hozzád.
  7. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat!
  8. Ne nyúlj a kutyához, amikor eszik vagy alszik!
  9. Ne fojtogasd a nyakát!
  10. Csak akkor simogathatod meg a kutyát, ha a gazdájától erre engedélyt kaptál.
+1. A kutya nem játék.

2011. április 22., péntek

Phonarium és Szubereb

Ma délelőtt voltam a Phonak szervízben (XIII. kerület, Lehel utca 11., H-CS 08.00-15.45, P 08.00-14.00), mert pár napja észrevettem, hogy megrepedt a készülékem háza:
Legnagyobb örömömre alig fél óra alatt el is készült, az időt az épületben levő büfében olvasgatva töltöttem el. Utána elbaktattam a Westendbe, ahol megfelelő papírt kerestem a saját tervezésű névjegykártyához. (A kártya azért kell, mert ahogy egyre több embernek beszélek a blogról, kérik a címét.) Egyenlőre még nem találtam meg az ideális színű papírt, de majd még futok egy kört ebben az ügyben.


Ezután Óbuda felé, Andi kutyás boltja felé vettem az irányt, ahol vártak rám az előre megbeszélt játékok Chilinek. Bogyónak is vettem egy kis méretű Kong Puppyt (a fekete Kong mellett és a kis piros labda mögött látható, kékes-fehér színű), hátha ő is rákap... Itthon tettem bele kutyakaját, kicsit megszaglászta, de különösebben nem izgatta fel. Ha nem kell neki, akkor majd Süti a hugi kutyájának jó lesz. Fokozatosan gyűjtögetem Chilinek a dolgokat, remélem, hogy ezáltal is gyorsabb lesz az átmenet, otthonosan érzi majd magát nálam. Játékokból főleg olyanokat vettem/veszek, amikről tudom, hogy Chili szereti. Nekem a Dog Pyramid (a kép bal oldalán látható, piros színű) tetszik a legjobban, mert amilyen egyszerűnek tűnik, annyira jól leköti a kutyust, órákig el tudnak vele játszani.
Az üzletben is volt egy norvég társaság két kutyával, akik Andinál veszik a Hurtta termékeket, ami nálunk olcsóbb, mint náluk. Észrevettem, hogy az egyik elkezdi nyalogatni, szagolgatni az állvány alatt levő Pyramidot, ezért odamentem és elkezdtem rázogatni, hogy kissé rávezessem a dologra. Leraktam a szőnyeg közepére, kicsit megütögettem, lökdöstem, majd hagytam, hogy rájöjjön a dolog lényegére. Andi töltött még bele kaját és pár pillanat alatt mindkét kutyus odavolt érte - a norvégok vettek is belőle egyet.. Amúgy a  kutyusnak úgy 10 perc játék után  boldogan járt az addig maga alá húzott farka, láthatóan felélénkült.


Már csak egy hét és nálam lesz Chili.. hihetetlen!

2011. április 21., csütörtök

Milyen a jó fülilleszték?

A fülilleszték vezeti a hangot a hallókészülékből a hallójáraton át a dobhártyához, így biztosítja az összeköttetést a készülék és a fül között.
Természetesen ezenkívül még rögzíti is a hallókészüléket a megfelelő pozícióban, valamint emeli a hallási komfortot és a készülék hangzásának minőségét. A helytelen illeszték az egyébként jól kiválasztott készüléket is képes használhatatlanná tenni. Az egyéni fülilleszték tökéletes záródást biztosít. Illesztéket 1 évente kell újat csinálni, kb. ennyi idő alatt érik el. Honnan lehet tudni, hogy itt az ideje a cserének? Sokat sípol (begerjed) a készülék, esetleg töredezett, kiszáradt, kényelmetlen a viselete. 

Különböző formájú illesztékek

Milyen a jó illeszték?

  • Viselete kényelmes mivel az illeszték viselője hallójáratának pontos mása kell hogy legyen, bizonyos hordási, illetve megszokási idő után tökéletesen kell illeszkednie, olyannyira, hogy a készülék tulajdonosa szinte észre se vegye. Anyaga lehet kemény és lágy akrilát, puha szilikon, polietilén, sőt, testmelegre lágyuló műanyag is. Be lehet vonni különböző, főleg az allergiás esetekben fontos védőréteggel is.
  • Kellemes hangzást biztosít ha lehet, hermetikusan zárjon, hiszen csak így akadályozható meg a "gerjedés", azaz sípolásmentesen kell a hangot vezetnie. Ugyanis ha nyílás marad a hallójárat fala és az illeszték között, az elektromos visszacsatolás következményeként megszüntethetetlen fütyülés teszi lehetetlenné a készülék viselését. Amennyiben a teljesen zárt hallójáratban nem tud kiegyenlítődni a nyomás és ezzel kényelmetlen teltségérzet keletkezik, lehetőség van különböző szellőzőfuratok készítésére, amelyek megfelelő kis méretben (0,8 mm-es átmérő alatt) nem befolyásolják a készülék teljesítményét.
  • Jó a hangminősége a követelményeknek megfelelő illeszték csökkenti a háttérzajokat, csökken a nyomás a hallójáratban, valamint a sziszegő mássalhangzók (c, f, sz) érthetősége javul. Az előbb említett szellőzőfuratok átmérőjétől és hosszától függően csökkenthető a mély hangok erősítése, vagy a hangvezető furat dobhártya felőli részének kürtszerű kialakításával jelentős magashang-kiemelés érhető el. Ma már az akusztikus szakemberek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak a megfelelő fülillesztéknek, hogy közepes vagy nagyobb halláscsökkenés esetén a készüléket is csak a már előzőleg elkészített illesztékkel szabad próbálni, és véglegesen illeszteni.  
Forrás: medsound.hu
Ha valamelyik pontnak nem felel meg az illesztékünk, akkor vissza kell menni oda, ahol a mintát levették és újat kell kérni. Az elsőt kell nekünk fizetni, a csere ingyenes. Volt eset, amikor nekem is csak harmadszorra sikerült elkészíteni a kényelmes illesztéket. Ne hagyjuk magunkat, mert ezt 1 éven keresztül minden nap fogjuk hordani!

2011. április 19., kedd

Fájdalmas illeszték mintavétel...

Ma fél kettőre kellett a Dob utcában található hallókészülék szalonba mennem új illeszték készítése miatt, mert a mostani elért, emiatt sokat sípol a készülékem. A metróban történt tűzeset miatt késtem 15 percet. (Jellemző a hazai viszonyokra, hogy a metrókijáratnál az ellenőrök nem tájékoztattak senkit, nagy nyugodtan hagyták, hogy az emberek fölöslegesen lyukasszák ki a drága jegyüket. Aztán amikor a szerencsétlenek rájöttek, hogy nem jön a metró, mehettek keresni a metrópótlót.)
A szalonban a recepción bejelentkeztem, aztán 1 azaz 1 órát vártam mire végre odajött hozzám az audiológus, hogy menjek utána. Ez idő alatt volt időm alaposan megfigyelni az üzletben dolgozókat, és a várakozó ügyfeleket. Az egyik ott dolgozó hölgy nagyon ellenszenves volt, nagyképűen fel-alá járkált, a tekintete annyira kellemetlen volt, lenéző, látszott rajta, hogy utálja a munkáját. Azt éreztette, hogy szégyellnem kéne magam, amiért itt vagyok. Még szerencse, hogy nem hozzá kerültem. 
Mivel a régi munkaerő nagy része elment, ezért én is új audiológust kaptam. A hölgy behívott a szobájába, be sem mutatkozott, de rögtön letegezett.

Közel 30 év alatt még ilyen sz@r mintavételem soha nem volt.
A hölgy belenézett a fülembe, majd jól ledugta az illeszték mintavételekor használt kis szivacsdarabot, melyhez egy cérnafonál van erősítve. Nagyon mélyre, nagyon közel a dobhártyához. Ameddig általában le szokták tolni, akkor megkérdezte, hogy jó helyen van-e? Én meg mondtam, hogy jó, erre még tovább tolja.. talán a biztonság kedvéért?? Meg egyáltalán minek kérdezi, hogy jó-e így? Na aztán összekeverte a kétkomponensű plasztikanyagot, majd adagolófecskendővel belenyomta a fülembe (addig nyomják, míg teljesen ki nem tölti a területet). Nagyon fájt, hiszen a szokottnál jóval mélyebbre ment a massza. 
Aztán jött az újabb tortúra, kb 5 perc helyet 2 percig várt és erőlködve húzta ki a mintát. Szerintem kicsit meg is sérült, de úgy voltam vele, hogy csak legyünk végre túl ezen. 
Nagy csoda lesz, ha ezek után sikerül egy jó illesztéket csinálnia a technikusnak.. ha nem, akkor tuti, hogy nem itt fogom újracsináltatni. (A mintából laboratóriumban kidolgozás után negatív forma készül. Ebbe öntik az illesztékanyagok valamelyikét - kemény és lágy akrilát, puha szilikon, polietilén, testmelegre lágyuló műanyag. Fénypolimerizációs technológiával készül az egyéni illeszték, amely kis csiszolás, polírozás és lakkozás után kész is.)
Május 3-án kell visszamennem érte, addigra már nálam lesz Chili. Azt még nem tudom, hogy vele megyek el, vagy addig marad itthon. Annyira unszimpatikus ez a társaság, hogy nem nézem ki belőlük, hogy örülnének ha beállítanék egy kutyával, még akkor is ha jogom van rá, hogy bevigyem.

Amúgy azóta is fáj a fülem, nyilal, ami egyértelmű jele annak, hogy a dobhártya kicsit megsérült. Ki is vettem a készüléket, pihentetem a fülem.

5 éve járok ide, eddig egy megbízható helynek tartottam, amit nyugodt szívvel ajánlottam másoknak is, de amióta kicserélődött a munkaerő, úgy látom új hely után kell nézni..

2011. április 16., szombat

XV. Pszinapszis és Bogyó, a méregzsák.

Eszter meghívására részt vettem a  XV. jubileumi Pszinapszison, ahol egy előadást tartott "Állatasszisztált terápia alkalmazási lehetőségei az érzelmileg sérült gyerekeknél" címmel. 
Az előadás olyan kérdésekre keresett választ, hogy hogyan tudnak segíteni az állatok, különösen a kutyák olyan gyermekeknek, akik érzelmileg sérültek, nehéz élethelyzetben vannak, vagy traumán, bántalmazáson estek át. Vajon lehet-e egy állat az érzelmi támasz?
Szó volt a halmozottan hátrányos gyermekekkel végzett terápiás munkáról, valamint a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyerekek és fiatalok kapcsolata a terápiás kutyával. Ismertette három gyermek esetét, a velük elért eredményeket, kudarcokat. Eszter csinált még egy prezentációt a csapatmunka fontosságáról a kutyás terápiában. Az előadás végén a résztvevők feltehették kérdéseiket, elsősorban az érdekelte őket, hogy ki végezheti a kutya felvezetését, milyen végzettség kell ehhez, hogyan zajlik a vizsga, a törvényi változások stb.

Miután nagyjából mindent kérdésükre választ kaptak, én is lehetőséget kaptam, hogy beszéljek a hallássérült-segítő kutyákról, miben segít egy ilyen kutyus, hogyan jelez, az átadás folyamatáról az én szemszögemből.

A közös beszélgetés egyik érdekes tanulsága az volt, hogy a jelenlevők hallottak a kutyás terápiáról, egy-két emberről úgy tűnt, hogy komolyabban is szeretne ezzel foglalkozni. Ennek nagyon örültünk, mert jó lenne, ha minél több ember foglalkozna ezzel, ezáltal egyre nagyobb népszerűséget és remélhetőleg támogatást kapna ez a speciális terület. Egyedül azt sajnálom, hogy azok akik terápiázni szeretnének, többnyire pestiek és ezáltal a vidékiek komoly hátrányban vannak. 
A résztvevők ismét megerősítettek abban, hogy a többség (jelen esetben mindenki) a segítő kutyák közül a vakvezető és a mozgássérült-segítőket ismeri, de az epilepszia-jelző, személyi- és a hallássérült-segítőről fogalmuk se volt.

Reklám következik!

Ezután elmentünk a Fanyűvő étterembe, ahol nagyon finomat ebédeltünk. Évek óta rendszeresen járunk ide a családdal, csak ajánlani tudom, mert hangulatos környezetben fogyaszthatjuk a finomabbnál finomabb étkeket megfizethető áron.

Reklám vége!

Itthon Bogyó eleinte jól fogadta a rég látott vendéget, de aztán csak kibújt belőle a kisördög... Amikor át akartunk menni az ebédlőből a dolgozóba, váratlanul megcsípte Eszter lábát. Legnagyobb szomorúságomra (és szégyenemre) még lila folt is keletkezett a harapás helyén, hiszen a kicsi, de tűhegyes fogak nagy kárt tudnak okozni.. Büntetésként bezártam a kisöreget az utazó dobozába, amiből annyira nem lát ki, mint a ketrecből, de a cél ugyanaz, lehiggadni. Az elején még ugatott, kaparászott, (sőt! egyszer ki is szökött, mert valószínűleg nem jól toltam rá a pöcköt az ajtóra..) de aztán már nem hallatta magát. Eszter szerencsére nagyon megértő volt, jól reagálta le a helyzetet. Egyetértek vele abban, hogy ez kíméletesebb büntetés, mintha agressziót alkalmaznék, ami csak újabb agresszióhoz vezethet.

Jól kibeszéltük magunkat, kutyákról, Imiről, gyerekekről, terápiáról - összességében jó volt ez a mai nap! Köszi Eszter!

2011. április 13., szerda

Bogyó és a béke szigete

Már több napja komoly felfordulás van nálam, belekezdtem az ilyenkor szokásos tavaszi nagytakarításba. Levettem, majd kimostam a függönyöket, lemostam az ablakokat, törölgettem, összeporszívóztam, felmostam a padlót és még hosszasan sorolhatnám. A  különböző bútorok, székek, újságok, mosószeres flakonok, felmosó vedrek meg ki tudja még mi minden a földön vannak, nagy össze-visszaságban. Ennek a rumlinak a közepén érintetlenül ott van Bogyó puffja, aki erről a királyi - bocsánat, királynői hadiszállásról figyeli a körülötte zajló (gondolom nem éppen csendes) eseményeket.. Különösebben nem zavartatja magát, többnyire békésen, de éberen alszik, időként körbenéz, hogy van-e változás, aztán visszaalszik..


"A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: Órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.” 
Axel Munthe

2011. április 10., vasárnap

Chili, a határsértő

Korán érkeztem a pályára, és mivel Andi csak fél óra múlva volt várható, ezért a Barbarával váltott beszélgetés után letelepedtem a padra, és onnan figyeltem a különböző csoportokat. Voltak akik a kutyájukkal kettesben dolgoztak, az egyik csoport engedelmességit gyakorolt, másik agilityzett, de volt kutyaovi is. Ezen a szép napsütéses, ámde szeles napon jó érzés volt ennek a változatos, vidám forgatagnak előbb a szemtanúja, majd a részese lenni.

Amint észrevettem a bekötő úton Andi kocsiját rögtön mentem is hozzá. Megkocogtattam a hátsó üveget, s amint Chili észrevett türelmetlenül elkezdett toporogni. Ahogy kinyitottuk az ajtót, nem sok híja volt, hogy a nyakamba ugorjon... Andit a három kutyusa mellett elkísérte unokája, Hanna is, aki egy halkszavú, de tündéri kislány. Elmentünk a szokásos bemelegítő sétára a közeli dombra, közben beszélgettem Hannával is, odaadtam neki Chili labdáját, hogy azt dobálgassa a kutyusnak. Jól elment az idő a kellemes sétával, beszélgetéssel, kutyákkal. Egyre jobban megy a behívás is.

A pályára visszatérve beálltam a "KEA"-s gyakorló körbe, ahogy a múltkor, most is egy-két feladatot gyakoroltunk. Chilivel a tárgyhordást és a nevemre való jelzést. 
Tárgyhordás: a kb 2-3 méterre levő padra rátettünk egy telefont és azt kellett a tárgya mutatva és a hozd ide vezényszóra hozzám hoznia. Mivel Chili egy aktív, mozgékony kutya ő ezt játéknak fogja fel, el-elejti a tárgyat és még rágcsálja is. A második körben egy pórázt tettünk a padra, ezt már sokkal jobban ment. Sajnos a kutyus velem nem járt jól, mert én nyugodt és következetes vagyok, ezért nem fog sok ilyet csinálni... Márta is megmondta, hogy a kutyák végleges "formáját" a gazdik és nem a nevelők, kiképzők alakítják ki. Tehát fel van adva a lecke, remélhetőleg nem fogok csalódást okozni.

Nevemre való jelzés: leültettek a padra, előttem Chili. Oldalt ült egy széken Hanna, pár méterrel mögöttem pedig Márta állt. Ő onnan kiabált, hogy "Zsani", Hanna volt a "bíró" és felemelte a kis kezét, amint elhangzott a nevem. Én meg kértem Chilitől egy bököt, majd falat. Első két alkalommal nem igazán kötötte össze a dolgokat, de a harmadiknál már egyértelműen felfigyelt, kezdte kapisgálni a dolgokat, Mártára nézett amikor a nevemet mondta. Üres jelzésekre nem kapott semmit, de nem is próbálkozott be.

Ezután Márta leült mellém és először csak akkor dicsérte Chilit, ha nem csinált semmit. Majd több különböző dolgot felváltva kért tőle, valahogy így: ül, fekszik, kelj fel, bök, hangot, fekszik, bök, bök, ül, feküdve kért bök stb. Ezzel a gyakorlattal úgymond kisöpörjük a rosszul rögzült vezényszavakat  és azt erősítjük meg a kutyában, hogy csak a kért feladatot teljesítse.

Eszterék is kinn voltak, hozták Kefírt, hogy az új gazdajelölttel gyakoroljon. Remélem, hogy Kefkének végre megtalálták a megfelelő gazdit, megérdemli a boldog kutyaéletet. Sajnos csak annyi időnk volt beszélgetni, hogy átadtam az origami kutyusokat és a húsvéti ajándéknak szánt saját kezűleg varrt nyuszit. (Amit mint később értesültem róla Imi szétszedett, mert kíváncsi volt, hogy mivel van megtöltve - barna rizzsel.)

Ezután kicsit szétszóródott a csapat, ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem adnak feladatot, addig is labdázok a kutyussal. Szabályszerűen. Chili most megint kezdi nagyon próbálgatni a határait, hol szépen lábnál marad és csak akkor megy a labdáért, amikor megengedem, aztán kettővel utána rögtön ráveti magát.  
Trükk: pórázt rátenni, lazán fogni a végét, lábhoz, ül, ott ül, eldobni a labdát, nézz rám. Ha szépen ott marad, akkor levenni a póráz és mehetsz, viszont ha utána menne, akkor pórázzal visszatartani és kezdjük előröl. Fontos, hogy nem szabad feladni, hanem következetesen javítani rajta. Idővel rájön, hogy csak akkor lesz labda, ha szépen viselkedik. "Összerendezésképpen" ki lehet fektetni pár perce a kutyust, és utána labdázni.

Május 20-21-22-én lesz a következő KEA tábor, Berekfürdőn. Előtte kb. két héttel költözik hozzám a kutyus, az első héten Bogyó nélkül leszünk, a másodikon visszajön a kisöreg. A táborba már együtt megyünk (természetesen Bogyó nélkül). Nagyon jól éreztem magam a múltkor, remélem a mostani is legalább olyan jó lesz. Jönnek Eszterék is, úgyhogy megint babázhatok egy kicsit..:)

2011. április 7., csütörtök

Hogyan jelez a hallókutya? - kisfilmek

Összeválogattam néhány videót a YouTube-ról, mindegyik angol nyelvű, van amelyik feliratos.
Felhívnám a figyelmet, hogy a képzési metódust minden szervezet egyénileg határozza meg, lehetnek eltérések a jelzések módjában. Természetesen ez utóbbi nemcsak a képzéstől, hanem a kutya személyiségétől is függ.


1. Hearing dogs (1:18-tól érdemes kezdeni)

2. Jilly the hearing dog (kiképzés alatt!)

3. Hearing dog presentation

4. How hearing dog works

5. Hearing dogs for the deaf

2011. április 6., szerda

Rosszul sikerült séta Chilivel

Nagyon kalandosra sikerült a mai nap.. Azt volt mára a feladat, hogy el kellett vinnem Chilit a kutyakozmetikába. Mivel jó fél órás késéssel értem Andihoz az üzletbe a kutyáért, már nem volt idő tömegközlekedéssel vacakolni, így taxit hívtunk. A sofőr nagyon rendes és ügyes volt, 15 perc alatt odaértünk. A kozmetikus úgy megnyírta Chilit, hogy úgy néz ki, mint egy bárány. Sajnos képeket nem tudok mutatni, majd ha legközelebb találkozunk viszek magammal gépet is.

Visszafelé már tömegközlekedéssel akartam jönni, hogy gyakoroljuk azt is, hiszen én elsősorban azt használom a mindennapokban. Amikor kiértünk a főútra akkor váratlan meglepetés ért: Chili fél. Különösen a buszok, teherautók ijesztik meg. Ha egy ilyen elhaladt mellettünk, akkor megugrott, többször is majdnem átestem rajta mert a két lábam közé menekült vagy ficánkolt, hátrált, próbált menekülni. A legrosszabb, hogy ezeket én annyira nem hallom, így az elején csak azt vettem észre, hogy megugrik, rángatja a pórázt stb. aztán amikor elment mellettünk a jármű értettem meg, hogy miért.  Egyszer kis híján a lépcsőn gurultam le. A nyakörvet eggyel szorosabbra állítottam, mert attól tartottam, hogy kibújik belőle. Látva, hogy mennyire fél a buszoktól, a buszpályaudvarhoz közeli zebrán kézben vittem át.

Szerencsére az a busz ami nekünk kellett a megállóban állt, így erre nyugodtan fel tudtunk szállni, az ajtó melletti ülésen leültem, Chili meg a földre feküdt. Magával az utazással, az égvilágon semmi gondja nem volt, az orra előtt nyitódó-záródó ajtó se zavarta, pedig tudtommal az is elég zajos.
A végállomáson, a Móriczon szálltunk le, ahol újra kezdődött az egész. Még sosem láttam ilyen betojtnak...nehézkesen, de átsétáltunk a villamosmegállóba, ahol összegömbölyödve lefeküdt a földre, ezzel demonstrálva, hogy "elegem van". Amikor megjött a villamos, nem akart a kelj fel vezényszóra felülni, majdhogynem vonszolnom kellett, hogy jöjjön.
A villamoson való utazás megint eseménytelenül telt, egy fiú átadta a helyét, amikor meglátta a kutya hámján a vöröskeresztet.

Közlekedési járműre való fel és leszállás: amikor láttam, hogy jön a busz, felkészülten fogtam a pórázt (nem feszesen csak erősen), kicsit megijedt amikor beállt a megállóba, de aztán beszállt, lefeküdt, maga az utazás nem jelentett problémát.

"Csendes" úton, vagy nem közvetlenül az autóút mellett haladva, tehát kb 2 méterre az úttól (pl. a Batthyányi tér és a Margit híd között egy megállót sétáltunk - ahol ketté van osztva a járda a gyalogosoknak meg bicikliseknek) nem volt semmi gond, szépen jött láb mellett, de amikor a zebránál vártunk, hogy átmenjünk a másik oldalra eljátszotta a fentieket. Mint a nagyothalló, aki mire meghallja, lehet hogy már késő...

Visszaérve Andihoz, meséltem neki a történteket. Azt mondta, hogy úgy 2 hete ő is észrevette, az üzletben beparázott a tűzoltó készülék látványától, illetve ma reggel megijedt a kukásautótól. Én még a Mammutban, illetve a Lurdy parkolójában láttam hasonló reakciót a kutya részéről, de azt gondoltam, hogy csak egyszeri alkalom. Andi bezárta az üzletet, majd együtt mentünk a kocsijához, ahol egy elhaladó járműtől megint ficánkolni kezdett, ahogy meglátta Andi kocsiját rohant volna oda, majd amikor Andi kinyitotta egy pillanat alatt be is ugrott. Persze kitessékeltem.

...

Lényegében ugyanezt megírtam Mártának és Barbarának is. Márta válaszolt is: dolgozni kell az ügyön, a probléma gyakorlással orvosolható, majd ő is megnézi a kutyust, nem érti, hogy mi okozta ezt a változást.

Én is arra tippeltem, hogy Chili nincs hozzászokva a városi közlekedéshez. Azért az vicces volt, hogy most én mentem előre határozottan, ő meg kissé lemaradva követett.. De ha Andival is ezt csinálja, akkor valószínűleg nem elsősorban a biztonságérzetéről van szó. Nem volt túl kellemes egész nap  erősen és rövidre fogni a pórázt, ha nem akartam elesni.
Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, csak elsőre kissé szokatlan volt ez a balesetveszélyes közlekedés...

2011. április 5., kedd

Precious - A boldogság ára

Ma néztem meg a Precious című filmet, melynek témája ugyan nem tartozik szorosan a bloghoz, de annyira elementáris hatással volt rám, hogy úgy döntöttem írok róla egy pár sort.

A film története dióhéjban: "A Sapphire névre hallgató írónő novellája alapján készült Precious hősnője egy borzalmas életkörülmények között sínylődő 16 éves lány. Apja 3 éves korától erőszakolja, született egy Down-kóros gyermeke, és most ismét terhes tőle. Anyja többek között ezért is utálja, hiszen a papa "több kölyköt csinált a lánynak, mint neki", ezért napi rendszerességgel bántalmazza fizikailag és lelkileg is. Arról nem is beszélve, hogy Precious enyhén szólva is túlsúlyos, az utcán kinevetik, az iskolából kirúgják, majd magániskolába helyezik, szóval hozzá képest egy halmozottan hátrányos helyzetű egyén egész vidám életet él. A film második felében mindennek tetejébe kiderül, hogy HIV-pozitív. Bumm. Magyarul a lányt kilöki magából az utca, a társadalom, saját otthonáról nem is beszélve, így ő maga válik egy megközelíthetetlen szigetté a bánat tengerén. A dolog akkor változik meg, amikor elmegy a magánsuliba, ahol egy kedves tanárnő (Paula Patton) kezdi felmelegíteni a jéglelkű ember érzelmeit és elhiteti tanítványával, hogy megérdemel egy teljesebb életet."
(Forrás: port.hu/article/27408)

A fenti leírásból is kiderül, hogy ez nagyon kemény, megrázó és ami fontosabb elgondolkoztató alkotás az Életről. A film egy olyan problémakört vet fel (családon belüli erőszak), ami a mai napig is tabunak számít. Nem akarunk, nem merünk beszélni róla, sőt! sokan el se hiszik, hogy ilyesmi létezhet. A film nem végződik klasszikus happy enddel, csak a reményt, esélyt a változásra. 
Nincs lehetetlen, mindenből van kiút, csak akarni kell.

Life is hard. Life is short. Life is painful. Life is rich. Life is....Precious. 
(Az Élet kemény. Az Élet rövid. Az Élet fájdalmas. Az Élet gazdag. Az Élet....Értékes.)

2011. április 4., hétfő

Élő időjárás-előrejelzés Bogyótól!

Bogyó más érzékeny állatokhoz hasonlóan gyerekkorától kezdve mindig jól megérezte a közelgő vihart, pár órával előtte csak azt látni, hogy idegesebb, nyugtalanabb a szokottnál, a vihar kirobbanása előtti percekben pedig bevonul a fürdőszobába (mindig csak oda, bárhol, bárkinél is vagyunk).

Tehát jelentem, hogy vihar közeleg! Egész nap nyugtalanabb volt, nem találta a helyét, fülelt, most éppen ki-be járkál a fürdőből, de csak akkor lesz az igazi csúcs, ha a WC mellé fekszik. Kimentem a teraszra, és valóban besötétedett, be van borulva, esőszag van, több fokot is hűlt a levegő, egyre erősödő széllökések. Az idokep.hu szerint 105 km/h-ás szélvihar közeledik..

Tavalyi évben rengeteg vihar volt, a legnagyobbak előtt Bogyó nem a WC mellé telepedett le, hanem beugrott a kádba! Na, ezt übereljétek!



2011. április 3., vasárnap

Hétvégi gyakorlás, vasárnap

Amíg a pályán vártam Andira meg Chilire volt alkalmam beszélgetni egy kicsit Vikivel és Apukájával. Természetesen szóba került a hámok ügye is, kérdeztem, hogy mi a véleménye a színről, feliratról. Viki mutatta a saját készítésű hámját, nagyon szépen megcsinálta. Nem tudtunk sokat beszélni, mert a pályán elengedési-behívási gyakorlat ment, ami nekünk elég fontos lett volna, de csak a padról néztem, ahogy kergetőzik a sok kutya. Némi késés után végre megjött Andi is, elhozta az összes kutyáját. Mindig élvezettel nézem ezt a különös kavalkádot: afgán agár, kínai meztelen kutya, spániel és Chili az uszkár.. 
A négy kutyussal, Andival, Viki Apukájával és Plüsivel elmentünk egy bemelegítő sétára a közeli dombra. Kihasználva a lehetőséget, kissé lemaradva követtem a csoportot, hogy gyakorolhassam a behívást, elengedést. Érdekes volt látni, hogy Chili behíváskor lelassított Andi előtt, majd továbbjött hozzám.
Hátrahagyva a többieket visszasétáltunk Chilivel a pályához, pont időben érkeztünk a csoportos foglalkozásra, melyen részt vett a Lakitelekről megismert Márk a szüleivel és Tücsivel, Ádám és családja Pillével, Viki Ellával és még két nevelőszülő a vizsla-labrador keverék kölykökkel. Márta mindegyikünkhöz egyenként odament és felmérte, hogy hogyan reagálnak a kutyák a kézjelekre, Chilitől és Ellától jelzést kért. Ezután újra körbement és mindenkinek adott 1-1 speciális feladatot, amit addig kellett gyakorolni, míg újra vissza nem ér. Mi a csócsálás miatt a tárgy tartását kaptuk, azaz harapdálás nélkül kell megtartani az adott tárgyat. (pl. toll) Első 1-2 alkalommal a szájába raktam a tollat, mondogattam a tart vezényszót, közben pedig egy jutifalat-rudat emeltem szemmagasságba, mert a kaja látványától abbahagyja a rágcsálást.  Utána jutifalat-rúd nélkül csináltuk és szépen, egyre hosszabb ideig tudtam tartatni vele a tollat, amit kajával jutalmaztam. A végére már elunta a dolgot, ejtett egy pár lyukat a műanyag tollon..

Kicsit frizbiztünk Chilivel, amit azzal nehezítettünk, hogy Barbara elkezdte a kutyát heccelni egy labdával, fél perc után el kellett hívnom tőle a kutyát. Jutalomként eldobtam neki a frizbit. Kicsit nehezen ment, de fokozatosan elértük, hogy figyeljen rám. Ezt a feladatot is akkor hagytuk abba, amikor a legjobban ment, pontosabban kicsivel a csúcs előtt - így az eddig elért jót erősítjük meg. A "csúcs" után már csak beleunna a feladatba és romlana a teljesítménye, amire csak tovább erőlködnénk, ez pedig negatív emlékként rögzülne benne. Aztán agilityztünk egy sort kettesben, én találtam ki a pályát, pár gyakorlás után én is, és a kutya is egyre jobban ráéreztünk a feladatra. Már egyáltalán nem okoz gondot leültetni az első akadály előtt és eljönni jópár méterre tőle, csak akkor ugrik, amikor mondom. 

A mai nap a legnagyobb probléma - meglepetésemre -  a labda elvétele volt, a kérem vezényszóra nem akarta ideadni, hanem még jobban ráharapott, nem tudtam kivenni a szájából. Sok idő elment a labda visszavételével. A végén már könnyebb volt a tedd le-t használni..  Barbarának és Mártának is megemlítettem a problémát, amire Márta demonstrálta, hogy mit is kell ilyen esetben tennem, elmagyarázta a dominancia elvének gyakorlati alkalmazását is. 
Lényegében arról van szó, hogy előtte kicsit helyrerakjuk, azaz sportkutyás módra vezényszóra mehet a labdáért: 1. ül, ott ül 2. eldobni a labdát, közben ott ül 3. nézz rám 4. mehetsz 5. hozd ide 6. a nyitott tenyeremet a szája alá és úgy mondom, hogy kérem - ha többszöri felszólításra sem teszi le, akkor a füle végén a szőrt megfogva finoman megrántani, hogy "héé, figyelj rám!"
Az első dobásnál nem maradt helyben, hanem rögtön a labdáért ment, de utána már flottul ment.

A két nap alatt sokat tanultam Mártától a dominancia elv alkalmazásáról is. Semmi erőszak! Azt kell "sugároznunk" a kutya felé, hogy én vagyok a főnök. Éreztetni, hogy "jobb lesz, ha megteszed amit akarok, különben jól megnézheted magad!" Ez egy érzés, aminek belülről kell jönnie.  Fontos az is, hogy hinni kell abban, hogy meg tudom csinálni. Ha nem figyel ránk, akkor egy finom pórázrántással tudatni, hogy ki is van a póráz másik végén.

2011. április 2., szombat

Hétvégi gyakorlás, szombat

Bocsánat, hogy így eltűntem, de váratlanul hazamentünk a tesóval meg Bogyóval Miskolcra. Ha már így alakult, akkor meglátogattuk az állatorvost, dr. Magos Zsuzsát, aki megnyugtatott, hogy Bogyó korához és alapbetegségeihez képest jól van, nem szenved és egyértelműen sikerült a gyógyszerekkel stabilizálni az állapotát. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a csokis eset nem okozott maradandó károsodást, a szíve ritmusosan ver, a tüdeje tiszta. Megkapta a veszettség és a kombinált oltásokat is, Chilire való tekintettel coronavírus ellen is kapott egy szurit. Még aznap lakótársával, Sütivel megszépítkeztek Kummer Éva kutyakozmetikusnál, akitől mindketten megújult külsővel távoztak.

Ma korán reggel kellett kelnünk és indulnunk, hogy 9-re visszaérjünk, mert nekem a Top Mancsban volt randim Chilivel, Anikó meg természetgyógyász tanfolyamra sietett. Pest előtt voltunk, amikor Barbara írt sms-t, hogy nem tudnék-e elmenni a kutyáért. A tesó nagyon aranyos volt, szó nélkül bevállalta ezt az időben és távolságban is nagy kerülőt. Az egész délelőtt egy nagy rohanás volt: hazasiettünk, leraktuk Bogyót, átöltöztünk, aztán mentünk is tovább a másikért. (Chilivel kölcsönösen örültünk, amikor megláttuk egymást. Teljesen be volt sózva, fel-alá ugrált, még Andi is alig bírta féken tartani.) Andi gyorsan átadta Barbara üzenetét, majd fogtam a kutyát, a kosárkáját és már tűztünk is. 
A kutyasulihoz menet Anikó majd elájult a kocsiban, egész úton legyezgette magát, le-fe húzogatta az ablakot, mert Chili nagyon büdi volt.. Az történt ugyanis, hogy még otthon belevetette magát a tavalyról maradt gyerekmedence állott vízébe. Biztos melege volt és így akarta lehűteni magát..:)  Chili általában az anyósülés padlóján, összegömbölyödve, nyugodtan szokott utazni. Egyszer csak felállt, mellső mancsaival támaszkodott a lábamra, igyekezett felhívni magára a figyelmet. Anikó világosított fel, hogy sziréna hangja volt hallható, ekkor ösztönösen jól megdicsértem a  kutyust. Barbara is azt tanácsolta később, hogy ha Chili bármilyen spontán jelzést ad egy valós hangra, akkor annak nagyon kell örülni és jól meg kell dicsérni a kutyust.

Barbara egyébként azt a feladatot adta, hogy amikor megérkezünk, csináljunk egy szabályos kiszállást a kutyasuli parkolójában, majd menjünk a közeli dombra sétálni, szabályosan engedjem el, labdázzunk egy kicsit, behívás. A pálya szélén csatoljam vissza a pórázt, adjam a szájába a kosarat és úgy menjünk be a pályára, majd adjuk Barbarának vagy Mártának a kosarat.
A behívást és a kosár átadását kivéve minden részfeladat szépen ment, a múlt heti vizsga óta én is sokkal magabiztosabb, határozottabb vagyok, aminek eredményeképp Chili jobban figyelt rám, pontosabban, gyorsabban hajtotta végre a feladatokat.
Behívás: eldobtam a labdát, többnyire utána is szaladt, majd labdával a szájában lefeküdt, s a füvet harapdálta. Többször is elég erélyesen rá kellett szólnom, hogy jöjjön hozzám, vagy ha el is indult, akkor otthagyta a labdát, ebben az esetben a keresd, vedd fel, hozd ide vezényszavakkal operáltam.  Szóval elég nehézkesen ment, de nem hagytam magam, hanem kitartóan vezetgettem.
Egész szépen mentünk a kosárkával a szájában lábnál, míg meg nem látta Barbarát a padon, na akkor elkezdett húzni, majd odaérve fel-fel ugrált rá. Az igazság az, hogy fogalmam se volt, hogy mit kell tennem, hogyan történik az átadás hiszen csak annyit mondtak, hogy vigyük a kosarat Barbarához.
Chilivel meg kellett volna állni a pad előtt, leültetni és nyugodtan várni a kellett volna, míg Barbara elveszi tőle a kosarat. Nem ez volt a baj, hanem az, hogy nem fegyelmeztem időben a kutyust, hanem hagytam rámászni Barbarára. Bármennyire is örül a kutyus a másiknak, nyugton kellene maradnia. Na ahogy eddig ismerem Chilit, az nagy csoda lenne tőle, ugyanis akit megkedvel, szeret annak nagyon tud örülni.

Ezután Mártával és Barbarával átbeszéltük, hogy mik voltak a hibáim a vizsgán, mire kell jobban figyelnem, hogyan tudok ezeken javítani. Egy komolyabb hibát emeltek ki: a vezényszavakat túl sok felesleges mozdulat kíséri pl. megpaskolom a térdem, újjal mutatok, lehajolok stb., ahelyett, hogy a hangomat használnám. Ezek a kezdetekkor ragadták rám, amikor még nagyon nehezen tudtam felvenni a kapcsolatot a kutyával, illetve nem éreztem rá, hogy mit és hogyan kell mondani. Tehát ennek tudatában igyekeztem a kezemre, a testbeszédemre odafigyelni, szinte odaszögeztem a karomat az oldalamhoz és a hangommal próbáltam irányítani Chilit.

A mai nap folyamán gyakoroltuk még az agility alapjait, pár jelzést, kifektetést, láb mellett követést. Ez utóbbi gyönyörűen ment a kifektetés után, az alatt ugyanis "összerendeződött". Nagyon boldog voltam, hogy milyen szépen ment, pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk.. ráadásul mindvégig a tekintetemet kereste!