2011. március 26., szombat

Sikerült az első vizsga!

Tegnap este elég rosszul aludtam, ideges voltam a mai nap miatt. Sajnos gyerekkorom óta minden felelés, dolgozat, vizsga előtt és alatt is elég stresszes vagyok, főleg akkor ha teljesen ismeretlen emberek előtt kell beszélnem, vagy ha nem tudom hogyan zajlik, mire számítsak. Szóval pár órát aludtam éjszaka, reggel egy falat se ment le a torkomon.. 
A hugit kértem meg a nagy napra, hogy legyen a söfőröm/kísérőm. Délelőtt elmentünk Andihoz Chiliért, ahol a kutyus kitörő örömmel fogadott engem. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ennyire örült nekem. Nem mellékes, hogy jó volt a hangulata is, mely egész nap ki is tartott. Andi 3 kutyája is sorban állt, hogy naaa, minket is simogassatok meg! Andi finom ebédet, bolognai spagettit ütött össze, közben pedig természetesen a kutyákról beszéltünk. Az ebéd után megnéztük az udvart is, így lényegében megismerhettem az életteret, ahol Chili él. Látszik, hogy jó hatással van rá, hogy nem egyedül, hanem más kutyák társaságában nevelkedett fel, így idejekorán megtanult türelmesnek lenni a társaival szemben, megosztani dolgokat ahogy jó testvérek között szokás. Nagyon szépen játszottak Mollyval, ha a spániel elcsórta a labdát előle, akkor gentlemanként figyelte, tűrte, hogy mikor kerül vissza hozzá. Ezt látva tényleg nincs értelme aggodalmaskodni azon, hogy miként fognak hosszútávon kijönni Bogyóval.

Kávézás után átvonultunk a közeli rétre, ahol labdáztam egy kicsit Chilivel, hogy vizsga előtt át legyen mozgatva. A jó fél órás játék után szabályszerűen beszálltunk a kocsiba, majd irány a Lurdy. Pont útközben kaptunk egy sms-t Mártától, hogy hol vagyunk? Kicsit késve érkeztünk meg a bevásárlóközponthoz, alig találtunk helyet a parkolóban, mert mint kiderült macskakiállítás volt. Mivel egyikünk sem járt még az épületben, eltartott egy ideig, mire megtaláltuk a liftet, majd az étkezőben a többieket..
Mártáék ebédeltek, de leültetett minket egy asztalhoz, ahol egy férfi ült. Eleinte nem ismertem meg, hogy ki ő, csak akkor kapcsoltam, hogy ő Flo apukája, amikor Flohoz és feleségéhez fordult. Így vele beszélgettünk arról, hogy hogyan sikerült a vizsga, mik a tapasztalatok a kutyussal, Hannoval. (Ők a lakiteleki táborból egyenesen hazavitték a kutyust, így egy hónapja van náluk. ) Elmondta, hogy Flo egyre magabiztosabb, a kutyus egyre több terhet vesz le a szülők válláról. Összességében csupa pozitívumot mondott, nagyon jó volt ezt hallani. Aranyosak voltak Patiék is, akikkel sajnos nem volt időnk beszélgetni, de ők is szorítottak, hogy minden rendben legyen.

Nézzétek el nekem, hogy az egyes feladatokat nem részletezem, a március 20-i postban már mindent leírtam, most inkább a személyes élményeket osztanám meg Veletek.
A vizsga azzal kezdődött, hogy bemutattak a vizsgabizottságnak, majd az egyik hölgy minden részfeladat előtt elmondta, hogy mit kell csinálnom. Ez a hölgy (talán Jutkának hívják) érthetően, jól artikulálva, velem szemben beszélt. Ha nem figyeltem oda, vagy eleget láttak, akkor megérintett a kezével. Volt, hogy nem értettem pontosan, hogy mi a feladat, ilyenkor kérdésemre türelmesen újra elmondta. Mindez nagyon pozitívan hatott rám, már sokszor vizsgáztam, de ez volt a 2. alkalom, hogy ennyire odafigyeltek erre is, ezzel elősegítve a jobb teljesítményt. 
Lábhoz igazítottam Chilit, majd szépen elindultunk, pár lépéssel utánunk jött a bizottság, kezükben a jegyzeteikkel, az egyik úr filmezett is, de fényképeket is csináltak rólunk előröl, oldalról.. Eleinte kissé zavarban voltam ettől a kísérettől, de látva Chili nyugalmát én is lehiggadtam. Láthatóan kicsit unatkozott, ő azt szereti, ha konkrét feladat van, pl. amikor Márta a szájába adta a kosarat, rögtön felvidult és peckesen lépegetve vitte..:)
Chilivel igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy Barbara tanított, a helyben maradásnál határozottan rászóltam, amire Chili oldalra fordított fejjel válaszolt, azt kérdezve, hogy ezt most miért mondtad így?? Ebből tudtam, hogy érezte a különbséget a hangszíneim között - és tényleg ottmaradt fekve.
A vizsga végeztével a bizottság tagjai odajöttek hozzám gratulálni, sok sikert kívánva a további együttműködéshez. Megtudtam azt is, hogy májusban lesz a 2. vizsgánk, ami konkrétan a jelzésekkel függ össze, ezután kapjuk meg a segítőkutya igazolványt.

Az igazi érdem szerintem nem engem, hanem a nevelőt és a kiképzőket illeti, így ezúton is köszönöm nekik az eddigi munkájukat. Köszönöm!

4 megjegyzés:

Márti írta...

Gratulálok a vizsgához! :)

én ugyanilyen izgulós vagyok :)

Milka írta...

Szívből gratulálok Nektek, és mindazoknak, akik segítettek/segítenek Titeket a felkészülésben!

Eszter írta...

Szia Zsani! Itt is nagy gratula nektek és természetesen Andinak, Barbarának, Mártának! :) Ügyesek vagytok nagyon!

Ysani írta...

Mindenkinek köszönöm a gratulációkat!! Különösen ahhoz képest szép ez az eredmény, hogy nem is lakunk még együtt és a vizsgafeladatokat csak kétszer vettük át. Bár Chili eddig is tudott mindent, itt inkább én vizsgáztam..:)

Megjegyzés küldése