2011. március 16., szerda

Hosszú hétvége

Szombaton és vasárnap a kutyakiképző tanfolyam gyakorlati oktatásán vettem részt.  Vasárnap délután Gabóval és kutyájával Borcsával ültünk a HÉV-en, beszélgettünk, közben meg szálltak fel az emberek. Az egyik hölgy kérdezés nélkül megsimogatta a kutyát, majd továbbment szabad helyet keresni. Erre Gabó (jogosan) csúnyán nézett a nőre, aki erre megsértődött, Gabó meg mondta neki, hogy nem kéne a kutyához nyúlkálni. 

Sajnos velem is többször megesett már, hogy amint meglátják Bogyót rögtön meg is akarják simogatni. Előbb ezer változatban elhangzik a "jaj, de édes cukipofa", majd simóka. A gazdi meg mintha ott se lenne. 
Egy esetet szeretnék kiemelni, ami különösen felhúzott: Bogyóval voltunk az állatorvosi rendelőben, mert nem volt túl jó bőrben a kisöreg. A szomszédos asztalnál egy másik kutyát vizsgáltak, aki sokkal rosszabbul nézett ki, mint az enyém. A doki épp magyarázott a házaspárnak, de a hölgytag mindvégig Bogyót figyelte, közben többször is megállapította, hogy "jaj, de édes". Végül csak nem bírta megállni, hogy ne nyúljon oda. Nagyon türtőztetnem kellett magamat, hogy ne szóljak be a hölgynek, hogy miért nem foglalkozik a saját kutyájával, aki láthatóan betegebb?? 
Ha Bogyó megharapta volna a hölgyet, akkor persze én vagyok a hibás és rögtön rendőrért kiált.

Elismerem, hogy sok kutya szépségénél fogva megbabonázza az embert és úgy érzi, hogy meg kell simogatnia, de mi változik ettől? A gazda ismeri a kutyáját, a reakcióit, akkor miért nem vesznek tudomást a létezéséről?
Véleményem szerint az is az illem része, hogy ha látunk egy idegen kutyát, akkor nem teszünk hirtelen mozdulatokat, hanem előbb megkérdezzük a gazdát, hogy meg szabad-e simogatni? Ha pedig nemmel felel, akkor tartsuk tiszteletben a választ, nem kell ezen megsértődni! Biztos jó oka van rá, hogy ezt feleli: pl. a kutya harapós, vagy mert munkakutyaként dolgozik stb. (Nem véletlen, hogy megszaporodtak a kutyás harapások, támadások száma. Arról sosem szólnak a hírek, arról nem beszél az áldozat, hogy mit mondott, mit tett mielőtt megtámadta a kutya.)

A segítő kutyákat megtanítják a szia vezényszóra, melyre lényegében pacsit ad a levegőben, magyarán mintha integetne (a kutyának ezt több méter távolságból is meg kell tudni csinálnia). Ezzel a cél az, hogy amikor az idegen meglátja a kutyát, ne akarja simogatni, hanem csak visszaintegetni.

A hétfő a lustálkodásról, pihenésről szólt. 

Kedden pedig Eszterékhez voltam hivatalos. Kis kavarodás, késés után csak odaértem a megbeszélt megállóhoz, ahol meglepetésemre díszfogadásban volt részem. Az idő nagyon szép volt, Imi meg nagyon álmos. Imi és apukája Zoli a játszótér felé vették az irányt, mi meg Eszterrel hazaindultunk ebédet csinálni. A lasagne készítés közben jót beszélgettük, eközben akaratlanul is, de kutyás terápián vettem részt. Bodza az érkezésemkor kiszúrta, hogy szomorú vagyok, ezért Eszter szavaival élve "matrica" módjára tapadt rám, míg jobb nem lett a hangulatom. Bodza után Jaffa "foglalkozott" velem, az ölembe ült, Kefír pedig a lábamnak dőlve feküdt. Nagyon különös élmény volt, hogy a kisugárzásomból megérezték, leolvasták, hogy mi a helyzet és a maguk módján próbáltak felvidítani, segíteni - sikerrel.
A fiúk épp akkor értek haza a, mire a finom ebéd elkészült, az egész lakásban terjengett a finom illat. Míg a szülők megteríttek Imi megfogta a kezem és az asztalkájához húzott, hogy rajzoljunk! Az ebéd nagyon jó hangulatban telt, belapátoltuk az összes kajcsit, desszertnek meg az általam készített citrusos muffint ettük. Sajnos összességében nem sok időnk volt játszani Imivel, mert ebéd után jött a délutáni alvás.. Imi még a szobájába is behúzott, hogy menjek én is aludni. A búcsúzkodás elég nehezen ment, de megígértem neki, hogy fogunk még találkozni, erre egy kicsit mintha megnyugodott volna. 

Hát így telt el a hosszú hétvége..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése