2011. március 10., csütörtök

Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - III. rész

A hallássérültek néhány szót a többségtől (hallóktól) eltérően értenek és használnak, ezért ügyeljünk a helyes szóhasználatra!

Számukra a süket szó pejoratív tartalmú, jelentése: ostoba, szándékosan nem akarja meghallani amit mondanak neki.
A néma szót egyrészt a csendes, hangtalan szavak szinonimájának tekintik, másként a jelnyelv elnyomására emlékezteti őket.
A jelbeszéd szót a jelnyelv lebecsüléseként értékelik; úgy érzik, mintha ezzel annak önálló voltát tagadnák.
A mutogat, mutogatás számukra nem elfogadható, mert a siketek és a nagyothallók többsége a jelnyelvet használja kommunikációja során, amely egy önálló nyelvtannal rendelkező, teljes értékű nyelv. A halló köszönést nem szeretik, mert automatikusan a halló, mint a siket szó ellentéte jut eszükbe, ezért nem fér össze a siketséggel.

A siket megnevezés kevésbé elterjedt, de maguk a siketek előnyben részesítik a sükettel szemben (ez utóbbinak a siketek szerint a köznyelvben negatív mellékjelentése van az illető észbeli képességeire vonatkozóan). Mindenképp a siket (vagy hallássérült) megnevezést használjuk siketek jelenlétében.
Ha nem tudjuk, hogy illető siket vagy nagyothalló, akkor használjuk a hallássérült kifejezést!

A siketnéma megnevezés arra a siketre vonatkozik, aki egyúttal néma is. Előfordul, hogy a prelingvális siketeket is így hívják, bár ez nagyon félrevezető, hiszen a legtöbb siket tud beszélni. A siketek különösen rossz néven veszik, ha a némaságot összemossák a siketséggel, ezért nem jó egy kérdőíven ugyanabban a pontban rákérdezni a két fogyatékosságra.

Tanároknak

A II. részben már írtam arról, hogy az egész napos koncentráció nagyon fárasztó tud lenni, mely egy idő után a figyelem csökkenéséhez vezethet. Ilyenkor általában behunyják a szemüket, lehajtják a fejüket, másfelé néznek stb. - ezt sokan a tiszteletlenség jeleként értelmezik, és nem gondolnak bele, hogy csak megpróbál feltöltődni.

 

Azok a hallássérült tanulók - legyenek akár gyerekek, akár felnőttek - akik elsősorban szájról olvasnak, azoknak nehéz egyszerre a tanárra is figyelni (szájáról olvasni) és írni is. Ezért a legtöbb hallgatónál nem a tanár kerül a középpontba, hanem a tankönyv, jegyzet, projektor.
Tapasztalataim szerint a tanárok nehezen fogadják el, hogy a (hallássérült) tanulók nem  válaszolnak a feltett kérdésre, nem velük foglalkoznak, hanem a könyvet olvassák, aláhúznak benne dolgokat vagy csak rá néznek, de nem jegyzetelnek. Elhangzik egy kérdés, de pont akkor, amikor a hallgató lehajtja a fejét (mert mondjuk ír) így alkalma sincs válaszolni a kérdésre.
A másik probléma a feleltetés, kiselőadás szokott lenni: mivel nem erősségünk a kommunikáció a legtöbb hallássérült zavarban van, ha kisebb-nagyobb tömeg előtt kell beszélnie.

Tanulás minőségét segítő eszközök/lehetőségek:
  • tananyag projektorral vászonra vetítése
  • diktafon vagy FM rendszer engedélyezése
  • tankönyvek, ajánlott könyvek listájának vagy az elhangzott tananyag írásban való átadása
  • kérdések írásban való átadása (akármilyen dolgozat esetében) 

Az oktatók leggyakoribb hibái:
  • hátat fordítva magyaráznak
  • sokat sétálnak
  • gyorsan beszélnek, nem ügyelnek az artikulációra 
  • nem ismétlik meg az idegen szavakat
  • számonkéréskor csak az órán elhangzottakat fogadja el
Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - I. rész
Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - II. rész

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése