2011. március 29., kedd

Kérdőív

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért kérném, hogy válaszoljatok erre a pár kérdésre, előzményként javaslom a Hallókutya hámok bejegyzés képeit megnézni! A válaszadás teljesen anonim, az eredményt min. 50 válasz után olvashatjátok.

2011. március 28., hétfő

Rossz emlékek...

A huzat bevágta mögöttem a bejárati ajtót, mely a jelenlevők szerint óriásit csattant. Én ebből semmit se hallottam, csak a szemem sarkából láttam, hogy mindenki ijedten megfordult, így én is követtem a tekintetüket, ami az ajtón kötött ki - ebből következtettem ki, hogy mi történt.
Erről a hétköznapi jelenetről az általános és a (két) gimiben töltött évek jutottak az eszembe. Az osztálytársaim kiközösítettek, én voltam a fekete bárány. Többnyire mindig magányosan gubbasztottam az udvaron, vagy a folyosón, idejekorán megtanultam vastag páncélt növeszteni. A "társaim" többek közt imádtak azzal szórakozni, hogy bevágták mögöttem a tanterem ajtaját vagy valamilyen tárgyat ütögetve próbáltak rámijeszteni. A hangsúly a próbáltak-on van, ugyanis sose sikerült azon egyszerű oknál fogva, hogy nem hallok. (Bár akkor még valamivel jobb volt a hallásom, elég jól elboldogultam a készülékemmel, nem támaszkodtam a szájról olvasásra.) 
Mai napig nem értem a logikát - egy hallássérültet, aki bal fülére siket hogy lehetne megijeszteni különböző hangokkal??

Itt jegyezném meg, hogy sokszor ér engem és sorstársaimat az a kritika, hogy túl sokat foglalkozunk magunkkal, a fogyatékosságunkkal. Azt soha, senki nem kérdezi meg, hogy mi ennek az oka. Ha az épek egy része nem juttatná folyamatosan az eszünkbe, nem éreztetné velünk nap mint nap, hogy mások vagyunk, mint ők, akkor nem kéne mindig csak nyelni, nem lenne több napra való mesénk a megpróbáltatásokról.
Eddigi tapasztalataim szerint, ha valaki olyan helyzettel találja szemben magát, amit nem tud kezelni, akkor többnyire negatív reakcióval válaszol. De! szerencsére egyre többen vannak olyanok is, akik nyitottságuknak, olvasottságuknak köszönhetően pozitívan reagálnak.

2011. március 26., szombat

Sikerült az első vizsga!

Tegnap este elég rosszul aludtam, ideges voltam a mai nap miatt. Sajnos gyerekkorom óta minden felelés, dolgozat, vizsga előtt és alatt is elég stresszes vagyok, főleg akkor ha teljesen ismeretlen emberek előtt kell beszélnem, vagy ha nem tudom hogyan zajlik, mire számítsak. Szóval pár órát aludtam éjszaka, reggel egy falat se ment le a torkomon.. 
A hugit kértem meg a nagy napra, hogy legyen a söfőröm/kísérőm. Délelőtt elmentünk Andihoz Chiliért, ahol a kutyus kitörő örömmel fogadott engem. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ennyire örült nekem. Nem mellékes, hogy jó volt a hangulata is, mely egész nap ki is tartott. Andi 3 kutyája is sorban állt, hogy naaa, minket is simogassatok meg! Andi finom ebédet, bolognai spagettit ütött össze, közben pedig természetesen a kutyákról beszéltünk. Az ebéd után megnéztük az udvart is, így lényegében megismerhettem az életteret, ahol Chili él. Látszik, hogy jó hatással van rá, hogy nem egyedül, hanem más kutyák társaságában nevelkedett fel, így idejekorán megtanult türelmesnek lenni a társaival szemben, megosztani dolgokat ahogy jó testvérek között szokás. Nagyon szépen játszottak Mollyval, ha a spániel elcsórta a labdát előle, akkor gentlemanként figyelte, tűrte, hogy mikor kerül vissza hozzá. Ezt látva tényleg nincs értelme aggodalmaskodni azon, hogy miként fognak hosszútávon kijönni Bogyóval.

Kávézás után átvonultunk a közeli rétre, ahol labdáztam egy kicsit Chilivel, hogy vizsga előtt át legyen mozgatva. A jó fél órás játék után szabályszerűen beszálltunk a kocsiba, majd irány a Lurdy. Pont útközben kaptunk egy sms-t Mártától, hogy hol vagyunk? Kicsit késve érkeztünk meg a bevásárlóközponthoz, alig találtunk helyet a parkolóban, mert mint kiderült macskakiállítás volt. Mivel egyikünk sem járt még az épületben, eltartott egy ideig, mire megtaláltuk a liftet, majd az étkezőben a többieket..
Mártáék ebédeltek, de leültetett minket egy asztalhoz, ahol egy férfi ült. Eleinte nem ismertem meg, hogy ki ő, csak akkor kapcsoltam, hogy ő Flo apukája, amikor Flohoz és feleségéhez fordult. Így vele beszélgettünk arról, hogy hogyan sikerült a vizsga, mik a tapasztalatok a kutyussal, Hannoval. (Ők a lakiteleki táborból egyenesen hazavitték a kutyust, így egy hónapja van náluk. ) Elmondta, hogy Flo egyre magabiztosabb, a kutyus egyre több terhet vesz le a szülők válláról. Összességében csupa pozitívumot mondott, nagyon jó volt ezt hallani. Aranyosak voltak Patiék is, akikkel sajnos nem volt időnk beszélgetni, de ők is szorítottak, hogy minden rendben legyen.

Nézzétek el nekem, hogy az egyes feladatokat nem részletezem, a március 20-i postban már mindent leírtam, most inkább a személyes élményeket osztanám meg Veletek.
A vizsga azzal kezdődött, hogy bemutattak a vizsgabizottságnak, majd az egyik hölgy minden részfeladat előtt elmondta, hogy mit kell csinálnom. Ez a hölgy (talán Jutkának hívják) érthetően, jól artikulálva, velem szemben beszélt. Ha nem figyeltem oda, vagy eleget láttak, akkor megérintett a kezével. Volt, hogy nem értettem pontosan, hogy mi a feladat, ilyenkor kérdésemre türelmesen újra elmondta. Mindez nagyon pozitívan hatott rám, már sokszor vizsgáztam, de ez volt a 2. alkalom, hogy ennyire odafigyeltek erre is, ezzel elősegítve a jobb teljesítményt. 
Lábhoz igazítottam Chilit, majd szépen elindultunk, pár lépéssel utánunk jött a bizottság, kezükben a jegyzeteikkel, az egyik úr filmezett is, de fényképeket is csináltak rólunk előröl, oldalról.. Eleinte kissé zavarban voltam ettől a kísérettől, de látva Chili nyugalmát én is lehiggadtam. Láthatóan kicsit unatkozott, ő azt szereti, ha konkrét feladat van, pl. amikor Márta a szájába adta a kosarat, rögtön felvidult és peckesen lépegetve vitte..:)
Chilivel igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy Barbara tanított, a helyben maradásnál határozottan rászóltam, amire Chili oldalra fordított fejjel válaszolt, azt kérdezve, hogy ezt most miért mondtad így?? Ebből tudtam, hogy érezte a különbséget a hangszíneim között - és tényleg ottmaradt fekve.
A vizsga végeztével a bizottság tagjai odajöttek hozzám gratulálni, sok sikert kívánva a további együttműködéshez. Megtudtam azt is, hogy májusban lesz a 2. vizsgánk, ami konkrétan a jelzésekkel függ össze, ezután kapjuk meg a segítőkutya igazolványt.

Az igazi érdem szerintem nem engem, hanem a nevelőt és a kiképzőket illeti, így ezúton is köszönöm nekik az eddigi munkájukat. Köszönöm!

2011. március 24., csütörtök

Hallókutya hámok

Vasárnap már írtam róla, hogy nem vagyok teljesen kibékülve Chili hámjával. Kedden meg is kérdeztem Barbarát, hogy nem-e lehetne másfajta anyagú vagy formájú hámot csináltatni. Azt a választ kaptam, hogy az Alapítványak szerződése van egy céggel a hámok készítésére, melyet egységes szabvány alapján készít el - így elvileg nincs lehetőség a módosításra.

Nekem több problémám is van a jelenlegi hámmal: nevetségesen kicsi, kevés információ helyezhető el rajta, ráadásul kissé merev és vastag felépítése miatt a kutyának (különösen a bundája miatt) csak kényelmetlenséget okoz. Többször is jól megrázza magát, hátha attól lejön... A hám tetején van egy fogantyú, ami kapaszkodóként vagy a kutya mozgatásában segít.

Véleményem szerint, a hámnak egyrészt kényelmesnek kell lennie, nem szabad zavarnia a kutyát a mozgásban, másrészt ránézve egyértelműnek kell lennie, hogy egy hallássérült-segítő kutyáról van szó. Gondoljunk a mozgássérült-segítő kutyákra vagy a vakvezetőkre - mindenki számára világos, hogy mi a kutya szerepe, kinek és miért segít.

A magyar,  hatályban levő Segítőkutyás rendelet az alábbit írja elő:

"2. § (2) A segítő kutyát megkülönböztető jelzéssel kell ellátni, amelyen a 3. § (1) bekezdés szerinti kutyát kiképző szervezet logójának szerepelnie kell."

Körbenéztem a neten, hogy a különböző külföldi segítőkutyás szervezetek milyen megkülönböztető jelzést használnak. A hallókutyák teljesen más kialakítású "öltözéket" kaptak, mint a mozgássérült-segítő vagy vakvezető társaik. Esőkabátra hajazó hámszerűséget (kabátkát?) hordanak. Általánosságban véve az élénk, fényes színek dominálnak (kék, sárga, narancssárga), mindegyiken szerepel rajta a jelzőkutya, hallókutya szó, némelyiknél a szervezet neve vagy logója, esetleg a hallássérültek nemzetközi jele: kék alapon fehér fül, egy csíkkal áthúzva.

Hearing Dogs for Deaf People (UK) :
 

Hearing Dogs for Deaf People New Zealand:


Hearing Dogs (Ausztrália):

Signalhunde (Svájc) :

Signalhund (Németország) :




Signalhund (Svédország):

2011. március 22., kedd

Gyakorlás a négyzeten...

Ma folytatódott a felkészülés a közlekedésbiztonsági vizsgára. A parkolóban beszéltük meg a találkozót, hogy gyakoroljuk a kocsiból való ki- és beszállást. Mikor kinyitottam a csomagtartót abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy kaptam egy "örömpisit" Chilitől. Barbara felvilágosított, hogy csak nagyon kevés ember részesül ebben a kegyben, ezért örüljek ennek.

Most nem haltival, hanem csak simán nyakörvre kapcsolt pórázzal gyakoroltunk. Haltival egyáltalán nem húz, finom, kicsi rántás is elegendő a vezetéshez, viszont enélkül szeret nagyon előreszaladni, többször meg kell állni, rászólni, lábhoz igazítani, erősebben megrántani a pórázt.
Átvettünk minden egyes vizsgafeladatot, annyi különbséggel, hogy most Barbara nem mellettünk, hanem pár méterrel lemaradva jött utánunk. Szerintem egy kicsit rossz passzban volt a kutyus, de alapvetően mindent jól megcsináltunk, persze idővel a kötődés erősödése eredményeként még jobb lesz. Barbara újfent sok tippet mondott, figyelmeztetett a hibáimra is.

Miután elköszöntem Barbarától, a bevásárlóközponton kellett átmennem, hogy átadjam Chilit Andinak. A kutyus szájába adtam a kosarat, amit teljesen egyértelműen elvett, és olyan természetességgel vitte, mintha világéletében csak ezt csinálta volna.

Az emberek ma is kitüntettek minket a figyelmükkel, volt aki csak elmosolyodott a láttán, de megint voltak olyanok akik kérdezés nélkül simogatták meg Chilit. (Lassan produkciós irodát is nyithatok...) Őszintén bevallom, hogy kissé nehezen megy ennek a fajta viselkedésnek az elfogadása, kezelése, de igyekszem dolgozni rajta.

2011. március 20., vasárnap

A Mammutban gyakoroltunk a vizsgára

Útban a bevásárlóközpont felé idegességet és gyomorgörcsöt éreztem, mintha vizsgára mennék. Az egyik padon ülve vártam Barbaráékra, közben feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is vagyok ideges? Bogyó állapota, vagy a Chilivel való találkozás miatt. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen mindkettő és nem is igazán ideges vagyok, hanem izgulok. Mintha elveszett volna a kutyám és hosszú idő elteltével a megtalálója telefonál, hogy itt és itt vehetem át  - ezt a fajta idegesség-izgalmat éreztem. Örültem ennek az érzésnek, hiszen ez számomra is azt bizonyítja, hogy van valamiféle kapcsolat köztünk. Épp ezeken gondolkoztam, amikor megjöttek Barbaráék. Amint megláttam a kisöreget minden idegességem elmúlt, nagyon örültem a viszontlátásnak, úgy éreztem, hogy a kutyus is örül nekem, a fejét az ölembe fúrta. Mindig meglep, hogy milyen bújós.
Hosszú volt az elmúlt 3 hét Chili nélkül, hiányzott.

A padon ülve simogattam a Chilit, Barbara magyarázott, a látogatók, de különösen a gyerekek meg a kutyust figyelték. Furcsa volt a figyelem középpontjába kerülni. Már maga a hám, rajta a vörös kereszttel vonzza a tekinteteket, de láthatóan nem értik, hogy minek nekem kutya? Nem vagyok sem mozgássérült, sem vak, akkor mi bajom lehet?
Itthon elgondolkoztam rajta, hogy esetleg át kellene tervezni a hámot, valahova feltüntetni, hogy ő hallókutya, egy külön postban majd részletesebben írok erről.

Átbeszéltük a vizsga menetét, milyen részekből áll, mit tehetek, mit nem, mi számít hibának. A megbízhatósági (alapengedelmesség és közlekedésbiztonság) teszt lényege: "a párosnak bizonyítania kell, hogy a kutya kiegyensúlyozott és bármilyen környezetben képes együttműködni a gazdájával úgy, hogy közben nyilvános helyeken konfliktusmentesen tud alkalmazkodni a többi ember igényeihez is." Azaz hogyan viselkedünk egy életszerű környezetben.

Vizsgafeladatok:

1. Közlekedési eszközből való biztonságos ki-be szállás a kutyával - A vizsga helyszínére érkező gazda és kutyája kiszáll az őt szállító járműből, illetve távozáskor beszállnak a járműbe.
2. Piszkoltatás, behívás nagyobb távolságról (szabad játékból), idegen kutyával való találkozás. - A gazda pórázon vezetve a kutyát megközelíti a piszkoltatásra alkalmas területet, piszkoltat, majd a hámot-pórázt eltávolítva szabadon engedi a kutyát. Felszólításra behívja és közlekedésre alkalmas állapotba hozza az állatot (hám, póráz feltevése).
3. Épület megközelítése, forgóajtón, vízlevezető rácson való áthaladás, liftezés. - A vizsgabizottsággal előre egyeztetett útvonalon haladva megközelítik az épületet, és azon belül az előre meghatározott helyre mennek.
4. Közömbösség idegen emberekkel. - A vizsgáztatók által felkért idegen személyek (1-1 felnőtt illetve lehetőség szerint gyerek is) külön-külön a vizsgázóhoz lépnek és megpróbálnak a kutyával kontaktust teremteni.
5. Behívás ültetésből. - A gazda egy kijelölt helyen ültetésben hagyja a kutyát, majd a pórázát ledobva kb. 10 méterre eltávolodik. Kb. 5 másodperc várakozás után magához hívja a kutyát.
Az értékelés szempontjai: A kutya által felvett testhelyzetnek nincs nagy jelentősége, csak annak, hogy a kutya figyelje a gazdát.
6. Ültetés különböző helyzetekben. - Legalább két különböző alkalommal, például büfépult mellett, illetve amikor egy idegennel beszélget a gazda, a gazda utasítására a kutya leül.
7. Fektetés különböző helyzetekben. -  Legalább három különböző alkalommal a gazda lefekteti a kutyát.
8. Élelem-megtagadás. - A kutya nyugodtan fekszik az asztal alatt, úgy hogy a környezetét ne zavarja. Az egyik külsős vizsgáztató a kutya közelében leejt egy falatot a földre. A falat lent marad több percig. (Végül ki kell dobni, a kutya nem kaphatja meg.)
9. Helyben maradás idegen helyen a gazda távollétében. - A gazda egy fal melletti védett helyen (pl. a mosdó bejárati ajtajánál lefekteti a kutyát, és eltávozik (bemegy a mosdóba), Majd 3-5 perc elteltével kijön és folytatják a sétát. A vizsgabizottság tagjai végig a kutya közelében maradnak.

Általánosságban pár tipp a kiképzőtől:

  • minden ajtó, lift előtt előre mondani a vár, lassan vezényszavakat
  • mindig figyeljek a kutyára, minden vezényszónál legyek nyomatékos
  • bármilyen segítségadás lehetséges a kutyának, simogatás, dicséret, zörgetni a jutalomtartó zacskót, jutalmat adni a sikeres feladat elvégzése után
  • finoman lehet korrigálni a pórázzal, de nem szabad rángatni, húzni
  • a póráz sosem lehet feszes!
  • a feladatok végrehajtása közben kommunikálni lehet és kell is a kutyához
  • ha nem megy az ültetés, akkor lábhoz
  • ha az adott feladat nagyon nem megy, akkor se zavarodjak bele, hanem próbáljam meg higgadtan kezelni a helyzetet
  • nem a tied, nem szabad vezényszavakat használjam mielőtt leülünk az élelem megtagadásos feladathoz

A gyakorlás során ismét szembesültem a "jaj, de édes cukipofa" témával, pont szerdán írtam erről. Bogyó révén annyira nem új a történet, de Chili még inkább vonzza az embereket mind a külsejével, mind a tudásával. A kisgyerekes szülők többsége megkérdezés nélkül rámutatott a kutyára és noszogatták a gyereket, hogy simogassa, érintse meg. A megdöbbentőbb az volt, hogy eközben ránk se néztek, csak közösen megsimogatták a kutyát. Komolyan, mintha csak plüssállatka lenne vagy egy szobor mi meg díszek. Számomra ennek a kezelése a legnehezebb, mert zavar, hogy esetleg nem értem őket vagy teljesen felkészületlenül "támadnak le".

Összességében elég szépen megcsináltuk az egyes feladatokat, Barbara is meg volt elégedve velünk.

2011. március 19., szombat

Csokikirálynő II. (szerdán frissítve)

Még tegnap este eszembe jutott, hogy van itthon EPATO paszta, ami többek közt segít a májnak lebontani a toxikus anyagokat, kicsit nehézkesen, de sikerült beadni. Az éjszaka nyugodtan telt, viszont ma délelőtt 11 körül robbant a bomba, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de azóta  is folyamatosan jön-megy, mindenre élénken figyel és nagyon-nagyon éhes. Ezen kívűl más baja nincs. Úgy néz ki, hogy a bélelzáródás veszélye már nem fenyeget, mert többször is kakilt, amiben felfedeztem némi bűnjelet (alupapírt).

Doktornő is válaszolt korán reggel, azt javasolta, hogy "amíg a kutya jól van nincs tennivaló csak annyi, hogy egy nap koplalás és teázás, majd kis mennyiségű diétás táplálék 4-5 napig. Ha tünetek vannak, akkor kezelésre kell vinni." A teázás az istennek se megy, de vizet bőségesen iszik, holnap háztartási keksz meg nagyon kevés főtt csirkehusi lesz a kaja.

Nem szívesen, de még meg is kellett fürdetnem, mert vizelés közben nem bírta megtartani a súlyát és elcsúszott, beleesett a saját pisijébe...  Na, irány a kád, a rövid szőrének hála gyorsan végeztünk, utána boldogan kaparászott a helyén.

Reményeim szerint Bogyó túl van a nehezén...

03. 23. - Bogyó hangulata kezd a régi kerékvágásba visszaállni, jó étvágya van, rendesen végzi a "dolgát". Most, hogy megjött végre a jó idő vagy a teraszon napozik, vagy a kedvenc helyén alszik..




2011. március 18., péntek

Csokikirálynő

Apuval beszélgettem az ebédlőben amikor egyszer csak megjelent Bogyó, a szája körül, a pofáján vastag csokiréteggel.. Esküszöm, mintha vigyorgott is volna, hogy na túljártam az eszeden! Rögtön a kanapéhoz szaladtam, a pléden megolvadt csokimaradványok, széttépett alupapír. Szerintem úgy a tábla negyedét (vagy többet) ehette meg a fóliával együtt. Természetesen a fényképezőgép aksijának is most kell lemerülnie, hogy még véletlenül se tudjam megörökíteni azt a kaján csoki-vigyort a képén.

Most persze fáj a hasa, nyugtalan, jön-megy a lakásban, hol a puffján, hol a kövön fekszik, közben pedig sok vizet iszik. Remélem nem lesz bélelzáródása, hanem gond nélkül átmegy rajta. Sajnos az amúgy sem túl jó állapotban levő máját biztosan meg fogja terhelni.

Mea culpa, az én hibám volt, mert mielőtt Apa megjött a kanapén ülve néztem a tévét, közben pedig nagy élvezettel majszolgattam az ajándékba kapott csokit. Mivel úgy volt, hogy csak köszön, aztán megy is, így nem tettem az asztalra. Meg kell hagyni Bogyónak remek ízlése van, ugyanis ez 75%-os kakaótartalmú, naranccsal töltött finomság volt.

Drukkoljatok!

Fejlemények (egy órával később): egy jóideje ideje megnyugodott, alszik. Volt pisi, kaki. Utánaolvastam a csokoládémérgezés tüneteinek, írtam e-mailt az állatorvosunknak, azt hiszem éjszaka nem fogok aludni, hanem szemmel tartom a kisöreget.

Csokoládémérgezés tünetei kutyáknál:

A kutyák csokoládémérgezési tünetei általában egy nap elteltével, de nem ritkán már néhány órával a fogyasztás után jelentkeznek. Leggyakoribb tünetek a hányás, hasmenés, a has nyomásérzékenysége, szomjúság, izgatottság, szapora szívverés, nyálzás. A csokoládéban található koffein - az emberhez hasonlóan - a kutyáknál is a központi idegrendszerre hat: fokozza a szívműködést, anyagcserét, légzést. Súlyos teobromin- vagy koffeinmérgezés izomgyengeséget, szívritmus-zavarokat, veseelégtelenséget okozhat, amely tünetek később rángógörcsökben és a vérkeringés összeomlásában nyilvánulhatnak meg. Az elhullás ilyen esetben 24 órán belül bekövetkezhet.

Forrás: Háziállat Magazin

2011. március 16., szerda

Hosszú hétvége

Szombaton és vasárnap a kutyakiképző tanfolyam gyakorlati oktatásán vettem részt.  Vasárnap délután Gabóval és kutyájával Borcsával ültünk a HÉV-en, beszélgettünk, közben meg szálltak fel az emberek. Az egyik hölgy kérdezés nélkül megsimogatta a kutyát, majd továbbment szabad helyet keresni. Erre Gabó (jogosan) csúnyán nézett a nőre, aki erre megsértődött, Gabó meg mondta neki, hogy nem kéne a kutyához nyúlkálni. 

Sajnos velem is többször megesett már, hogy amint meglátják Bogyót rögtön meg is akarják simogatni. Előbb ezer változatban elhangzik a "jaj, de édes cukipofa", majd simóka. A gazdi meg mintha ott se lenne. 
Egy esetet szeretnék kiemelni, ami különösen felhúzott: Bogyóval voltunk az állatorvosi rendelőben, mert nem volt túl jó bőrben a kisöreg. A szomszédos asztalnál egy másik kutyát vizsgáltak, aki sokkal rosszabbul nézett ki, mint az enyém. A doki épp magyarázott a házaspárnak, de a hölgytag mindvégig Bogyót figyelte, közben többször is megállapította, hogy "jaj, de édes". Végül csak nem bírta megállni, hogy ne nyúljon oda. Nagyon türtőztetnem kellett magamat, hogy ne szóljak be a hölgynek, hogy miért nem foglalkozik a saját kutyájával, aki láthatóan betegebb?? 
Ha Bogyó megharapta volna a hölgyet, akkor persze én vagyok a hibás és rögtön rendőrért kiált.

Elismerem, hogy sok kutya szépségénél fogva megbabonázza az embert és úgy érzi, hogy meg kell simogatnia, de mi változik ettől? A gazda ismeri a kutyáját, a reakcióit, akkor miért nem vesznek tudomást a létezéséről?
Véleményem szerint az is az illem része, hogy ha látunk egy idegen kutyát, akkor nem teszünk hirtelen mozdulatokat, hanem előbb megkérdezzük a gazdát, hogy meg szabad-e simogatni? Ha pedig nemmel felel, akkor tartsuk tiszteletben a választ, nem kell ezen megsértődni! Biztos jó oka van rá, hogy ezt feleli: pl. a kutya harapós, vagy mert munkakutyaként dolgozik stb. (Nem véletlen, hogy megszaporodtak a kutyás harapások, támadások száma. Arról sosem szólnak a hírek, arról nem beszél az áldozat, hogy mit mondott, mit tett mielőtt megtámadta a kutya.)

A segítő kutyákat megtanítják a szia vezényszóra, melyre lényegében pacsit ad a levegőben, magyarán mintha integetne (a kutyának ezt több méter távolságból is meg kell tudni csinálnia). Ezzel a cél az, hogy amikor az idegen meglátja a kutyát, ne akarja simogatni, hanem csak visszaintegetni.

A hétfő a lustálkodásról, pihenésről szólt. 

Kedden pedig Eszterékhez voltam hivatalos. Kis kavarodás, késés után csak odaértem a megbeszélt megállóhoz, ahol meglepetésemre díszfogadásban volt részem. Az idő nagyon szép volt, Imi meg nagyon álmos. Imi és apukája Zoli a játszótér felé vették az irányt, mi meg Eszterrel hazaindultunk ebédet csinálni. A lasagne készítés közben jót beszélgettük, eközben akaratlanul is, de kutyás terápián vettem részt. Bodza az érkezésemkor kiszúrta, hogy szomorú vagyok, ezért Eszter szavaival élve "matrica" módjára tapadt rám, míg jobb nem lett a hangulatom. Bodza után Jaffa "foglalkozott" velem, az ölembe ült, Kefír pedig a lábamnak dőlve feküdt. Nagyon különös élmény volt, hogy a kisugárzásomból megérezték, leolvasták, hogy mi a helyzet és a maguk módján próbáltak felvidítani, segíteni - sikerrel.
A fiúk épp akkor értek haza a, mire a finom ebéd elkészült, az egész lakásban terjengett a finom illat. Míg a szülők megteríttek Imi megfogta a kezem és az asztalkájához húzott, hogy rajzoljunk! Az ebéd nagyon jó hangulatban telt, belapátoltuk az összes kajcsit, desszertnek meg az általam készített citrusos muffint ettük. Sajnos összességében nem sok időnk volt játszani Imivel, mert ebéd után jött a délutáni alvás.. Imi még a szobájába is behúzott, hogy menjek én is aludni. A búcsúzkodás elég nehezen ment, de megígértem neki, hogy fogunk még találkozni, erre egy kicsit mintha megnyugodott volna. 

Hát így telt el a hosszú hétvége..

2011. március 10., csütörtök

Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - III. rész

A hallássérültek néhány szót a többségtől (hallóktól) eltérően értenek és használnak, ezért ügyeljünk a helyes szóhasználatra!

Számukra a süket szó pejoratív tartalmú, jelentése: ostoba, szándékosan nem akarja meghallani amit mondanak neki.
A néma szót egyrészt a csendes, hangtalan szavak szinonimájának tekintik, másként a jelnyelv elnyomására emlékezteti őket.
A jelbeszéd szót a jelnyelv lebecsüléseként értékelik; úgy érzik, mintha ezzel annak önálló voltát tagadnák.
A mutogat, mutogatás számukra nem elfogadható, mert a siketek és a nagyothallók többsége a jelnyelvet használja kommunikációja során, amely egy önálló nyelvtannal rendelkező, teljes értékű nyelv. A halló köszönést nem szeretik, mert automatikusan a halló, mint a siket szó ellentéte jut eszükbe, ezért nem fér össze a siketséggel.

A siket megnevezés kevésbé elterjedt, de maguk a siketek előnyben részesítik a sükettel szemben (ez utóbbinak a siketek szerint a köznyelvben negatív mellékjelentése van az illető észbeli képességeire vonatkozóan). Mindenképp a siket (vagy hallássérült) megnevezést használjuk siketek jelenlétében.
Ha nem tudjuk, hogy illető siket vagy nagyothalló, akkor használjuk a hallássérült kifejezést!

A siketnéma megnevezés arra a siketre vonatkozik, aki egyúttal néma is. Előfordul, hogy a prelingvális siketeket is így hívják, bár ez nagyon félrevezető, hiszen a legtöbb siket tud beszélni. A siketek különösen rossz néven veszik, ha a némaságot összemossák a siketséggel, ezért nem jó egy kérdőíven ugyanabban a pontban rákérdezni a két fogyatékosságra.

Tanároknak

A II. részben már írtam arról, hogy az egész napos koncentráció nagyon fárasztó tud lenni, mely egy idő után a figyelem csökkenéséhez vezethet. Ilyenkor általában behunyják a szemüket, lehajtják a fejüket, másfelé néznek stb. - ezt sokan a tiszteletlenség jeleként értelmezik, és nem gondolnak bele, hogy csak megpróbál feltöltődni.

 

Azok a hallássérült tanulók - legyenek akár gyerekek, akár felnőttek - akik elsősorban szájról olvasnak, azoknak nehéz egyszerre a tanárra is figyelni (szájáról olvasni) és írni is. Ezért a legtöbb hallgatónál nem a tanár kerül a középpontba, hanem a tankönyv, jegyzet, projektor.
Tapasztalataim szerint a tanárok nehezen fogadják el, hogy a (hallássérült) tanulók nem  válaszolnak a feltett kérdésre, nem velük foglalkoznak, hanem a könyvet olvassák, aláhúznak benne dolgokat vagy csak rá néznek, de nem jegyzetelnek. Elhangzik egy kérdés, de pont akkor, amikor a hallgató lehajtja a fejét (mert mondjuk ír) így alkalma sincs válaszolni a kérdésre.
A másik probléma a feleltetés, kiselőadás szokott lenni: mivel nem erősségünk a kommunikáció a legtöbb hallássérült zavarban van, ha kisebb-nagyobb tömeg előtt kell beszélnie.

Tanulás minőségét segítő eszközök/lehetőségek:
  • tananyag projektorral vászonra vetítése
  • diktafon vagy FM rendszer engedélyezése
  • tankönyvek, ajánlott könyvek listájának vagy az elhangzott tananyag írásban való átadása
  • kérdések írásban való átadása (akármilyen dolgozat esetében) 

Az oktatók leggyakoribb hibái:
  • hátat fordítva magyaráznak
  • sokat sétálnak
  • gyorsan beszélnek, nem ügyelnek az artikulációra 
  • nem ismétlik meg az idegen szavakat
  • számonkéréskor csak az órán elhangzottakat fogadja el
Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - I. rész
Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - II. rész

    2011. március 9., szerda

    Mi is a kutyás terápia?

    Esztertől kölcsönöztem az alábbi összeállítást. Ha érdekel titeket kutyás terápia gyakorlati oldala, szeretnétek esetismertetéseket olvasni, valamint Imiről, Eszter kisfiának a kutyákkal való kapcsolatáról, akkor látogassatok el a blogjára. Egyenlőre folyamatban van a blog vérfrissítése, de így is sok érdekes olvasnivaló van, nézzétek meg az archívumot is!


    A kutya terápiás foglalkozásokba való bevonását először B. Levinson amerikai pszichológus alkalmazta a hatvanas években, mint olyan terápiás módszert, amellyel sikeres előrehaladást lehet elérni pszichésen sérült gyermekek kezelése során. Az ezt követő évtizedekben egyre több olyan tudományos vizsgálat látott napvilágot, mely igazolta a kutya -mint fejlett szociális viselkedést mutató állat- terápiás munkában való hatékonyságát. Többek között ennek is köszönhetően terjedt el a 80-as években előbb az Egyesült Államokban majd egyre több európai országban a kutya alkalmazása olyan esetekben, amikor a hagyományos pszichoterápia eredménytelen maradt. Hamarosan kiderült, hogy a speciálisan kiképzett, bárkivel közreműködni kész, odaadó, szeretetteljes kutyák terápiás eszközként való alkalmazása meglepő sikereket eredményez. Nyugaton valóságos mozgalom lett a terápiás kutya kiképzése és használata, lelkes önkéntesek áldozzák fel szabad idejük egy részét arra, hogy embertársaiknak ily módon segítsenek. A vizsgálatok eredményei szerint a kutya sokoldalú terápiás hatást fejthet ki.

    Különbséget kell tennünk azonban az állatasszisztált aktivitás és az állatasszisztált terápia között.

    Állatasszisztált aktivitás:
    állatok segítségével végzett felüdülés, amely

    • javítja az életminőséget
,
    • motivál
javítja az általános kedélyállapotot,
    • 
komfortérzetet kelt,
    • 
fokozza az életkedvet,
    • 
növeli a fizikai aktivitást,

    • serkenti a szellemi aktivitást,

    • nem mindig szakemberek végzik.

    Állatasszisztált terápia: állatok bevonása a terápiás folyamatba, amely

    • célorientált
,
    • szakemberek végzik,
    • 
egy meghatározott fejlesztési folyamat része, 

    • folyamatos dokumentációt követel,
    • meg
kötött időtartamban végezhető,
    • 
egyénre szabott feladatokat kíván meg
,
    • végezhető egyéni, vagy csoportos terápia formájában.

    Miért pont a kutya?
 Az állat-ember kapcsolatban nagyon erős terápiás lehetőség van. Etológusok azt vizsgálták, hogy az egerek hogy bírják a fájdalmat, milyen fájdalomküszöbbel bír a válaszreakciójuk. A vizsgálat során kiderült, hogy ha az egerek mellett emberek is ott vannak, akkor később zajlott le a válaszreakció, ebből arra lehet következtetni, hogy a fájdalmat csökkentik a szociális kapcsolatok, még akkor is, ha más faj egyedei között zajlanak le.
 Hasonló jelenséget vizsgáltak embereknél is, például a placebo hatást, mely során kiderült, hogy konkrét hatóanyaggal rendelkező fájdalomcsillapító gyógyszer ugyanolyan hatást ér el, mint a hatóanyag nélküli, de a beteg számára megfelelő szociális kompetenciával rendelkező személy által (pl.: főorvos) adott pirula. (ELTE Etológia Tanszék)


    Miért éppen a kutyát tarjuk az állatok közül terápiás célokra a leghatékonyabban alkalmazhatónak? A kutya evolúciós előtörténete: amikor az emberszabásúak és a ragadozók szétváltak, akkor az ember anatómiailag már modern ember volt, de viselkedésében még nem (ez az utóbbi néhány száz évben alakult ki). Az anatómiailag modern emberek szétvándoroltak és kiűzték az alacsonyabb szintű emberi fajokat. Hozzájuk csapódtak a farkasok és ezekből alakult ki a kutya. Számára az emberi közeg érdekes, vonzó, de komplex követelményeket állító rendszer volt. Ez a közeg kényszerítette rá őket arra, hogy a farkasokból anatómiai változások során kutyává változzanak. Alkalmazkodtak az új, bonyolultabb közeghez, szociális viselkedési formákat, szinkronikus, obstrukciós formákat vettek fel, hasonultak az emberhez.

    Olyan egyedi viselkedés alakult ki, amely hasonlít az emberi viselkedéshez. Ez az, ami alkalmassá teszi a kutyát a terápiás munkára.

    Szociális viselkedés, kötődés: a kötődés specifikus pszichoszociális mechanizmus. Sok vonatkozásában hasonló az emberi kötődéshez. A kutyánál hasonló a kötődés, mint a korai anya-gyermek kapcsolatban. Elsősorban az emberhez kötődik és ez az emberi közegez való alkalmazkodás közben alakult ki. A terápiás folyamatban nagyon fontos szerepet játszik a kötődés.


    Kommunikációs képesség:
    a kutya nem csak a vezényszavakat tanulja meg, hanem képes a testbeszéd felismerésére is, ezért még azokkal a gyerekekkel is képes kommunikálni, akik nem képesek a beszédprodukcióra.
 Emocionális szinkronitás: az ember hajlamos erre egy kutyával kapcsolatban és ez kölcsönös: a kutya is rá tud hangolódni az emberre, aktív szinkronizációs képességgel bír és ez az állatok között egyedüli. Egy terápiás helyzetben a kutya ráhangolódik a sérült gyermekre, finoman közelít felé.


    Agresszivitás: a farkasok törekednek a falkavezérség átvételére, de a kutyák nem, ok akkor érzik biztonságban magukat, ha az ember irányítja őket, éppen ezért normális esetben nem mutatnak agressziót az ember felé. 


    Viselkedésbeli szinkronitás: az állatok általában próba-szerencse útján tanulnak. A kutya az embertől sokkal hatékonyabban tanul, mint saját magától. Sokkal jobban elfogadja az emberi viselkedést, mint akár a sajátját. Érzékenyen reagál a tanítói attitűdre, érzékeny a szemkontaktusra, a megszólításra, a gesztusokra, a figyelemre. Rendkívüli ráhatást tudunk elérni náluk. (Dr. Topál József)


    Követelmények a kutya felé

    Egészségügyi követelmények



    Kötelező oltások: kombinált és veszettség elleni évente megismételve. 
Külső és belső paraziták elleni rendszeres (2-3 havonta) védekezés.
 A higiénés szabályok betartása, a kutya legyen tiszta, ápolt megjelenésű.


    Viselkedésbeli követelmények, a megfelelő terápiás kutya kiválasztása
:

    A kutya legyen legalább egy éves. 

    Legyen ismert előéletű.
    Legyen engedelmes, ami magában foglalja azt, hogy a kutya rendelkezik az engedelmességi vizsgával. Tegye le a terápiás kutyák számára követelményként állított vizsgát.
 A terápiás vizsgát Magyarországon a Kutyával az Emberért Alapítványnál lehet letenni. A vizsga két részből áll, az első alkalommal a kutya engedelmességét, szocializációját, viselkedését vizsgálják, különös tekintettel az agresszivitásra, mely semmilyen helyzetben nem váltható ki egy terápiás kutyából. A második vizsga alapfeltétele a sikeres alkalmassági vizsga, ezután egy már sok tapasztalattal rendelkező terápiás kutya-gazda párosnál hét alkalmas gyakorlati munka következik, melyet egy vizsgafoglalkozással zárnak. Csak ezek a kutyák kaphatják meg a MATESZ által kiállított fényképes terápiás igazolványt.
 Legyen szoros kapcsolata a gazdájával. 

    Legyen kiegyensúlyozott, türelmes, nyugodt, agressziótól mentes.

    Legyen alkalmazkodó.

    Legyen barátságos, vegye szívesen a dédelgetést. (Dr. Gácsi Márta)

    A terápia által fejleszthető területek:

    • 
Beszéd, kommunikáció
    • 
Nagymozgás
    • 
Finommotorika
    • 
Testtudat, testérzékelés

    • Téri orientáció, térérzékelés

    • Ritmusérzék

    • Egyensúlyérzék

    • Auditív észlelés

    • Vizuális észlelés
ú
    • Taktilis észlelés
    • 
Figyelem

    • Megfigyelési képesség, memória

    • Munkaképesség

    2011. március 7., hétfő

    Kutyás terápia Eszterrel és Bodzával a Csalogány Iskolában

    Ma délelőtt meglátogatott minket Eszter a barátnőm és a kutyája Bodza. Mivel most jártak nálunk először, ezért eleinte kicsit aggódtunk, hogy a két szuka hogy fog kijönni egymással, ezért Bogyót ugyanúgy hoztuk össze Bodzával, ahogy annak idején Chilivel csináltuk. Kinyitottam a bejárati ajtót, hogy mehet, de jobban érdekelte a boltból hozott szatyorból áradó illatok (eléjük mentem, előtte bementem a boltba), mint a folyosón várakozó két idegen...én már majdnem a folyosó közepén voltam, mire észrevette, hogy más érdekesség is van. Szokás szerint nagy hanggal elindult Eszterék felé, megtorpant, majd óvatosan továbbment. A két kutyus élénken szaglászta egymást, de amint lekerült Bodzáról a póráz otthagyott minket, s beviharzott a lakásba. Nagy meglepetésemre Bogyót egyáltalán nem zavarta, hogy valaki belépett a területére, továbbra is mellettem baktatott. Bodza felfedezte a lakás minden zugát, Bogyó meg árnyékként követte.

    Sajnos nem sok időnk volt beszélgetni, Eszter segédletével gyorsan összeütöttem egy tésztás kaját, hogy mindketten együnk valamit, mielőtt Eszter elmegy. Aztán addig csűrtük-csavartuk a dolgokat, míg úgy alakult, hogy elkísérhettem Esztert a Csalogány Iskolába, ahol értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok gyógypedagógiai fejlesztése, oktatása-nevelése folyik. Eszter az iskola egyik gyógypedagógusa, most kutyás terápiát, pontosabban állatasszisztált terápiát tartott két különböző korosztályú csoportnak.

    Az első csoport tagjai tizenéves gyerekből állt, akik kitörő örömmel fogadták Esztert és Bodzát, megölelgették, puszit adtak. Miután mindenki összegyűlt a tornaterem egyik padján, Eszter bemutatott engem, elmondta, hogy nem hallok, ezért megkérte őket, hogy beszéd közben forduljanak felém és nézzenek a szemembe. Együttérzően rám néztek, úgy ahogy egy fogyatékos tud egy másik fogyatékosra nézni - azt üzenve, hogy én is tudom, te is tudod, hogy milyen nehéz. Számomra megható volt, mert én sehol se vagyok hozzájuk képest. Ezután Eszter megkérte őket, hogy egyenként mutatkozzanak be "Zsanett néninek". Tényleg nagyon aranyosak voltak.
    A kölcsönös bemutatkozás után Eszter ideadta Bodza pórázát, hogy vezessem végig a padon ülő gyerekek előtt. Ez amolyan bevezető kör, ilyenkor egyenként minden gyerek elé leül, mindenki kicsit jászthat vele, simogathatja, aztán jön a következő. Ezután közösen eldöntötték, hogy melyik játékot mutassák be nekem. Az egyik gyerek elmondta a szabályokat: amikor Bodza megy, akkor mindenki megy, ha Bodza fut, akkor mindenki fut, ha leül, akkor az aki kezdi a játékot szoborrá változik, a többiek meg utánozzák őt, majd kiválassza, hogy ki legyen a következő.
    Kicsit nehezen ment leültetnem Bodzát, de nem csoda, hiszen ma "dolgoztunk" együtt először.
    A második játék a nyomozósdi. Bodzának megmutatják a kedvenc állatkáját, majd az egyik gyerek kimegy Bodzával, míg a többiek eldugják a játékot. Miután elrejtették, kiabálnak, hogy "jöjjenek a nyomozók!" Bodzának meg kell keresnie - a gyerekek annyira élvezték, hogy kétszer játszottuk el.
    Végezetül Eszter ment a bevezető körnél leírtak szerint egy búcsúkört.

    3 lány úgy döntött, hogy marad a kicsik foglalkozásán. Itt sokkal többen voltak, ők is sorban leültek a padra, Eszter több időt hagyott minden egyes gyereknek az üdvözlésre. Boldogan ragyogott a sok kis arc. Nekik csak egy játék volt: két zsámoly közé tettük a hosszú padot. A zsámoly és a pad között úgy 70 cm távolságot hagytunk, így egy rögtönzött akadálypályát csináltunk. A feladat lényege, hogy a gyerkőc vezeti Bodzát a pórázon, először a kutya felugrik a zsámolyra, majd a gyerek, aztán jön a pad, majd megint a zsámoly. Végül pedig adtak Bodzának egy jutalomfalatot.
    A gyerekek ugyanolyan lelkesen csinálták a feladatot, mint Bodza. Az előző csoportból maradt lányok meg segítettek a gyerekeknek az egyensúly megtartásában, hívogatták Bodzát. Én oldalról figyeltem az eseményeket.

    Összességében mindkét csoportnál jó volt látni, hogy a kutyával való munka során felvidult az arcuk és egy másik világba kerültek. Megfigyeltem, hogy az egész foglalkozás alatt minden szempár Bodzára szegeződött, a gyerekek viszonylag fegyelmezetten, nagy önuralmat tanúsítva várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Ez leírva talán természetesnek tűnik, de nekik egyáltalán nem az, nagyon kötődnek egyes dolgokhoz, személyekhez, türelmetlenek - többek közt ennek feloldásában is segít a kutyás terápia.
    Ahogy beléptünk a tornaterembe, Bodza egyből terápiás üzemmódba kapcsolt - ezt még én is, külső szemlélőként is észrevettem. Bodza nagyon lelkesen dolgozik, vannak gyerekek akiket jobban kedvel, van akit kevésbé. Értelemszerűen a gyerekek is eltérőek, van aki nyitottabb, minden alkalmat megragad, hogy megérinthesse, van aki láthatóan boldog, ha a kutyához érhet, mégsem szalad utána, hanem csak egyhelyben ül. A gyerkőcök húzzák, vonják, paskolgatják, vakargatják, szájába dugják a kezüket - de Bodza mindezt nyugodtan eltűri, sőt hanyatt vágja magát.
    Szerintem Eszter és Bodza nagyszerű páros, jól kiegészítik egymást.

    Mindezt látva elhatároztam, hogy Chilivel én is le szeretném tenni a terápiás vizsgát, mert jó érzés segíteni, örömet okozni. Bár  az igazat megvallva Chili nem olyan nyugis mint Bodza, vele inkább bemutatókat kellene tartani, már van egy pár ötletem, ami lassan kezd összeállni.

    2011. március 5., szombat

    Siket ember nem kell?

    Egy olyan újságcikket szeretnék Nektek ajánlani, mely tavaly augusztusban jelent meg, de mondanivalója nem évült el. A legtöbb hallássérült - köztük én is - átélte ugyanazt, amit Balogh Ákos Bálint. A siket srác álláskeresési küzdelmeiről Matalin Dóra írt Siket ember nem kell? című összefoglaló riportjában.

    Részlet a cikkből:

    "– A legutóbbi állásinterjúm tipikus volt. Egy informatikus-könyvtáros pozíciót pályáztam meg, be is hívtak interjúra. Elég sok kérdést kaptam, többek között arról is, milyen kedvezményeket tudnának igénybe venni utánam. Fél óra elteltével mégis azt közölték, hogy a könyvtárosi pultnál is kell dolgozni, ahol az olvasókkal is szükséges kommunikálni, ezért legnagyobb sajnálatukra nem tudnak alkalmazni. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés; ha eleve tudták, hogy siket vagyok, miért hívtak be interjúra? – magyarázza. Azokon a helyeken, ahol megindokolták az elutasítást, szinte mindig ugyanazt mondták: a telefonálás nélkülözhetetlen a munkavégzéshez, ezért nem tudják alkalmazni.

    Balogh Ákos Bálint szerint azonban inkább az álláskereséshez nélkülözhetetlen a telefon. – A fejvadászok, HR-esek zöme telefonon ad visszajelzést a pályázónak, így intézik az interjú időpont egyeztetését is. Egy siket már itt elbukik. Előfordult, hogy telefonon kerestek egy cégtől, a kedvesem vette fel, közölte, hogy Balogh Ákost hívta ezen a számon, aki hallássérült, de ő tolmácsolja a mondandóját. Volt olyan, hogy már itt megköszönték és lerakták – mondja."

    2011. március 4., péntek

    Zzzzz... hogyan aludjunk félig lecsúszva?



    Hallókutyákra vonatkozó passzus az önkormányzati rendeletben

    Vasárnap már írtam róla, hogy elmentünk Chilivel és Barbarával keresni egy közeli parkot, ahol el lehet engedni a kutyát játszani. Találtunk is egyet: a körülkerített parkban van játszótér, emellett pedig egy kutyafuttató is. A park bejáratánál nincs kiírva, hogy nem lehet kutyát bevinni. A futtatót borzalmas állapotban találtuk (nincs felszórva semmivel, csupa sár, teli kutyapiszokkal, jóérzésű ember oda biztosan nem viszi be a kutyusát - főleg a lakásban tartottakat nem), ezért a parkot választottuk játszani. 

    Mivel nem voltunk egész biztosak benne, hogy a játszóteres, nagy parkba is be lehet-e vinni Chilit, ezért Mária tanácsára utánanéztem kerületünk az állattartás rendjéről szóló rendeletének:

    "2. § (6) Jelző-eb: a hallássérültek segítését szolgálja, szükségességét szakorvosi igazolással kell bizonyítani."

    "6. § (1) A vakvezető és jelző-eb kivételével nem szabad ebet beengedni, bevinni, illetve megtűrni:
    a) vásárcsarnok, illetve piac területén,
    b) egészségügyi intézmények területén, valamint kegyeleti helyen,
    c) gyermek- és oktatási intézményekben, kivéve, ha azt nevelési vagy oktatási, demonstrációs célból az intézmény vezetője engedélyezi,
    d) ügyfélforgalmat bonyolító középületekben,
    e) szórakozóhelyeken,
    f) vendéglátó üzemekben, üzletekben, helyiségekben,
    g) parkokban, zöldterületen, ahol tábla tiltja.
    (2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti létesítményekbe, illetve területekre őrző-védő eb bevihető, amennyiben azt az ingatlan védelme szükségessé teszi."

    Tehát a rendelet egyértelműen kimondja, hogy kerületünkben a hallókutyákat lényegében bárhova be lehet vinni, a fentebb említett parkba is.

    Javaslom, hogy akinek van vagy lesz hallókutyája, az nézzen utána saját kerületének, városának stb. erre vonatkozó rendeletének, a 27/2009. (XII. 3.) SZMM Segítőkutyás rendelet mellett ezt is nyomtassa ki és mindig legyen nála.

    2011. március 2., szerda

    Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - II. rész

    A legtöbb hallássérültnek van fél - egy mondat késése. Ez nem azt jelenti, hogy buták vagyunk, hanem több dolgot kell egyszerre összekombinálnunk - nem tudom jobban megfogalmazni, de egy fél pillanat alatt fel kell dolgozni a szájról olvasást, végiggondolni a szövegkörnyezetet, a metakommunikációt.
    Nagyon fárasztó tud lenni az egész napos koncentráció, figyelni mindenre és mindenkire főleg ha ingergazdag volt a környezet - ennek következtében időnként lanyhulni szokott a figyelem, ami tiszteletlenségnek tűnhet, pedig ilyenkor csak egy kis pihenőre van szükség.
    (Én pl. több fárasztó nap után szoktam tartani egy hallókamentes napot.)

    Ha egy hallássérülttel szeretnél beszélni, meg szeretnéd szólítani,  akkor az első és legfontosabb lépés: a fogyatékos személy figyelmének felhívása.

    A jelnyelv és szájról olvasás is csak akkor működik jól, ha a felek szemben állnak, ezért te is fordulj felé, ha mondani szeretnél valamit.
    Győződj meg róla, hogy a hallássérült észrevette-e, hogy megpróbáltad vele felvenni a szemkontaktust, ha nem, akkor integess az arcod előtt (de ne hadonássz!) vagy finoman érintsd meg a vállát.
    Ha túl messze vagy, és valamilyen fontos dologra szeretnéd felhívni a figyelmét akkor elfogadható a fény vagy rezgéssel való jelzés. Villanykapcsoló kapcsolgatása, fapadlón való erőteljes dobbantás.

    Második lépés: a megfelelő környezet és a távolság.

    Csökkentsd a háttérzajokat, mint például a rádió vagy televízió, illetve a vizuális "zajokat", mint a fénylő, csillámló ékszer, világos ruha és a villódzó fali kijelzők. Ugyanezen okokból ne nyilvános helyen találkozzatok, vagy ha mégis, akkor ha lehetséges, válaszd a leghalkabb és legkevésbé zavaró sarkot. Gondoskodj arról, hogy jó legyen a világítás és figyeld meg annak az irányát. A fénynek semmiképp nem szabad a hallássérültre esnie, mert akkor a hunyorgás miatt nem tud szájról olvasni.

    A szájról olvasáshoz a legmegfelelőbb távolság 1,5-2 méter!

    Mit tegyél/ mire figyelj?

    • Mindig fordulj a hallássérült felé!
    • Mielőtt megszólítanád, próbáld meg felvenni vele a szemkontaktust! 
    • Beszélj tisztán, érthetően, normál sebességgel vagy annál valamivel lassabban. Ha a partner nem érti a beszédedet, akkor ne a hangerőt emeld fel, hanem arra ügyelj, hogy a beszéded tiszta és  érthető legyen.
    • Ha többen beszélnek, akkor várd meg az előtted szólót, míg elmondja, utána fordulj a fogyatékos személy felé. (Ne vedd sértésnek, hogy mindig afelé fordul, aki éppen beszél.)
    • Figyelj a testbeszédedre.
    • Ha ők nem értenek meg elsőre, akkor bátran ismételd meg, változtass a beszédmódodon.
    • Ha végképp nem megy, akkor végy elő egy papírt és ceruzát és írd le amit mondani szeretnél. 
    • Tarts szünetet ha a hallássérült lehajtja a fejét vagy elfordul, kifújja az orrát stb. - ezekbe az esetekben nem tud szájról olvasni.

    Mit ne tegyél?

    • Ne beszélj túl hangosan, ordítva, morogva, motyogva, suttogva - ezek mind torzítják az ajkakat, ezekben az esetekben nem lehet róluk olvasni.
    • Soha ne takard el a szádat.
    • Ha többen vagytok, akkor ne vágjatok egymás szavába, ezt lehetetlen követni.
    • Ne beszélj oldalról, hátulról!
    • Kerüld a hangutánzó szavak használatát (csörög, kattog, recseg, zizzen stb.)
    • Ne keverd a fogalmakat, melyek számukra sértő lehet - a siket nem süket stb.  (Erről bővebben a III. részben.)

    Végezetül: ne zavarjon, ha a hallássérült személy többször is visszakérdez. Csak biztos szeretne lenni, hogy valóban megértett Téged. Ha megakad a kommunikáció, akkor ismételd meg amit mondani akartál, figyelj a beszédmódodra, végső esetben írd le.

    Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - I. rész
    Hogyan kommunikáljunk a hallássérültekkel? - III. rész

    Ebben a hónapban két újságban is szerepel Chili!

    A Nők Lapja Egészség márciusi számának 72-73. oldalán Lelki társak négy lábon című cikkben több képen is látható. A cikkben Bródy Andrea (Chili nevelője) és Viki beszél Chiliről, Plüsiről és Elláról, hogy ezek a kutyák miben és hogyan tudnak segíteni a fogyatékos embereknek.
    Nők Lapja Egészség
    A Nemzetközi Kutya Magazin 3. számának 38-39. oldalán - Pechan Eszter: Bodza és a baba - Kutyázzunk ezerrel 22. rész.
    A mostani naplóban a lakiteleki tábor összefoglalóját olvashatjátok, többek közt azt is megosztja az olvasókkal, hogy szerény személyem abban az örömteli kegyben részesült, hogy Imi a barátjának fogadott. (Imit annyira aranyos és közvetlen kis fickónak ismertem meg, hogy egy percig se gondoltam volna róla, hogy másokkal csak nehezen barátkozik.)
    Chili és Imi
    Amúgy a havonta vezetett napló elsődleges célja, hogy eloszlassa azt a tévhitet, miszerint egyszerre kutyát tartani és babázni nem lehet sőt! veszélyes. Elsősorban Imi kutyákkal való kiváló kapcsolatáról mesél, de olvashatunk Eszter terápiás kutyáiról valamint gyógypedagógusként és a különböző alapítványokban végzett munkájáról.