2011. február 15., kedd

Lakiteleki tábor - 1. nap (február 11.)

Délelőtt találkoztam Andival és Bettyvel a Mammutban, majd innen indultuk tovább 5 kutyával (Scotty, Nati, Chili, Molly, Pita) Lakitelekre. Két kutyus elől utazott Bettyvel, mellettem Chili, majd hátul meg Mollyék. Normál tempóban, közepes forgalomban egy jó óra alatt tettük meg az utat.

Amint megérkeztünk, átmozgattuk a kutyusokat, majd az étkezőben lefektettük őket a földre, s megebédeltünk. Gulyásleves és máglyarakás volt a menü. Közben lassacskán megérkeztek a többiek is. Miután mindenki végzett az étkezéssel és átvette a szobáját a társalgóban gyűltünk össze, ahol Márta köszöntötte a résztvevőket, elmondott pár fontos tudnivalót, felvázolta a három nap tervezett programját. Aztán egy pár mondatban egyenként bemutatkoztunk. Megragadva az alkalmat elmondtam, hogy hallássérült vagyok, szájról olvasok. Megkértem mindenkit, hogy ha beszélni szeretnének velem, akkor forduljanak felém, és ha nem figyelek oda, akkor érintsenek meg vagy más módon jelezzenek. 

Ezután felöltöztünk, s egyszerre, de ezen belül mini csapatonként (azaz kutya, gazdi, nevelő, kiképző) elindultunk egy nagy kört tenni a Népfőiskola területén. Mi mentünk elől Chilivel, utánunk  kissé lemaradva Andi és Barbara jött. Az első feladat alapjában véve a laza pórázon való sétáltatásról szólt, láb mellett, Chili eleinte húzott, de aztán szépen haladtunk. Majd előkerült a kosár és ezt kellet felvetetni vele, majd hosszú távon vitetni. Chili többször is elejtette, s a képzeletbeli párizsi szanaszét gurult.. de mindannyiszor újra felvetettem vele, s továbbmentünk.  Barbara szerint jól reagáltam le a dolgot, megdicsért minket, hogy eddig szépen haladtunk. Az út végén van a focipálya, ott vártuk be a lemaradt csoportokat. A harmadik feladat az elengedésről, behívásról szólt, úgy hogy közben pár kutya játszik. A kutyusokkal úgy fél méterre álltunk egymástól, egyenként engedtük el őket, nézz rám, marad - közben póráz lecsatolása - mehetsz.  Chili imádja a labdát, úgyhogy neki különösen nagy önuralomra van szüksége az ilyen feladatoknál.
Chili a nagy rohanásban néhányszor beleakadt a magas, kifeszített hálóba, úgy kellet kiszabadítani. A feladatok végeztével visszamentünk a Vendéglő előtti területre, ahol kötetlenül játszottunk egy kicsit. Plüsi is bekapcsolódott a labdázásba, s öreg kora ellenére is nagyon élvezte, de persze többnyire Chili volt a nyerő.
A játék után visszamentünk az épületbe, molyoltam egy sort a szobámban, aztán a társalgóban folytatódott a beszélgetés. Vacsorára finom brassói volt, desszertnek meg alma. A maradékot a kutyák számára összeszedtük (mindenkinek saját magának kellett gondoskodni a kutyájáról). Megtanultuk azt is, hogy a segítő kutya asztalnál nem etethető, de a kedvencként tartott igen... Vacsi után újabb összejövetel a társalgóban, ahol Márta Kópén, Bori kutyáján keresztül megmutatta, hogyan is történik az etetés.
Minden kutyus feszülten figyelte az eseményeket, s nagyon irigyelték a terriert, hogy ő kaphatott fincsi falatokat..
Ezután egy panelen (egy kétoldalas, 1m magas fa lapra, különböző fajta kapcsoló volt szerelve) keresztül mindenkinek gyakorolnia kellett a villanykapcsoló kapcsolgatását. Chilivel mi voltunk az elsők, gond nélkül ment.
Kicsit még beszélgettünk a társalgóban, majd Barbara és Andi felügyelete mellett Chili orra előtt összekevertem a kaját, majd a fürdőszobában előbb leültettem, de ahogy a földre akartam rakni a tálat rögtön felállt, ezért hátra, hátra, majd ül, marad - így sikerült elérnem, hogy ülve maradjon, míg lerakom a tálat, majd várattam, s az ehetsz vezényszóra  végre odamehetett a tálkához.
Etetés után ismét a társalgóban gyűltünk össze kötetlen beszélgetésre, éjfélkor elköszöntem a többiektől, Chilit levittem egy rövid sétára, pisire, majd irány az ágy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése