2011. február 8., kedd

A januári Bogyó - Chili találkozó folytatása

Délelőtt nekiálltam takarítani, hogy minden készen álljon a fogadásra. Miután kész lettem, elmentem konyhai órát venni, mert ami eddig volt elromlott. Három boltot is megjártam, de sajnos nem kaptam, így holnap újra nyakamba veszem a várost, mert a táborba már jó lenne elvinnem.
Alighogy hazaértem, kipakoltam, Bogyó már jelzett is, hogy csengetnek, megjöttek a látogatók!

Bogyit a nappaliban hagytam, behúztam az előszoba ajtaját, így mentem Barbara és Chili elé. Barbara kérte, hogy hozzam ki a lakásból Bogyót, majd együtt menjünk be. Így is lett, Bogyóra ráadtam a hámot, pórázt, kinyitottam a bejárati ajtót, s ahogy meglátta a folyosó végén várakozó vendégeinket elkezdett rohanni feléjük - ezt jó jelnek vettem. Megszaglászták egymást, szaladgáltak egy kicsit, majd Bogyót szabadon engedtem, de ő védelmet keresve a fal és a lábam közé állt, így vonultunk be a lakásba. Chili pórázon maradt, Barbara leült vele a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Idővel lekerült róla is a póráz és hagytuk, hogy felfedezze a lakást, nem mentünk utána, nem szóltunk rá - úgy tettünk, mintha ott se lennénk. Mindent alaposan végigszaglászott, a terasztól kezdve a fürdőszobáig... Bogyó  (a "kis agresszorka") érezve az erőviszonyok megváltozását, többnyire a térdem mögött tanyázott és onnan kémlelte Chili ténykedését. "Házként" tekintett rám, figyelnem kellett, hogy Bogyó ne támadhasson innen Chilire. Ugyanis ilyenkor úgy érzi, hogy bármit megtehet, nem fogok rászólni. Persze, ha Chili Bogyó kedvenc helye körül szaglászott a puffnál, akkor odaugrott és igyekezett  azt "megvédeni".

Jó másfél óra múlva látszott, hogy viszonylag jól kijönnek egymással, elkezdtünk gyakorolni pár alapdolgot jutalomfalat és labda nélkül: vedd föl, add ide, ül, fekszik, áll. Chilinek még mindig nehézséget okoz, ha Barbara előre elmondja nekem a feladatot és utána csináljuk, mert a vezényszó elhangzása után megteszi amit kérek, de nem mindig nekem adja ide a felvett tárgyat, hanem Barbarának vagy tőle várja a következő lépést. Amúgy Barbara mosolyogva mesélte, hogy látnom kéne Bogyót, ahogy értetlenkedve figyeli az eseményeket a lábam mögül kikukucskálva (ültem).

Bogyi a két óra alatt, amíg nálunk voltak nem lépett fel támadólag Chilivel szemben, de ha veszélyeztetve érezte a "biztonságos terét", akkor vicsorgott egy sort, ezzel üzenve, hogy "naaa, hagyjál békén" - (vicsorgott, de a farkát csóválta). Chili egy párszor megpróbálta játékba hívni, de nem volt rá vevő. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy Chili többször is odajött hozzám, megnyalta az arcomat, rátette a fejét a lábamra, kényeztette magát, de Bogyó egyszer se ugrott neki emiatt csak nagyokat nézett, aztán ő is odajött, hogy "én is, én is". Volt, hogy egyszerre a kettőt simogattam.
Miután Barbaráék elmentek Bogyó alaposan átvizsgálta a lakást, Chili nyomait követve, utána teljesen kidőlt. Úgy kifáradt, mintha félnapos sétán vett volna részt.

Így, nyugodt környezetben látva Chilit teljesen más volt, mint amilyennek eddig megismertem, kár hogy nem került sor hamarább ilyen nyugis találkozóra. Most jöttem rá, hogy kissé csalóka volt az a kép, amit az első találkozás óta bennem élt a kutyáról. Az is kiderült, hogy Chili kifejezetten bújós kutyus, míg Bogyó magának való típus. Sose volt még bújós kutyám.. de ezt úgy kell elképzelni, hogy ültem a kanapén és Chili a bal lábamra tette a fejét és elengedte magát, olyannyira, hogy azt hittem állva alszik el.. nagyon aranyos volt.
Amúgy a leendő gazdi számára a kutya elfogadása nehéz, hiszen nincs beleszólása a kutya kiválasztásába, fajta, szín, nem stb., (a KEA munkatársai az igényekre azért odafigyelnek), míg a kiképzőknek a megfelelő kutya kiválasztása az adott gazdinak okoz komoly fejtörést.

Megint sokat tanultam a kutyákról, Barbara rengeteg hasznos tanáccsal ellátott, beszéltünk a hétvégi táborról, s nagyjából felvázolta az elkövetkezendő 1-2 hónapos időszakot.

A hétvégi, lakitelki tábor arról fog szólni, hogy minél jobban rámtolják a kutyust, a három nap alatt mindvégig együtt leszünk, együtt dolgozunk és együtt is alszunk. Gyakorolni fogjuk a hang és a jelzés összekapcsolását, s egyik nap egy kecskeméti plázalátogatás is be van tervezve.
Ezután folytatódik a barátkozás Bogyóval, többször is ide fognak jönni, elmegyünk sétálni, vagy reggel elhozzák Chilit és délután elviszik. Mindezt azért, hogy ne hirtelen dobjuk Bogyót a mélyvízbe, hanem fokozatos legyen az átmenet. Barbarával megbeszéltük azt is, hogy Bogyónak nehéz lesz lelkileg elfogadnia, hogy megoszlik a szeretetem, és "a szívembe egy másik kutya is belefér".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése