2011. február 16., szerda

Hírek Bogyóról

Kedd reggel hazamentem Apával Miskolcra, mert egyrészt régen találkoztam Anyuval, másrészt így Bogyót könnyebb volt visszahozni pár napos nyaralásából. Anyunak a képeket mutatva meséltem a táborról, az ott szerzett élményeimről, tapasztalatokról, de legfőképp Chiliről. Anya nagyon meghatódva nézte a fotókat, beszélgettünk a halmozottan fogyatékosok nehéz helyzetéről, családtagjaik áldozatos háttérmunkájáról. Hogy miben segít nekik (és úgy általában) a segítőkutya. A kiképzők, nevelők munkájáról - ennek kapcsán szóba került az is, hogy minderről eddig nagyon keveset tudtunk, pár hónapja nem gondolta volna, hogy ennyire a segítőkutyázás sűrűjében leszek.

Délután a nappaliban beszélgettünk, amikor feltűnt, hogy Bogyó hasa mennyire puffadt. Végigsimítottam a pociját, s közben folyamatosan morgott, megpróbált megkapni, ami nála egyértelműen a fájdalom jele. Már amúgy is ideje volt a féléves kontrollnak, így megkértem Anyut, hogy hívja fel az állatorvosunkat dr. Magos Zsuzsát, hogy hánytól rendel. Szerencsére már benn volt, így gyorsan összeszedtük magunkat és elmentünk. Elsoroltam a panaszokat, doktornő alaposan megvizsgálta Bogyót, akinek még hőemelkedése is volt. Kaptunk két táplálékkiegészítőt, meg két kis zacskónyi (macskáknak való) orvosi tápot, melyet a magas rosttartalma miatt ajánlott Zsuzsa.
Amúgy legnagyobb örömömre a kutyus általános állapota a 13 évéhez és számos betegségéhez (többek közt vese-, máj- és hasnyálmirigyproblémák, porckopás, térdficam, szürkehályog), a napi három gyógyszerhez képest megfelelő, stabil. Őszintén elmondta, hogy a megelőzést tekintve többet már nem lehet tenni, lényegében csak a halál van hátra. Antibiotikum, szteroid egyéb komolyabb gyógyszerkúrát kizártuk, mert csak egy rövid ideig hatna, szedésük pedig csak a máját rontaná tovább.

Az elaltatás nem került szóba, bár tudom, hogy doktornő javasolta volna, ha szerinte szükség lenne rá (már több mint 10 éve ismerem, tökéletesen megbízom benne). Amúgy ez egy kényes téma, hiszen Bogyó külsőre jól néz ki, fogai teljesen egészségesek, egy kivételével mind megvan, de egyre kevesebbet eszik, sokat iszik, az egész napot átalussza és nem tud felugrani a magasabb pontokra. Ha látogatók jönnek, akkor jön-megy, intézkedik.. Nem ő az első kutyánk akit elaltattunk, mégis abban a tekintetben ő az első, hogy nála nem egyértelmű a fájdalom/szenvedés foka. Nem viselném el, ha a rendszeresen szedett fájdalomcsillapító ellenére is szenvedne. Kár, hogy nem tudja elmondani, hogy mit érez valójában.

Késő este értünk haza, nagyon boldog volt, hogy végre itthon van. Alaposan megszagolta a lakiteleki tábort megjárt bőröndömet, cipőmet, Chili labdáját, pórázt, a jutalom-tartót, meg amit még talált. Miután mindennel végzett, elégedetten elnyúlt a kedvenc puffján, közben órákon keresztül illatos felhőcskéket eregetett az orrom alá, annak jeleként, hogy nagyon nincs rendben az a poci...

Kiegészítés: sajnos ma este (szerda) elég sok epét hányt, adtam neki B6 vitamint, meg egy kis kekszet, most a kedvenc helyén próbál aludni, de elég nyugtalan.

- - -

Ma a szokott időben tartottam számítástechnika tanfolyamot, ahova jár a csoport másik nagy kutyabarátja Mária is. Mivel Bogyó most "kis kopasz" (a kutyakozmetikussal megbeszéltük, hogy maradjunk az egész rövidnél, ezzel megkíméljük Bogyót a fésüléstől és az ezzel járó fájdalomtól), ezért Mária felajánlotta, hogy köt neki egy kutya-pulcsit.
Bogyó,  a "kis kopasz" kedvenc puffján
Kb. jó két hete levettem a kutyus méreteit, e-mailban elküldtem Máriának, s mára el is készült a mű negyede. A tanfolyam után felhúztam rá a piros fonálból készült ruhácskát, ami nagyon jól állt a hófehér szőrzetéhez (sajnos erről nem csináltam képet). Ezután a méretek újbóli ellenőrzése végett ráadtuk Széna barna ruháját, amiben Bogyó egy csuhás szerzetesre emlékeztetett U. Eco A rózsa neve c. művéből..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése