2011. február 14., hétfő

Általánosságban a lakiteleki KEA-s táborról

A Lakitelek Népfőiskola 4 hektáros területen, a falu szélén, lényegében a pusztában helyezkedik el. A területen több különböző épület található, mi a Tisza vendéglő és kollégiumban voltunk, mely mozgássérültek számára akadálymentesítve van. Kutyákkal való csoportos táborozásra kiváló hely, a személyzet nagyon kedves, segítőkészek, egyáltalán nem zavarta őket a sok kutya.
A konyhájuk kiváló, minden nap finom, laktató étkekkel tömték meg a hasunkat. Sajnos a szobák nagyon lelakottak, szerény berendezésűek, az én fürdőszobámban nem jött meleg víz, zuhanyozni nem tudtam. Este nagyon sötét volt a szobában, ráadásul az ágynál nincs olvasó vagy fali lámpa, se kapcsoló a mennyezeti lámpához. Az ablakon nem szűrődött be semmi fény, ezért kénytelen voltam a fürdőben égve hagyni a lámpát, hogy tudjak tájékozódni a sötétben és véletlenül se rúgjak bele a kutyába.
A teljes csapat a következőképpen épül fel: minden kiképzett vagy kiképzés alatt álló segítő kutyához tartozik egy gazdi, egy nevelőszülő és egy kiképző - ezeket a mini csoportokat fogja össze Márta. Rajtam kívül minden leendő gazdinak eljött a családja is. A nevelők és kiképzők is elhozták a saját kutyáikat. Kivételt képez Ella, aki szintén hallókutya lesz, de még egyenlőre Viki neveli, s még nincs gazdija.

A három nap alatt számos megható pillanat tanúja lehettem, két kutyust át is adtak, azaz a gazdik a táborból egyenesen hazavitték. 
Nagyon jó érzés volt ennyi nyitott, megértő emberrel és ilyen nagyszerű kutyákkal együtt lenni.
Minden étkezés után a társalgóban gyűltünk össze, megbeszélésre, eligazításra. Voltak benti közös gyakorlatok, mint pl. az ajtó nyitása, csukása, villanykapcsoló megbökése, külsőek, mint pl. a kosár felvétele, vitele, elengedéses, behívási gyakorlatok.
Megmutatták, hogyan adjunk enni a kutyának (abba nem szólnak bele, hogy mit kapjon enni, de tanácsot szívesen adnak), halti használata, pisiltetés vezényszóra stb.
Ezeken kívül az egyes csoportok különváltak és az adott gazdához kapcsolódó speciális feladatokat kellett megcsinálni, pl. mankó felvétele, több tárgy közül a kért tárgy kiválasztása és gazdihoz vitele, szeparációs stressz csökkentése, nekünk meg stabillá kellett tenni a különböző jelzési módokat (orral bökés, mancsolás), bizonyos hangokat felerősíteni, hangot összekötni jelzéssel.
Minden nap volt közös játék is, előkerült a labda és a frizbi is, a kutyák és a gazdik is nagyon élvezték.

A leendő gazdiknak a kutyával való egész napos együttlét, alvás egyben elősegíti, erősíti a kötődést, másrészt a három nap alatt ízelítőt kaptunk a segítőkutyák tartásából, az ezzel járó feladatokból, felelősségből, kötelezettségekből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése