2010. november 5., péntek

A kezdetek

Október eleje óta járok egy OKJ-s Kutyakiképző tanfolyamra, melyet a PFOTE Sportkutya Egyesület szervezett. Az első két alkalommal Dr. Fok Éva tartott állat-egészségügyi ismeretekből előadást. Szünetben odamentem hozzá, hogy elnézést kérjek késésem miatt, és akkor a tanfolyamról beszélgetve megemlítettem neki, hogy azért jelentkeztem, mert segítő kutyák kiképzésével szeretnék foglalkozni. Igazság szerint nekem a  Habilitációs kutyakiképző kellene, de sajnos az egyáltalán nem indult amikor szeptemberben néztem. 

Ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy csalnak a tanfolyamokkal! Járjatok utána, hogy a képzést hirdető iskola valóban be van-e jegyezve, valamint az általuk indított tanfolyam megfelel-e a törvényi feltételeknek, OKJ jegyzékben meghatározott képzési órát betartják-e!! Én is majdnem bedőltem egy cégnek, mikor aztán kiderült, hogy ők hivatalosan nem is indíthatják az adott képzést.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: Éva nagyon meglepődött, hogy mivel szeretnék foglalkozni, s ekkor felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megpróbálja felvenni a kapcsolatot az ELTE Etológia Tanszékének egyik munkatársával. Jónéhány e-mail váltása után kaptam tőle az alábbi levelet 2010. október 25.-én:

Kedves Zsanett!

Örömmel értesítelek, hogy az ELTE Etológia Tanszékének igen elismert szakembere (Gácsi Márta, a KEA vezető kiképzője) szeretne megismerkedni Veled az említett ügyben (jelelésre megtanított kutya és esetleges képzés) novemberben. Persze előtte levélben keressed meg Őt. Szóval írjál a fenti e-mail címre, hivatkozva az előzményekre.

Külön hálás köszönettel  tartozunk Kubinyi Enikőnek (szintén elismert etológus szakember, ELTE), aki segített a közvetítésben!!! Köszönöm, Enikő!!!

Remélem sikerül egy érdekes, és hiánypótló munkát összehozni!!

Üdvözlettel
Fok Éva

A fenti levél után elkezdődött a vad levelezgetés Mártával, akinek írtam magamról, hű segítőmről a hallók világában Bogyóról, nagyszabású terveimről.. megírta, hogy szeretne velem megismerkedni, így november 5. 11 órára kaptam időpontot. 
Előző este nem mertem lefeküdni, nehogy reggel elaludjak, mert ugye a világítós órám nem működik megbízhatóan, Bogyó meg már nem ébreszt, inkább alszik tovább.. Nagyon ideges voltam, időben elindultam itthonról, nagyon szép, napos idő volt. Minden simán ment, egészen addig, amíg le nem szálltam a villamosról a Petőfi híd budai hídfőjénél.. rossz irányba, a BME épületei felé mentem, mert ugyan Márta mondta, hogy egy nagy vörös épületet kell keresni..de ugyebár mindkét oldalon nagy, vörös épületek vannak.. Így nagy nyugodtan keresgéltem a C épületet, több embert is megkérdeztem, mondták, mutatták hogy menjek tovább amott, arra lesz. Aztán kezdett egyre gyanús lenni a dolog, mert nem erre emlékeztem a térképről, amit még otthon megnéztem. A Ch épületet megtaláltam, de a C-t nem. Szerencsére egy oldalsó kijáratnál észrevettem egy eligazító térképet és akkor a névre pillantva hasított belém a felismerés, hogy a BME területén vagyok! Na, telefon elő, de senki nem válaszolt, azt akartam, hogy hívják fel a Tanszéket, hogy megyek, megyek csak késni fogok. (Ekkor még nem tudtam, hogy Márta ugyanúgy utálja a telefont, mint én!) Miután rájöttem, hogy teljesen benéztem gyorsan elindultam a másik irányba, s szedtem a lábam ahogy bírtam, de így is késve értem a találkozóra. Majd elsüllyedtem szégyenembe, de mentségemre legyen mondva, hogy egyik megkérdezettnek sem tűnt fel, hogy az "C épületet, Etológia Tanszéket keresem". Mostmár mindegy, elmúlt, életre szóló, jó lecke volt.
Így visszagondolva Mártának szerintem csupa hülyeséget mondhattam, beszéltem az elképzeléseimről (hallókutya szervezet és központ létrehozása, kiképzés), magamról, Bogyóról, hogy miket tudott és hogy sajnos mára "nyugdíjba vonult". Elmondtam azt is, hogy nem tudom eldönteni, hogy magam képezzem ki az új társamat vagy szakemberek segítségét kérjem, de kiét? (Hangsúlyozom, hogy pl. a KEA honlapján sincs utalás hallókutya kiképzésre!) Nagyjából egy - másfél órát tartott a megbeszélés, ahonnan elég összetörten jöttem haza. Mármint az álmaimat illetően. Az elsőre is egyértelmű volt, hogy még nem képeztek ki hallókutyust, én vagyok az első jelentkező (?). 
Márta felajánlotta, hogy ha van kedvem, akkor hétvégén menjek ki a Top Mancs Kutyasuliba megnézni a segítőkutyusok gyakorlását, majd november vége felé egy gazda-kutya párosítóra.

A terveimről azóta sem tettem le, sőt! úgy vélem az idő előrehaladtával, kellő tapasztalattal és anyagi háttérrel fogok ahhoz rendelkezni, hogy megcsinálhassam. Ja és jó lenne egy fedett kutyasuli is, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése