2010. november 27., szombat

Kutya - gazda párosító

2010. november 27. - a Chili projekt egyik kulcseseménye (mostanában sok van belőle).

Miután eldöntöttem, hogy hivatalosan is jelentkezem a KEA-nál, így mint potenciális jelölt vettem részt a párosítón, mely az Etológia Tanszéken volt megtartva.

Négyen voltunk jelöltek, három mozgássérült és személyemben egy hallássérült illetve ismerősök, családtagok. Engem Edina kísért el akit a kutyakiképzős tanfolyamon ismertem meg (14-én szintén együtt voltunk a Top Mancs pályáján megnézni a segítő kutyákat, többek közt épp akkor gyakorolgattak a "nagy napra").
A négy kutya : Ella (lhasa apso), Tücsi (tervueren), Chili (uszkár), és egy golden retriever akinek a neve talán Kefír, de nem biztos. 
Minden földi jóval elláttak minket, volt mindenféle rágcsa és ital. A találkozó egy rövid megnyitó beszéddel kezdődött, melyben felhívták a figyelmünket, hogy ez amolyan tapogatózás, figyelik, hogy a kutya és a jelölt mennyire illenek össze, bármennyire is tetszett egy kutya ne éljük bele magunkat, mert nem biztos, hogy ő fog hozzánk kerülni. Elmondták, hogy nagyjából mit fogunk csinálni, hogyan néz ki a nap. Ezután a jelenlevőknek kellett pár mondatban bemutatkozni. 

Körforgó elven működött a dolog: először Ellával és nevelőszülőjével Vikivel vonultunk el egy különszobába, Ella nagyon gyorsan tanul, nem sok idő kellett hozzá, hogy összekösse a hangot a jelzéssel. 

Utána jött Chili a kiképzőjével Barbarával. Először azt értettem, hogy Vili, majd Kili és egyéb változatok, míg végül nagy nehezen megmagyarázták, hogy "tudod, csilííí mint a paprika!" Hűű először megijedtem, hogy úristen, mennyi energia van ebben a kutyában.. Chili nagy bohóc, azt már itt is megmutatta.

Ezután Eszter meginterjúvolt, lényegében arról kérdezett, hogy miért jelentkeztem, miben tud segíteni a kutya, tudom-e vállalni anyagilag, milyen elképzeléseim, igényeim vannak a kutyával kapcsolatban. 

Utoljára jött Tücsi Rozáliával. Ő lett számomra a nap titkos favoritja. Álomszépen dolgozott, végig szemkontaktusban volt velem, rögtön megcsinálta amit kértem tőle, nagyon jó kiállású kutya.

Kefírrel nem gyakoroltunk, mert ő kizárólag mozgássérült gazdihoz kerül.

Minden kutyával először csak ismerkedés, alap vezényszavak gyakorlása volt, jutalomfalattal jutalmaztam minden jó megmozdulásukat a klikker elhangzása után (mivel nem hallom, ezért ezt úgy oldottuk meg, hogy látványosan a szemem előtt nyomták meg, hogy tudjam mikor kell adni a falatkát - nagyon fontos az időzítés). Aztán próbálgattuk a kopogást, telefon csörgést, hogy ezekre a hangokra hogyan reagálnak a kutyák. Ebben a számban Ella vitte a prímet. Kondicionálás nem volt.

Miután mindenki mindenkivel sorra került Mártáék levezetésképpen egy rögtönzött akadálypályát építettek vödrökből, seprőből, székből, összehajtható alagútból. Mindenki végigmehetett rajta egy általa választott kutyával.

A következő napokban végiggondoltam a nap eseményeit és arra jutottam, hogy Ella egy tündér, de nem akarok egy Bogyóhoz nagyon hasonló karakterű kutyát. Változatosságra vágyom, szeretnék kirándulni, agilityzni a kutyussal, kimozdulni a 4 fal közül. Ehhez pedig Chili lenne az ideális társ. Így hát szőnyegbombázásba kezdtem és mindenkinek, minden módon ezerszer előadtam, hogy nekem Chili kell! :D

A soron következő e-mailváltás során Eszternek és Mártának is megírtam, hogy "más sorstársaim nevében is köszönöm Mindegyikőtöknek ezt a fantasztikus munkát (és még sok mást) amit a kutyákkal végeztek!!!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése