2011. január 5., szerda

Miért éltem az Alapítvány által felajánlott lehetőséggel?

Lényegében 3 hét alatt végig kellett gondolnom a dolgokat és döntést hozni. Az alábbi kérdéseket tettem fel magamnak:
- vállalni tudom-e még egy kutya költségeit, van-e időm, energiám foglalkozni vele?
- Bogyó egészségügyi, lelki állapota lehetővé teszi-e egy új jövevény befogadását? Ha igen, akkor kölyök vagy inkább felnőtt legyen?
- magam veszem, választom, tanítok be egy kutyát új segítőmnek vagy hivatalosan is jelentkezzek a  KEA-nál?

Mártával való megbeszélés után találkoztam egy Corgi tenyésztővel Zoller Szilviával, akinek őszintén elmondtam, hogy milyen "célból" keresek kutyust és hogy nem akarom becsapni, illetve hajlandó-e a Pacsi Alapítvány által végzett Kölyöktesztre (Szilvia nagyon korrekt, bátran ajánlom mindenkinek). A corginak alaposan utánaolvastam, és sok jót hallottam róla, hallókutyaként is bizonyított az Egyesült  Királyságban.
Más fajtáknak is utánajártam, többek közt: Sheltie, Border Collie, Cavarlier King Charles, Angol Cocker Spániel. Amúgy a szívem csücske a Border Collie remélem egyszer lesz egy ilyen kutyám.

Három okból választottam végül a KEA-t: 1. jó 1,5 év mire az új kutyus mindent tud, amit kell - ennyi időm nincs, most is túl nagy bizonytalanságban élek 2. félő, hogy a kölyök számos dolgot rosszul tanulna el Bogyótól - pl. nem a hangra jelez, hanem arra, hogy Bogyó ugat, s ha Bogyó már nem lesz, akkor hiányozni fog a jelzést kiváltó inger (azaz Bogyó ugatása). 3. nagyszerű emberek dolgoznak időt, munkát, pénzt nem sajnálva a fogyatékosok mindennapjainak megkönnyebbítéséért.

Miután döntésre jutottam, elmentem a körzeti orvoshoz, kértem egy igazolást a fogyatékosságomról. Kitöltöttem egy többoldalas jelentkezési lapot és mindkettőt elküldtem az Alapítvány egyik munkatársának - ezzel hivatalossá vált a jelentkezésem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése