2011. január 30., vasárnap

Gyakorlás - mélypont

Azt gondolom, hogy a mai gyakorlás volt a november óta tartó folyamatnak a mélypontja. Mikor hazaértem komolyan elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó, hogy belevágtam mindebbe? Biztos, hogy annyira akarom Chilit? Aztán rájöttem, hogy egy pillanatra megijedtem a változástól, hogy sokadszorra, megint fenekestül fel fog fordulni az életem. Eddig kényelmesen elvoltam, különösen amióta Bogyó itthon végzi a dolgát, és lenyugodott, idővel én is felvettem az ő ritmusát. Most ebbe a közegbe készül berobbani Chili, az energiabomba - el lehet képzelni, hogy micsoda felfordulás lesz itt. De én akartam a változást. Én akartam, olyan kutyát, aki kirángat a négy fal közül, én akartam, hogy eljárjunk kirándulni, én akartam agilityzni...
Nem engedem meg magamnak, hogy most feladjam és a könnyebbik utat válasszam.

Először a lábhoz, majd a körben haladást gyakoroltuk, hol a körön  kívűl voltam, hol belül, közben ültetés. Az első lépések kész katasztrófa volt, mert Chili hátat fordított nekem és a neve hallatára még a füle botját se mozdította, hiába rángattam a pórázt, lépkedtem ide-oda semmi. Aztán nagy nehezen elindultunk, de ő mindig gyorsabban haladt, mint én, és el-el oldalazott. Aztán Barbara mondta, hogy valamivel érdekesebbé kell tennem magam a számára a többi "látványosságnál", a hangommal (aha..), a mozdulataimmal, falatkával. (Két nagyobb csoport is dolgozott a pályán.) 2 hetenkénti találkozunk 1x, és elkezdem osztani az észt, úgy hogy nem is ismerjük egymást, hogyan tegyem magam érdekessé?! - futott le bennem. Elmondta még azt is, hogy lassú vagyok, gyorsabbnak kell lennem, fel kell vennem a Chili ritmusát.  (Ezután senki se lepődjön meg, ha lehagyom a séta közben!) Aztán valahogy sikerült némileg egymásra találnunk és egy nagyon szép kört csináltunk meg, amit igyekeztem jól megdicsérni. Aztán előre egyenesen haladtunk és közben ültetni kellett. 

Ezután póráz nélkül labdázás, aztán ismét akadályugrás. Eleinte azt próbáltuk elérni, hogy az én az első akadálynál maradok, én onnan "dirigálok", azaz akadály, majd tovább, akadály. Az első minden gond nélkül megy, de a második csak akkor, ha a második felé indulok. Három akadályt simán vesz, ha futok mellette. A végén pedig azzal szórakoztunk, hogy lefektettem az első akadály előtt, elsétáltam a másodikhoz, és onnan mondtam, hogy akadály. Hát tízből egyszer sikerült, Chili szépen lefeküdt, de amint hátrafordultam, hogy a másodikhoz menjek, utánam jött. Mert ugyebár a labda a zsebemben volt. Viszont nagyon szép volt, hogy egyszer se ment ki Andihoz vagy a kiképzőkhöz végig velem maradt, pedig néhány méterre álltak tőlünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése