2011. január 30., vasárnap

Gyakorlás - mélypont

Azt gondolom, hogy a mai gyakorlás volt a november óta tartó folyamatnak a mélypontja. Mikor hazaértem komolyan elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó, hogy belevágtam mindebbe? Biztos, hogy annyira akarom Chilit? Aztán rájöttem, hogy egy pillanatra megijedtem a változástól, hogy sokadszorra, megint fenekestül fel fog fordulni az életem. Eddig kényelmesen elvoltam, különösen amióta Bogyó itthon végzi a dolgát, és lenyugodott, idővel én is felvettem az ő ritmusát. Most ebbe a közegbe készül berobbani Chili, az energiabomba - el lehet képzelni, hogy micsoda felfordulás lesz itt. De én akartam a változást. Én akartam, olyan kutyát, aki kirángat a négy fal közül, én akartam, hogy eljárjunk kirándulni, én akartam agilityzni...
Nem engedem meg magamnak, hogy most feladjam és a könnyebbik utat válasszam.

Először a lábhoz, majd a körben haladást gyakoroltuk, hol a körön  kívűl voltam, hol belül, közben ültetés. Az első lépések kész katasztrófa volt, mert Chili hátat fordított nekem és a neve hallatára még a füle botját se mozdította, hiába rángattam a pórázt, lépkedtem ide-oda semmi. Aztán nagy nehezen elindultunk, de ő mindig gyorsabban haladt, mint én, és el-el oldalazott. Aztán Barbara mondta, hogy valamivel érdekesebbé kell tennem magam a számára a többi "látványosságnál", a hangommal (aha..), a mozdulataimmal, falatkával. (Két nagyobb csoport is dolgozott a pályán.) 2 hetenkénti találkozunk 1x, és elkezdem osztani az észt, úgy hogy nem is ismerjük egymást, hogyan tegyem magam érdekessé?! - futott le bennem. Elmondta még azt is, hogy lassú vagyok, gyorsabbnak kell lennem, fel kell vennem a Chili ritmusát.  (Ezután senki se lepődjön meg, ha lehagyom a séta közben!) Aztán valahogy sikerült némileg egymásra találnunk és egy nagyon szép kört csináltunk meg, amit igyekeztem jól megdicsérni. Aztán előre egyenesen haladtunk és közben ültetni kellett. 

Ezután póráz nélkül labdázás, aztán ismét akadályugrás. Eleinte azt próbáltuk elérni, hogy az én az első akadálynál maradok, én onnan "dirigálok", azaz akadály, majd tovább, akadály. Az első minden gond nélkül megy, de a második csak akkor, ha a második felé indulok. Három akadályt simán vesz, ha futok mellette. A végén pedig azzal szórakoztunk, hogy lefektettem az első akadály előtt, elsétáltam a másodikhoz, és onnan mondtam, hogy akadály. Hát tízből egyszer sikerült, Chili szépen lefeküdt, de amint hátrafordultam, hogy a másodikhoz menjek, utánam jött. Mert ugyebár a labda a zsebemben volt. Viszont nagyon szép volt, hogy egyszer se ment ki Andihoz vagy a kiképzőkhöz végig velem maradt, pedig néhány méterre álltak tőlünk.

2011. január 27., csütörtök

Chili a RTL Klub Fókusz műsorában!

A tegnapi forgatás eredménye az alábbi felvétel, melyet a családból mindenki nézett, Anyunak különösen tetszett a kutyus. (Apa kivételével a többiek most látták Chilit először.)
Én meg borzasztóan büszke vagyok..



2011. január 26., szerda

Első Bogyó - Chili találkozó

Túlvagyunk az első Bogyó - Chili találkozón, mely meglepően jól sikerült.

Éjszaka esett a hó, nagy fehérségre ébredtünk, szerencsére Bogyi jó hangulatban kelt, ami az utóbbi időben nem volt gyakori. Azért a biztonság kedvéért úgy időzítettem a fájdalomcsillapító beadását, hogy a találkozón biztosan hasson. Az ELTE bejáratánál többen cigiztek, két hölgy rögtön kiszúrta Bogyót a boxban, és kitartóan elkezdték mustrálni a dobozka tartalmát a rácson keresztül.. majd megkérdezték, hogy macska vagy kutya van-e a dobozban..
A folyosó végén állva láttam Andit amint beszél egy nővel, közben egy férfi óriási kamerával a vállán veszi. Márta a háttérben állva figyelte a csoportot, aztán csak észrevett, és megkért, hogy maradjak ott amíg el nem mennek.. Márta ugyan mondta, a műsor nevét, de nem értettem. (Aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy az RTL Klub Fókusz műsorának stábja volt, riport itt.)

Ella is ott volt egy másik boxban, később megjött Viki az Apukájával és Plüsivel. Némi beszélgetés, Márta által Japánból hozott rágcsák (zöldmoszatba tekert puffasztott rizs, apró szárított halak, meg egyéb ismeretlen dolgok)  szemmel verése (bár a moszatost megkóstoltam, de szerintem nagyon tengeríze volt) után a kutyusok egymástól 1 méter távolságra felsorakoztak a folyosón, majd kivettem Bogyót a dobozból és pórázon vezetve elsétálnunk a kutyák előtt. Bogyó ügyet se vetett a közönségre, ha odahajolt hozzá valamelyik, békésen tűrte a szaglászást. Többször is végigmentünk a folyosón, majd valaki megfogta Bogyót, és én Chilivel is tettem egy kört. Vikiék elmentek, a végén csak mi maradtunk, a két kutyát "szabadon engedtük", de Bogyó a lábam közelében ült, néha elindult egy kis felfedezőútra... Vittem neki egy kis vizes tálkát, Bogyi odament inni, Chili ezt rögtön észrevette, és jóformán egyszerre akartak inni. Bogyi nem morgott, hagyta a dolgot. Ez az eset is arra világított rá, hogy jobban oda kell figyelnem arra, hogyha a két kutya egyszerre ér valahova, akkor  mindig az idősebbet, azaz Bogyót kell preferáljam.

A nap fénypontja egy nagyon édes, spontán közjáték volt: Chili kicsit unta magát, én az egyik széken ültem és Andiékkal beszélgettünk a 3 napos lakiteleki tábor részleteiről, Bogyi szagolgatott, amikor egyszer csak Chili felvette a Bogyó pórázát. Átlátva a szituációt odamentem hozzájuk és mondtam Chilinek, hogy gyere... nagyon poén volt. Chili néha kiejtette a szájából, de újra felvetettem vele, na így szaladtunk úgy a folyosó közepéig, majd vissza. Úgy láttam, hogy a lányok dőltek a röhögéstől, Bogyó meg nagyon aranyos volt, hagyta, hogy Chili vezesse.

Nagyjából megbeszéltük a tábort is, ez tulajdonképpen arról szól, hogy a hangok jelzését összekötjük velem. Elég intenzív, melós 3 nap lesz, ahol az ébresztéstől kezdve elég sok mindent átveszünk.

Tulajdonképpen mindenki elégedett volt a mai teljesítménnyel, de a neheze még hátravan, azaz amikor Chili jön hozzánk. A kilátások biztatóak, remélem ugyanilyen kellemesen fogok csalódni.

2011. január 16., vasárnap

Első igazi gyakorlásom Chilivel

Apa vitt ki a kutyasuliba, egész úton nagyon izgatott voltam, csak a kutyáról meg arról tudtam beszélni, hogy majd hogyan jönnek majd ki Bogyóval..

Miután megérkeztem, megkerestem Barbaráékat és bemelegítésként elindultunk a közeli dimbes-dombos földúton sétálni. A kutyákat szabadon engedtük, Chili valami őrült futkározást rendezett. Nem győzöm mondani, hogy mindig meglep, hogy mennyi energia szorult abba a nem túl nagy testbe. Vagy csak Bogyóhoz képest óriási a kontraszt? Mondjuk Bogyó fénykorában, azaz jó 5 évvel ezelőtt nem lehetett rá panasz, de az évek múltával ez az aktivitás csökken..de hogy micsoda vad ugrásokat tudott csinálni.. több mint 1 méteres ugrás meg se kottyant neki, sokszor befogtam a szemem, hogy ne lássam, hogy mikor töri ki a nyakát, de fölöslegesen, mert ebben a számban verhetetlen volt.

Miután futkároztak egy kicsit (?) visszafordultunk a pálya felé, s eközben többször gyakoroltuk a behívást. A pályán azt a feladatot kaptam, hogy menjek egy kört Chilivel, először én vagyok a belső körben, majd visszafelé a külsőben. Közben ültetés. Lekerült a póráz, majd pihentetésképpen labdáztunk - ezt imádja, bárkivel szívesen csinálja. Utána továbbra is póráz nélkül gyakorolgattuk a körben haladást, majd a kezdetleges agility gyakorlatok következtek. Teniszlabda volt a motiváció, ezt a zsebembe kellett rakni, majd akadály és ha átugrotta, akkor odadobtam neki. Ezzel elég jól haladtunk. Végül megint egy kis szabad labdázás volt.

Összességében nagyon nehéz, fárasztó volt, mert egyrészt Chili nem nagyon figyelt rám, nehéz volt felkelteni az érdeklődését, másrészt próbáltam figyelni a hangomra, a tartásomra, megérteni azt amit a kiképző mond, mindezt úgy, hogy közben nagy a háttérzaj. Barbara szerint nagyon merev vagyok, rosszul tartom a pórázt, mutatott néhány trükköt, amivel fel tudom hívni magamra a figyelmet,  de úgy éreztem, az is a probléma, hogy nem ismerjük egymást eléggé a kutyussal, ráadásul nagyon ragaszkodik Andihoz, vagy ha ő nincs ott, akkor Barbarához. Én meg abban vagyok hibás, hogy nem tudom elengedni magam, nagyon koncentrálok, hogy mindent jól csináljak.

Barbara tartotta bennem a lelket, hogy ne adjam fel, ez az elején természetes, hogy nehéz, főleg a póráz nélküli gyakorlatok. Hát kérem, nem is adom fel!

2011. január 15., szombat

Szuper volt az egynapos masszázstanfolyam!

Az egynapos masszázstanfolyamot a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság rendezte, a részvételi díjban benne volt a kinyomtatott, összefűzött tananyag, valamint az étel és ital.

A tanfolyam az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti gyakorlójában (hol máshol??) volt megtartva, nagyon szocreál, lepukkant környezetben, gumival borított padló, melynek közepén egy lefolyó van. Vajon vér is szokott itt folyni? (A tanulóké biztosan.)

A helyszínt feledtették az izgalmas előadások és a különös élmény, hogy kutyánkkal együtt "tanultunk". Mindenkinek saját kutyát kellett vinnie, hogy az elméleti anatómia után a gyakorlatban is ki tudjuk tapogatni a csontokat, izmokat, valamint a különböző masszázsfogásokat.
Délelőtt anatómia (dr. Szalay Ferenc), ortopédia (dr. Bánfi András) , fizioterápia  és a masszázs (dr. Biksi Otília) órák voltak, majd ebédszünet, a délután pedig anatómia és masszázs gyakorlattal telt. A tanfolyamban különösen az tetszett, hogy csak állatorvosok tanítottak, minden előadást diavetítős prezentáció kísért.

Ritka élményben volt részem, a tanárok nagyon megértőek voltak a fogyimat illetően, a speciális adó-vevő használatát (Phonak FM rendszer) minden további nélkül engedélyezték és  még ügyeltek arra is (!!!), hogy a speciális kütyüm mikrofonjának közelébe maradjanak. Bezzeg amikor a Miskolci Egyetem Jogi Karára jártam, ott állandó problémát jelentett, egyáltalán nem engedték használni, sőt a diktafont se!
Életemben először végre úgy ültem az iskolapadban, hogy a feszült koncentráció mellett volt némi lehetőségem valamennyire élvezni, átgondolni a "hallottakat".

Délután az izmok áttapintása után jött az, amit mindenki várt, végre jól megdögönyöztük a kutyáinkat! Leterítettük a pokrócokat a földre (emlékeztek: a gumis padló, lefolyóval a közepén) és előbb  Ottília röviden elmagyarázta az adott fogást, majd meg is mutatta - ezt kellett saját kutyán megcsinálni. Közben körbejárt, hogy mindent jól csinálunk-e. Én Sütit, a hugi Havanese-jét vittem el, mert Bogyó ezt nem bírta volna ki. Süti többször is megkapta a "komolytalan méretű mini kutya" jelzőt, aki ráadásul ezen a napon pechemre nagyon nyugtalan volt, nem akart ellazulni, alig lehetett vele dolgozni. Mindenesetre arra jó volt, hogy az alapdolgokat átvegyem vele, itthon Bogyó esett  áldozatul..
Süti
Összességében tetszett a tanfolyam, de sajnos kissé reklámszaga volt, mert tulajdonképpen ízelítőt akartak adni az egyéves tanfolyamról, állandóan utaltak rá. Annak volt ez igazán hasznos, aki nem tudta még eldönteni, hogy jelentkezik-e az évesre vagy sem.
Én már jelentkeztem az egyéves szakképesítést adó tanfolyamra, elméletileg ősszel kezdődik.
Bővebb infó a fentebb található linken, ill. letölthető éves képzési program.

Részlet a tájékoztatóból:
"A képzés során a hallgató elsajátítja a kutyák alapszintű fizioterápiás kezeléséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudást. Az állatorvostól kapott diagnózis alapján képes lesz terápiás terv készítésére, valamint a terápiás foglalkozások kivitelezésére. A terápia során azonban folyamatos konzultáció szükséges az állatorvossal, ugyanis állatorvosi tevékenységet, így diagnózis felállítását sem végezheti a kutya-fizioterapeuta.

A képzési idő egy év, amely idő alatt 192 elméleti és gyakorlati oktatási óra kerül megtartásra. Az élettan keretein belül a hallgatók megismerik a sejt általános felépítését és működését, különös tekintettel az izom- és idegsejtre, az anatómia tárgy a fizioterápiához szükséges kutya anatómiai ismeretek elsajátítását szolgálja, ortopédia és neurológia tárgyak tartalmazzák a kutyák ilyen természetű betegségeinek okait, tüneteit és állatorvosi gyógyításának rövid ismertetését. A kutya viselkedése segíti a kutyával való bánásmód könnyítését, a természetgyógyászati ismeretek pedig röviden ismerteti, hogy milyen típusú, a természetgyógyászat eszközei közé tartozó gyógymódokat használ az állatorvoslás. A kutya táplálkozása lényeges információkat tartalmaz, nélkülözhetetlen a fizioterápiás gyógymódok alkalmazása terén. A fizioterápia elméleti és gyakorlati órák keretében egy gyakorlati tudást nyújtunk, melyek alkalmasak a gyakorta előforduló megbetegedések kezelésére."

2011. január 12., szerda

Kutya Szövetség szerkesztőjével váltott levelezésem

Nem számítottam rá, hogy válaszolnak, de örülök, hogy vettem a bátorságot és írtam nekik,  pedig nem szokásom ilyet csinálni.. íme a levelek:

----------Eredeti üzenet----------
Dátum: 2011. január 12., szerda, 12:10:38
Feladó: "Kalas Éva"
Tárgy: Re: Sértő megfogalmazás a 2011. januári számban
Címzett: "(...) Zsanett"



Tisztelt (...) Zsanett!

Elnézését kérjük, ha a megfogalmazásunk helytelenségével megsértettük volna, természetesen nem állt szándékunkban, ahogy mást sem kívántunk megbántani.
A jövőben jobban figyelünk az ilyen megfogalmazások helyességére.

Üdvözlettel:

Kalas Éva
szerkesztő


----------Eredeti üzenet----------
Dátum: 2011. január 12., szerda, 18:44:21
Feladó: "(...) Zsanett"
Tárgy: Re: Sértő megfogalmazás a 2011. januári számban
Címzett: "Kalas Éva"



Tisztelt Kalas Éva!

Válaszát sorstársaim nevében is köszönöm! Nem feltételeztem szándékosságot, csak sajnos a fenti példa is azt mutatja, hogy hiába próbáljuk évek óta felhívni a figyelmet a siket, nagyothalló, hallássérült szavak helyes használatára, köztudatba való beépítésébe - de tovább dolgozunk rajta!

Üdvözlettel:

(...)  Zsanett

2011. január 11., kedd

Írtam a Kutya Szövetség szerkesztőjének

Minden hónapban számos magazint szoktam venni, többek közt a Kutya Szövetség-et. Lelkesen olvastam A munkakutya: RÉGI célok, ÚJ utakon című cikket, mikor megakadt (pontosabban fennakadt) a szemem a cikk táblázatán a 9. oldalon. Tudom, hogy sok ember elsiklik majd efölött, vagy nem érdekli, de nekem rosszul esett, úgy gondolom, hogy a cikk fordításánál/írásánál jobban is odafigyelhettek volna a helyes szóhasználatra. Annyira felhúztam magam rajta, hogy rögtön klaviatúrát ragadtam és küldtem egy e-mailt az újságból kinézett egyik címre:

----------Eredeti üzenet---------- 
Dátum: 2011. január 11., kedd, 20:17:40
Feladó: "..."
Tárgy: Sértő megfogalmazás a 2011. januári számban
Címzett: "kalaseva@kutya.hu"

Tisztelt Kalas Éva!

A Kutya Szövetség 2011. januári számában szereplő Stefan Siman A munkakutya: régi célok, új utakon című cikkében szereplő sértő megfogalmazásra (vagy fordításra) szeretném felhívni a figyelmüket. A 9. oldalon szereplő táblázatban (Munka kutyák - Kutya munkák ) segítő kutyáknál alábontva szerepel a "süketet- halláskárosultat segítő kutya".
Magam siket vagyok és nem süket!!  A süket az, aki szándékosan nem akar meghallani valamit, a siket pedig az a személy aki idegkárosodás vagy egyéb módon szerzett (baleset, betegség, gyógyszer mellékhatása) halláskárosodásban szenved.
A halláskárosult (de helyesebben hallássérült) szó, mint fogalom magába foglalja mind a siketeket és nagyothallókat is.

Tehát helyesen a megfogalmazás ez lett volna: siketet és nagyothallót-segítő kutya.

Üdvözlettel:

(...) Zsanett

2011. január 5., szerda

Miért éltem az Alapítvány által felajánlott lehetőséggel?

Lényegében 3 hét alatt végig kellett gondolnom a dolgokat és döntést hozni. Az alábbi kérdéseket tettem fel magamnak:
- vállalni tudom-e még egy kutya költségeit, van-e időm, energiám foglalkozni vele?
- Bogyó egészségügyi, lelki állapota lehetővé teszi-e egy új jövevény befogadását? Ha igen, akkor kölyök vagy inkább felnőtt legyen?
- magam veszem, választom, tanítok be egy kutyát új segítőmnek vagy hivatalosan is jelentkezzek a  KEA-nál?

Mártával való megbeszélés után találkoztam egy Corgi tenyésztővel Zoller Szilviával, akinek őszintén elmondtam, hogy milyen "célból" keresek kutyust és hogy nem akarom becsapni, illetve hajlandó-e a Pacsi Alapítvány által végzett Kölyöktesztre (Szilvia nagyon korrekt, bátran ajánlom mindenkinek). A corginak alaposan utánaolvastam, és sok jót hallottam róla, hallókutyaként is bizonyított az Egyesült  Királyságban.
Más fajtáknak is utánajártam, többek közt: Sheltie, Border Collie, Cavarlier King Charles, Angol Cocker Spániel. Amúgy a szívem csücske a Border Collie remélem egyszer lesz egy ilyen kutyám.

Három okból választottam végül a KEA-t: 1. jó 1,5 év mire az új kutyus mindent tud, amit kell - ennyi időm nincs, most is túl nagy bizonytalanságban élek 2. félő, hogy a kölyök számos dolgot rosszul tanulna el Bogyótól - pl. nem a hangra jelez, hanem arra, hogy Bogyó ugat, s ha Bogyó már nem lesz, akkor hiányozni fog a jelzést kiváltó inger (azaz Bogyó ugatása). 3. nagyszerű emberek dolgoznak időt, munkát, pénzt nem sajnálva a fogyatékosok mindennapjainak megkönnyebbítéséért.

Miután döntésre jutottam, elmentem a körzeti orvoshoz, kértem egy igazolást a fogyatékosságomról. Kitöltöttem egy többoldalas jelentkezési lapot és mindkettőt elküldtem az Alapítvány egyik munkatársának - ezzel hivatalossá vált a jelentkezésem.