2011. december 31., szombat

B.U.É.K.! + szolgálati közlemény

"Havas téli lepedő borítja a tájat,
ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat.
Sült malacka vándorol,
surran a bendőbe,
kívánok sok minden jót
az új esztendőre! 
B.U.É.K."



Karbantartás/átalakítás miatt akadozni fog a blog elérhetősége, megértéseteket előre is köszönöm!

2011. december 24., szombat

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

 
Bakó Tibor: A Karácsony melege

Fenyőfa áll a szoba közepén,
S kinn hóborította  táj.
Lángocska gyúl a szívek mécsesén,
Sokakat melegítve át.

Milyen szép a karácsony ünnepe!
Mindegy, hogy gazdag vagy szerény.
Legfontosabb most is a szeretet,
Ebből kell, hogy legyen elég.

A szeretet legalább ingyen van.
Ezt bárkinek átadhatnád.
Igen! Ma a szeretet napja van!
Ebből is ajándékozzál!

A kályha dorombolva melegít,
Majd a nap tüzesen izzik.
Bizony, ez nem mindenkinek segít.
Van, aki belülről fázik.

A fenyőfát, ha már eltüzelték,
S kinn is zöldell majd a táj,
Lángocska! Égj a szívek mécsesén.
S mindenkit melegíts át!

                               

2011. december 20., kedd

A sírás oka

A vasárnap éjféli affér után úgy tűnt, hogy csak rosszul lépett és ez okozta a sírást. Tegnap is, ma is sokat futkározott, nem sántított, semmi jele nem volt annak, hogy valami "komolyabb" történt volna.
Aztán ma este 9 körül nyalogatni kezdte magát, az volt gyanús, hogy pont a jobb lábát. Gondoltam megnézem mit tisztogat annyira, hát egy 4-5 mm-es, hosszanti, vágás-szerű sebet találtam. Szerencsére nem gennyes és nem is mély, de véres - még nem varasodott össze. 


Miután megtaláltam a sebet, lenyírtam körülötte a szőrt és Hyperol-al kimostam.

Remélhetőleg ennyivel megúsztuk. (A kutya gazdáját meg jól megrúgnám, ha agresszív a kutyája akkor miért nem figyel oda? Miért kell az ilyen kutyát póráz nélkül sétáltatni?)

2011. december 19., hétfő

Segítőkutya bemutató a Veres Pálné Gimiben

Ma iskolanapot tartottak a Veres Pálné  Gimiben, Juli anyukája ott tanít, így ő, Juli és Áron szervezték meg az előadást. A diákok közül csak azok jöttek el, akik jelentkeztek erre, 40-50 emberre számítottunk, de kb. 20-25-en voltak. Az Alapítvány képviseletében Viki jött Ellával, Plüsivel, Rita, Juli Prézlivel, valamint én Chilivel.

Juli kezdte az előadást, általánosságban bemutatta a KEÁ-t, történetét, átadott kutyusokat, milyen típusú segítőkutyák kiképzésével foglalkoznak stb.

Utána az alábbi filmet néztük meg:  

A filmmel sajnos egy gond van - a mi szempontunkból nem akadálymentesített. Én is most láttam először, és nagyon zavaró volt, hogy az elején feliratos (mert Scobby kutyanyelven beszél), aztán a gomb megnyomása után nem. Szóltam is Ritának, hogy jó lenne végig feliratos változatot is csinálni. Ettől függetlenül szuper a film és szerintem a lényeg mindenképpen lejön. 

Ezután következett szerény személyem... most sokkal személyesebb hangvételű előadást tartottam a SINOSZ-osnál. Viszont többször is zavarba jöttem, nem tudtam olyan választékosan kifejezni magam, mint szerettem volna. Pedig itthon tök jól átgondoltam, hogy mit is szeretnék mondani. Megmutattam, hogyan bök meg a kutya, majd egy telefoncsörgéssel a gyakorlatban is láthatták hogyan működik a jelzés, majd vezetés. Természetesen trükk most sem maradhattak el. Hát még van hova fejlődnöm, remélem majd egyszer meglesz a rutinom. Nekem már az is nagy dolog, hogy ennyi ember elé ki merek állni és beszélni magamról meg a kutyáról. 

Végezetül Viki jött, ő keveset beszélt magáról, viszont több gyakorlati dolgot mutatott be Plüsivel. Pulóver levétele, tárgyválasztás, tárgybehozatal, jutalomfalatot Viki eldobta és a kutyának oda kellett vinnie.

Én úgy éreztem, hogy nem igazán sikerült a hallgatóságot megfogni, kérdések nem voltak, gyorsan elspuriztak. Eszterrel sms-ben "beszéltünk" a bemutatóról - azt írta, hogy de igen, csak nem mutatják ki. Máshogy kell az épeket megközelíteni, mint a sérülteket.

Ja és még egy megjegyzés: szerencsére nincs nyoma a tegnapi esetnek, talán csak annyi, hogy kicsivel nyomottabb az átlagnál, többet alszik. De ez betudható a mozgalmas napoknak valamint a hidegnek is.

2011. december 18., vasárnap

Egy jó meg egy rossz séta, közte meg egy fürdetés...

Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Mivel szombaton az eső és Tamás betegsége miatt elmaradt az edzés, ezért vasárnap - a hűvös, de napos időt látva - úgy döntöttem, hogy elmegyünk a Margitszigetre sétálni. Ahhoz most nem volt kedvem, hogy el is sétáljunk oda, ezért kivételesen bkv-val mentünk oda. (Itt jegyezném meg, hogy továbbra is nehezen viselem a kíváncsi tekinteteket a megállóban vagy a járműveken, pl. megállnak előttünk, alaposan megnézik a kutyát, engem, majd szó nélkül továbbmennek, vagy vizsgálják a szememet (alulról kukucskálnak a pofámba!), hogy vak vagyok-e vagy sem... Menetközben jobb dolguk nem lévén, hosszú perceken keresztül tudnak bámulni, de az soha senkinek nem jut eszébe, hogy nagy tömeg estén helyet adjanak, kicsit odébbálljanak. A villamoson két férfi az orrom előtt tárgyalta ki, hogy nem engem vezet a kutya, meg hogy mi mindenhez hozzá vannak szoktatva, nem félnek ezek semmitől stb. )
Chili élvezte, hogy végre szabadon szaladgálhat, kifutotta magát rendesen. Pénteken vettem egy (sokadik) labdát, melynek érdekessége, hogy tojáslabda alakú, nagyon jól pattog és pont az ő mérete. Na, most itt aztán volt tér kipróbálni, s jelentem most ez az abszolút kedvenc, de nem bánom, mert ez jobban, gyorsabban lefárasztja. A hideg idő ellenére viszonylag sokan jöttek ki, főleg kutyások. Itt amúgy a frisbivel okoztunk feltűnést, de ez nem zavar, mert ekkor a teljesítményre, ugrásra, dobásra, a kutyára kíváncsiak, nem pedig azt próbálják megfejteni, hogy vajon minek nekem ez a kutya. Egy fiatal pár meg is kérdezte, hogy milyen fajtájú ez a kutya, mert "olyan szép mozgása van". Épp leültem a földre megenni egy csokit, amikor egy hölgy odajött, hogy nem én vagyok-e az a segítőkutyás aki időnként a Szent István Parkba szokott járni? Mert, hogy hallotta, hogy érdeklődtem, s ő Kiszely Márta, aki egybefogja az Újlipótvárosi kutyásokat. E-mail címet is megadta, hogy cseréljünk, így tud szólni, ha lesz valamilyen rendezvény. Nahát, hogy milyen hírünk van... azt nem tudom honnan ismert meg minket...
Nem felejtettem el a cipőcskéket is elhozni, így a futók útja alatti hullámtörőn vagy min megtettünk egy teljes szigetkört, azaz 5300 métert. Még bírtuk volna, de a hideg és a sötétedés miatt inkább hazafelé vettük az irányt. 
Pár órányi pihenés után nekiláttam kifésülni a szőrét, mert az év utolsó bemutatójára, illetve az ünnepekre meg akartam fürdetni. A kozmetikus kézműtétje miatt már 2-3 hónapja nem volt nyírva, így egész komoly, dús bundát növesztett. Ami azzal jár, hogy naponta kb. 30-45 percbe telik rendesen átfésülni. A lényeg, hogy ez komplexen 2-3 órás programot jelent (fésülés, fürdetés, szárítás). Chili ügyes volt, mert csak az utolsó 15 percben kezdett nyűgösködni.

Éjféli séta elég rosszul sült el... néhány részeg kivételével senkivel nem szoktunk találkozni, ez a nap legnyugodtabb sétája. Imádom, mert ilyenkor teljesen más arcát látom a környékünknek. Szóval pórázon sétáltunk, a kereszteződéshez érve az út másik oldalán, jobbról egy németjuhász kutya jön póráz nélkül, gazdája lemaradva. Szabályosan átmentünk, Chilinek megengedtem, hogy megszaglásszák egymást, aztán a másik tök váratlanul rámászott, volt morgás - de nem láttam pontosan, mert pont megfordultam, illetve annyira gyorsan történt. Az egésznek Chili éktelen sírása vetett végett, jobb mellső lábát meg feltartotta. (A másik gazda magához hívta a kutyáját és elkezdte simogatni, hogy jól van! Tőlem meg megkérdezte, hogy lány-e, mert azokat meg szokta támadni...) Én még életemben nem hallottam kutyát így sírni, kegyetlen volt. Úgy, mintha satuba szorult volna. Elég sokáig tartott megnyugtatni, csitítgatni, közben meg tapogattam, hátha megtalálom a baj forrását. Külsérelmi nyomot nem találtam, se vér, se törött csont - semmi. Aztán csak sikerült lecsendesíteni, enyhe sokkos állapotba került, üveges szemmel nézett rám.  Amikor végre sikerült felvenni vele a kapcsolatot elkezdtem hívni, hogy lássam tud-e járni. Tudott. Igyekeztem minél gyorsabban kihozni ebből a helyzetből, egyszerű feladatokkal elterelni a figyelmét. Sikerült is, úgy értünk haza, mintha semmi se történt volna. Azért itthon megint alaposan átvizsgáltam, de semmi. Én arra gyanakszom, hogy a jobb mellső lába a körbeszaglásnál kifordulhatott vagy nagyon rosszul lépett vele. Már korábban is észrevettem, hogy időnként sántít erre a lábára, tervbe is van véve röntgen, Nutradylt is szed. Annyira felidegesített az eset, hogy valamikor hajnali 3 után sikerült csak elaludnom... Chili meg köszöni szépen azóta is jól van.

2011. december 11., vasárnap

Agility, frizbi

A múlt héten vasárnap - vizsga után másnap - lett volna agility-frizbi, írtam is Tamásnak, hogy megyünk, számíthat ránk. Chili 8-kor felébresztett, megdicsértem, eldobtam neki vagy kétszer a labdát, aztán arra ébredtem, hogy úristen már 11h is elmúlt! Magyarán, szépen visszaaludtam...így lemaradtunk az edzésről. Pedig mindenképpen el akartam menni, Chili nagyon megérdemelte volna, hiszen a sok tanulás miatt elhanyagoltam a nagy sétákat és szándékosan kihagytam egy foglalkozást. Jó, megértem magamat is, többnapos intenzív tanulás, meg a kétnapos vizsga után ki kellett aludni magamat. Végülis miután összeszedtem magamat elmentünk a Szent István Parkhoz és a csütörtöki postban bemutatott akadályokon gyakoroltunk.

A biztonság kedvéért mára duplán bebiztosítottam magamat, az ébresztő mellett a világítós órámat is beállítottam - 10 perccel későbbre... Az év utolsó előtti foglalkozásán áttértünk a zónás akadályok valamint a távolugró és a szlalom gyakorlására. Ez utóbbi valami veszettül nem megy a kutyusnak. Csak kőkemény megvezetéssel, jutalomfalattal vagy labdával sikerült megcsinálni, egyértelmű, hogy az összes akadály közül ez lesz neki a legkeményebb dió. A vicc az, hogy kb. a közepéig tök jól csinálja, aztán nem figyel és ront. Na, akkor kezdjük előröl.

Továbbra is az a legnagyobb probléma, hogy az agilityben kicsi az önuralma, mindent úgy és akkor akar megcsinálni, ahogy ő akarja. Tűkön ülve várja az indulást, egyszer-egyszer visszafelé is átugorja ugyanazt az akadályt.  Ha még nem indulunk, nem azt az akadály ugorjuk meg amit ő szeretne,  stb., na akkor jön a szövegelés. Két akadály között is... (Szövegelés - felfokozott állapot, izgalom miatti ugatás. Lefordítva valami ilyesmit jelent: na, na gyerünk már!, Nem igaz, hogy mit tökölsz!, Nem érted?! ) Ma sikerült a korábbiakhoz képest valamennyire visszaszorítani, most nem hagytam figyelmen kívül, hanem rászóltam.

A türelmetlenségéből adódóan amikor "végre" elindulunk akkor meg úgy kilő mint az ágyúgolyó, alig bírom beérni... Remélhetőleg egyszer eljutunk oda, hogy jóval kontrolláltabb lesz, mert ha nem figyel rám, akkor ebből versenyzés nemigen lesz, csak egy jópofa hétvégi kikapcsolódás.

Frizbiben már valamivel előrébb léptem, amikor kört alkotunk és egymásnak dobjuk a korongot az elég jól megy, de a kutyának dobott korongok megrezegnek, túl hosszúak vagy túl magasak.

2011. december 10., szombat

"Hallom, de nem értem. Tudom, de nem merem." - beszámoló

Ma megtartottam a bemutatót a workshop/fórumon a SINOSZ Színháztermében. Kicsit szerencsétlenül kezdődött a történet, mert a regisztrációnál egy ember rálépett az elöttem fekvő Chili farkára. Szegény felsírt, nagyot ugrott, aztán farokbehúzva, ijedezve járkált. Pár feladattal meg kosárcipeléssel szerencsére kijött ebből az állapotból. Miután leadtam a kabátomat zavartan megálltam a falnál, mert nem tudtam, hogy hova menjek, kit keressek. Ekkor megszólított egy hölgy, bemutatkozott és kiderült, hogy ő Györgyjakab Zsuzsa, a HASÉ főszerkesztője. Milyen kellemes meglepetés, hogy itt vagyok, mert pont pár napja olvasta a blogomat és szeretne velem egy interjút csinálni a magazinba. Nagyon meglepődtem, borzasztóan örülök a lehetőségnek. 

Előadás előtt Váradi Zsuzsa megkérdezte, hogy most szeretnénk kezdeni vagy majd Takács Katalin előadása után. Chilit ismerve inkább előtte szerettem volna elmondani. Így aztán kimentünk előre, ahol kaptam egy mikrofont. (Jaj de imádok mikrofonba beszélni!) Úgy terveztem, hogy a kutyát magam mellé fektetem és úgy fogok beszélni, de mivel minduntalan felállt, sétálgatott, zavaró volt - ezért jobbnak láttam kikötni az asztal sarkához, ahol végül nyugton maradt. Ahogy csütörtökön megírtam, tényleg csináltam egy slideshowt, s ennek segítségével mondtam el a mondókámat. Főbb témáim: bemutatkozás, Bogyó, Chili, a KEA, az átadási folyamat, hogyan és mit jelez, milyen jogai illetve kötelezettségei vannak a hangjelző kutyával rendelkező gazdinak, segítőkutya etikett, jövő. Még csiszolni kell rajta, mert rájöttem, hogy 1-2 dolgot kihagytam, de szerintem egész jó lett (tartalmilag).

Kérdés-válasz résznél volt aki megjegyezte, hogy milyen kegyetlenség már lakásban tartani kutyát, a nyári hőségben meg különösen. Egy másik úr meg az ebadóról beszélt, hogy ő neki 2 kutyája van, ő nem tud még egy 3. után is fizetni. Erre mondtam, hogy a segítőkutya mentes az ebadó alól. Elmondták azt is, hogy járt már náluk egy kutyás csoport bemutatót tartani. Hogy ők nem mi vagyunk? Mondtam, hogy nem, nekik amúgy sem vizsgázott a kutyájuk (NEO). Egy hölgy szeretett volna igényelni tőlük hangjelzőt, de mint kiderült fizetnie kellett volna a kutyáért. Igazából nem értettem a hozzászólásokat, mert egyik sem kapcsolódott szorosan a témához. A kutyáról semmit se kérdeztek. Nem tudtam eldönteni, hogy azért mert szinte minden lényeges dolgot elmondtam vagy mert nem fogta meg a hallgatóságot a téma...

Miután befejeztem, Zsuzsa megkért, hogy mutassunk pár trükköt. Természetesen most is a puff (halj meg) volt a kedvenc, ezt Chili különösen élethűen tudja előadni... A SINOSZ elnökének is bemutattak, megkért, hogy mutassunk neki is pár trükköt, meg egy jelzést (telefont megcsörgettem). Felvetettem, hogy szeretnék iskolákba elmenni tájékoztatót tartani a hallássérültekről, segítőkutyákról stb. örülnék, ha a SINOSZ segítene. 

Takács Katin akusztikus előadása letaglózott. Mármint olyan dolgokról beszélt, olyan vizsgálatokról, lehetőségekről amikről fogalmam sem volt. Pl. hányan tudjátok, hogy a készüléket minden tavasszal és ősszel át kéne állítani; új illesztéknél kontrollmérést kellene csinálni; egy-két audiológustól eltekintve csak alapszinten értenek a készülék beállításához, de nem ez a fő feladatuk; 9 féle hallásvizsgálat van; akinek gyakran begyullad a füle, annak nem ajánlott a  szilikonos illeszték, mert az terjeszti a bacikat; az akusztikus segít beállítani a készüléket; nem mindegy, hogy az illeszték csöve rövid vagy hosszú és még sorolhatnám. Többször is hangsúlyozta, hogy ha valami nem jó, nem tetszik, akkor menjünk és panaszkodjunk, ne hagyjuk magunkat, mert 6 évre kapjuk a készüléket.

Egy halló Apuka odajött hozzám, hogy van egy 14 éves hallássérült lánya, akit nagyon sokan, sokat bántanak a fogyatékossága miatt. Hallotta, hogy integráltan jártam suliba és egyetemet is végeztem. Ezért azt szeretné kérdezni, hogy voltak-e nehézségeim, milyenek és ezeket hogyan éltem túl? Hát elmondtam azt amik velem történtek az iskolai éveim alatt, meg a kutyáimról, hogy mennyi mindenben tudnak segíteni stb. Egy jó órát beszélgettem vele, remélem tudtam valamit segíteni. A kutyás terápiát is javasoltam, szerintem kifejezetten hasznos lenne a lánynak. Megható volt a tény, hogy eljön egy ilyen rendezvényre, meghallgatja az előadásokat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva,  mert segíteni szeretne a lányán.

Simóka, fogdosás, gügyögés, taps stb. volt ezerrel - hiába mondtam el a prezibe a segítőkutya etikettet..:))

Utána természetesen volt játék az udvaron. Chili sietett nagyon haza, jóformán végig húzta a pórázt. A lakásba érve leitta magát, aztán kidőlt.

(Megjegyzés: a post vissza lett dátumozva, arra a napra amikor történt.)

2011. december 8., csütörtök

Rögzített akadályok többféle használata

A Szent István Park melletti kutyafuttató viszonylag szűk, hosszúkás részén 4 akadály van egymás mögött. Mindegyik akadály fix, rögzített, közel a kerítéshez. (A szlalomot nem építettem be a sorrendbe, a 2. és 3. képen a tappancs-akadály mögött látható.) A gazdi fantáziájára van bízva, hogy az adott helyzetből mennyit hoz ki. Íme néhány ötlet:
A képen látható akadály a zónás akadály leegyszerűsített változata, 3 féle módon lehet kihasználni, és itt helyszűke miatt 4 irányból lehet megközelíteni. Ez a típusú akadály nagyon jó a kutya-gazda közötti kapcsolat erősítésére, ugyanis ennél a kutyának nagyon kell figyelnie arra, hogy mit is akar a gazdi, főleg ha nagy lendülettel szalad. Chili nagyon szereti előre kitalálni a feladatot, ugrás (hopp) helyet legtöbbször kúszni szeretne. Érdemes néha ezt is kipróbálni: nagyjából a palánk előtt lábnál leültetjük, majd szó nélkül elindulunk az akadály felé, s ha azt látjuk, hogy felmenne, akkor a jól időzített pillanatban (azaz még a palánk előtt) rászólunk - mindezt megállás nélkül. A lényeg az, hogy velünk együtt fusson, figyeljen ránk.

A vezényszavak értelemszerűen eltérőek lehetnek, én a kézjelek mellett, ezeket használom:
Fel: valamelyik irányból végigszalad a zónás akadályon (vagy palánkon).  
Kúszik: kukacban végigszalad - ez esetben az akadály alatt átszalad.
Hopp: szemből felugrik az "asztalra".
Akadály: ugró akadály átugrása.
Tovább akadály: előreküldéssel ugró akadály átugrása.

Ezen a képen jól látni, hogy két érdekesebb rész van, ahol a mi fordulásunkat, időben való kézváltásunkat tudjuk gyakorolni: 2-ről továbbküldjük 3-ra, kézváltás  majd 4-es. Aztán az 5-ös, palánkon való átszaladás, kézváltás, majd beküldeni az asztal alá (6.), majd ahogy kijött belőle a másik oldalon dobjuk is a labdát! De lehet folytatni is: pl. 6-os után 2. majd 3. stb.


Ez esetben nem a palánk előtt kezdünk, hanem az ugróakadálynál (1.). A palánkot pedig mindhárom módon kihasználjuk, és az asztal tetején fejezzük be. Ez a kombináció - menet közben- már egy haladóbb szintű fejben illetve előre gondolkodást, kézváltást igényel, ezért szeretem gyakorolni.

Már megint illeszték... és egy újabb meghívás

Április végén, május elején alaposan megszenvedtem az illesztékkel. Előbb rosszul vették le a mintát, az így elkészült illeszték kellemetlen volt, törte a fülemet. Reklamációra visszavittem az akkori De-Max-ba (ma Pannon Halláscentrumok), rámbeszélték, hogy próbáljam ki egy új labor új illesztékét, mert az gyorsabban elkészül, mint a bevizsgálás, javítás stb. Ha véleményt is írok róla, akkor ingyenes. Levették a mintát, az se volt annyira jó, de akkor már torkig voltam a sokadszori levétellel, kínlódással, nem volt kedvem egy újabbat csinálni.

Na, akkor jöjjön a történet újabb fejezete: vasárnap nézem az illesztéket, hát megrepedt. A lehelet tartja egybe. 7 hónapos! Nevetséges.
Hétfőn Anya felhívta Dalos Judit doktornőt, hogy hova mehetek illesztéket csináltatni, mert én a világ minden kincséért se vagyok hajlandó visszamenni a Pannonba. Szerencsére mehettem is a Tűzoltó utcai Gyerekklinikára, ahol felnőtt lévén magánbetegként fogadtak. Gond nélkül levették a mintát, jövőhét kedden mehetek is érte. Szuper!

Természetesen nem bírtam megállni, hogy ne beszéljek Chiliről..., kiderült, hogy egyáltalán nem is hallottak róla, hogy létezik ilyen, de örülnének ha most szombaton (dec 10.) elmennék a SINOSZ által szervezett "Hallom, de nem értem. Tudom, de nem merem" című workshop/fórumra. Valamint májusban a védőnőknek tartott rendezvényen is beszélhetnék a jelzőkutyáról. Persze, ezer örömmel, minden ilyen lehetőségnek nagyon örülök.

A szombathelyi esetből tanulva igyekszem sokkal tudatosabban felépíteni a tájékoztatót, egy informatív, videókat is tartalmazó prezentációt is szeretnék készíteni. Azt ugyan nem hiszem, hogy szombatra elkészülök vele, de ez az újabb meghívás kellő inspirációt, ötletet adott.

2011. december 4., vasárnap

Sikeresen levizsgáztam!

Akik régóta olvassák a blogomat azok kenik-vágják, hogy két tanfolyamot csinálok egyszerre. Nos tegnap óta már csak egyet, mert sikeres, jeles bizonyítvánnyal zártam  az OKJ-s Habilitációs kutyakiképző tanfolyamot! Az eredménynek nagyon örülök, 1 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ide jutok. Természetesen még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm de ez egy remek kiindulási alap. Egy lépéssel  közelebb kerültem a célomhoz. Nem utolsósorban önbizalmat, erőt ad, elmondhatom, hogy igen, megcsináltam.

Ezúton is köszönöm az oktatóknak, csoporttársaimnak valamint családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, azt a sok-sok segítséget, támogatást, szeretetet amit tőlük kaptam (kapok) az elmúlt időszakban. És persze az életemben megforduló valamennyi kutyának, de különösen Bogyónak és Chilinek. Ez egy igazi teammunka volt!


Süti - Bogyó - Chili

2011. december 1., csütörtök

Elveszett/talált kutya

Ma reggel az alábbi plakát fogadott a közeli kutyafuttató tábláján:


Valószínűleg éjfél után hagyták ott a kutyát, mert az utolsó sétánkkor nem láttam. De lehet az is, hogy valaki szándékosan beterelte.

Hazaérve elkezdtem a különböző talált/elveszett kutyákkal foglalkozó honlapokat böngészni, hátha találok a kerületünkre vonatkozó felhívást. Csak egy ilyet találtam, egy 11 éves Yorkie, aki szerda este veszett el. Mivel stimmelt az időpont, a környék annyira már nem (de egy ijedt kutyától bármi kitelik), ezért írtam a gazdinak. Pár perc múlva jött is a válasz, hogy köszönik a fáradozásomat, de sajnos nem az ő Matyijuk volt. Információik szerint egy fiatal pár fogta be, de őket nem találják.

Visszatérve a plakátra - őszintén, nagyon szép dolog, hogy valaki fogta és elvitte a kórházba a kutyust, de könyörgöm azért egy pár sort azért lehetett volna írni a kutyáról is, megkönnyítve a keresést.

Rengeteg helyen leírták már: "amennyiben van lehetőséged plakátokat készíteni, mindig hasznos, ha azokat ezzel egy időben tudod rakni, hátha gyorsan jelentkezik érte régi vagy új gazdája. A plakáton a következő adatok szerepeljenek: a kutya leírása (szín, méret, kor, fajta, jellem); hol és mikor találtad; hol, kinél lehet jelentkezni miatta. Ha van lehetőséged fényképet készíteni és nyomtatni, akkor feltétlenül képpel hirdesd a kutyát."


Szolgálati közlemény: az utóbbi napok nagy csendjének - eltűnésemnek oka, hogy kőkeményen tanulok/készülök az OKJ-s Habilitációs kutyakiképző tanfolyam záró vizsgájára, ami most, péntek-szombaton lesz. Drukkoljatok!!!

2011. november 16., szerda

Megjöttek a cipők!



Végre ma megkaptam a Ruffwear Bark'n Boost grip trex kutyacipőt!
Én nem tudok úgy írni, mint a Gazdi, ezért előre is elnézést kérek! Szóval a Ruffwear tudja, hogyan kell Őt (mármint a Gazdit) megfogni és megtartani, minden apró részletre odafigyeltek, igazi minőség az árért cserébe. A doboz minden négyzetcentimétere ki van használva: külső oldalain mérettáblázat, mérési útmutató és egy összefoglaló tájékoztató található, belsejében pedig egy "viselési" útmutató. 
Hmm, jól áll neki.
Még szütyő is jár hozzá!

Varrásmentes konstrukció, ergonomikus kialakítás, csúszásmentes talp, fényvisszaverő szegély...

Melyik kié?
Jéé, a gazdinak is van vibram talpú cipője...
Csini!
A Gazdi szokás szerint nem kapkodta el a dolgokat, először csak egyet adott rám, majd botladozva labdáztam egy kicsit. Nagyon vicces lehettem, mert a Gazdi sokat röhögött, bár szerintem túlzásba vitte - nem kicsit, nagyon. Na mindegy, én nem vagyok sértődős típus... Aztán kaptam még egyet, tudod, hogy kettővel elég nehéz pacsit adni? Részeges matróz módjára kalimpáltam a lábammal, de valahogy csak összejött. A sziánál már nem akartam, hogy megint kinevessen, ezért hosszasan kérettem magam, de pechemre a Gazdi tudja, hogy csak a Frolic-ot kell elővennie... 15 perc játék után azon kaptam magam, hogy mind a négy cipő rajtam van!
A cipőcske kínai származása ellenére is igényes kidolgozású, kellemes tapintású anyagok, belül is ki van párnázva. Ja, és még az tetszik benne, hogy a lábbeli színe jól passzol az esőkabátomhoz, ami szintén szürkés-fekete.

2011. november 12., szombat

Egyedi megoldások előnyben!


Azt hiszem a kép önmagáért beszél: tárgybehozatal volt a feladat. Néhány tárgyat névről ismer pl. póráz, hallóka (ezalatt a páramentesítő dobozt kell érteni, melyben a hallókészüléket tartom amikor nem használom - a képen felül), kulcs és van amit navigálással hoz be - azt hozd ide! 

A pórázt kellett volna a kosárba rakni, erre magát préselte bele...:) Ez is egy lehetséges megoldás, nem?

2011. november 10., csütörtök

Állatorvosi anatómia tanulás és boncolás

A Kisállat Fizioterápiás képzés kapcsán tanulok állatorvosi anatómiát (csak kutya) ezen belül is elsősorban a mozgásszerveket (csontok, ízületek és izmok) vettük részletesen.
Még nyáron, a postán kapott jegyzetet látva nagyon megijedtem, hogy fogom mindezt megtanulni. Ezért alapos kutatásba kezdtem a neten és rengeteg hasznos tippet, videót, játékos feladatot, honlapot és könyvet találtam. Bevallom őszintén, hogy a habilitációs kutyakiképző tanfolyam miatt nem volt még rá időm tudatosan tanulni, de már csak a keresgélés eredményeként fel tudom sorolni a kutya összes csontját és a főbb izmokat.
Én nagyon vizuális és gyakorlatias típus vagyok, jó kézügyességgel, viszont a szóban elhangzottakat (pontosabban a szájról olvasottakat) nem igazán tudom megjegyezni, és a szóbeli vizsga is kifejezetten a gyengéim közé tartozik. Valószínűnek tartom, hogy ez az egész fizioterápiás képzés pont a gyakorlatias jellege miatt jön be annyira.

Dr. Szalay Ferenc tanár úr lehetőséget adott a csoportunknak arra, hogy aki szeretne jöjjön el egy gyakorlati foglalkozásra, azaz boncolásra. Ma volt az első alkalom. Reggel nagyon görcsös voltam, mert pontosan nem tudtam, hogy mire számítsak, még az is megfordult a fejemben, hogy inkább hagyom az egészet a csudába, hiszen nem kötelező. Aztán vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy nem hagyom elúszni ezt az egyszeri lehetőséget, így hát elmentem... és egyáltalán nem bántam meg. Sőt rájöttem, hogy hiába a tanár által írt kiváló jegyzet, az anatómiai atlaszok, illetve az egyéb segédanyagok, ezek egyike sem helyettesítheti a csupasz valóságot - legalábbis nekem.  Ugyanis, ha belegondolunk a fentiek 1-2 kivételével 2D-ben jelenítik meg azt, ami valójában 3D-s.

Igyekszem nem belemenni a részletekbe: tanár úrtól kaptam köpenyt meg gumikesztyűt, majd a hallgatókkal együtt bevonultunk a boncterembe. Itt volt 8 asztal, ezek mindegyikén különböző méretű kutyák 1-1 elülső végtagja. A hallgatók több kisebb csoportra oszlottak és tetszés szerint kiválasztották az egyik asztalt. Amolyan team-munkában folyt a boncolás, a feladat az elülső végtag izmainak a különválasztása, eredésének-tapadásának megkeresése volt. Az illat sem volt elviselhetetlen - rosszabbra számítottam - a fertőtlenítő szag keveredik a döghús szagával. Igazából úgy a 2 óra elteltével lehetett érezni, különösen akkor ha nagyon közel hajoltam (a gyakorlat maga 3 órás).
Természetesen én nem boncoltam, csak a tanárt árnyékként követve figyeltem hogy mit csinálnak a hallgatók, illetve ő mit magyaráz nekik.

(Amint lesz egy kis időm, majd lefotózom a saját rajzaimat.)

Könyvek (angol, német):

Guide to the Dissection of the Dog 7th Edition - Evans de Lahunta
Dog's Anatomy - Peter C. Goody
Color Atlas of Veterinary Anatomy - Dog & Cat - Vol 3. - Stanley H. Done,  Peter C. Goody, Susan A. Evans
Atlas der Anatomie des Hundes - Klaus-Dieter Budras, Wolfang Fricke, Renate Richter

Honlapok (angol nyelvűek):
http://www.real3danatomy.com/ - 3D-s, forgatható csontváz
http://vetmed.illinois.edu/courses/imaging_anatomy/canine/forelimb/shoulder/ex01/ex01.html - a csont adott részeinek tanulásához
http://www.purposegames.com/ww-search.php?q=canine - tudásunk ellenőrzésére
http://www.youtube.com  - ide érdemes beírni pl. humerus dog, scapula dog vagy canine stb.
http://www.youtube.com/watch?v=iPBmW7nB0Qg&feature=results_video&playnext=1&list=PL7D97277C4B5DC3B4 - látványos anatómiai bemutató
htttp://www.google.com - kulcsszavak!!! (canine, dog, muscle, skleteon, canine skeletal system stb.)

Néhány tipp:
1. A google segítségével kinyomtatni fekete-fehérben az adott csont, izom vagy ízület képét, majd színes ceruzával kiszínezni. Minden területet/elnevezést más-más színnel.
2. Rétegek készítése saját kezűleg: kinyomtatjuk A4-es méretben pl. a radius-t, majd beletesszük egy átlátszó iratgyűjtőbe. Fekete filctollal körülrajzoljuk a csontot 2 példányban,  az egyiknél színes filctollal beszínezzük az egyes részeket, a másiknál pedig a neveket írjuk oda.
3. Keress minél több képet!

2011. november 9., szerda

Kullancs és egyéb állatságok...

A hétvégét a kisállatfiziós tanfolyamon töltöttük a kutyussal. Vasárnap nagyon izgalmas, videós boncoláson vettünk részt. Nem voltam rosszul tőle, sőt kifejezetten érdekelt, teljesen más volt így látni a különböző izmok, csontok elhelyezkedését, eredését, tapadását, mint könyvből. Fantasztikus dolog a szervezet! Igazi boncolásra is szeretnék menni, ha minden igaz csütörtökön lesz is rá lehetőségem.
Továbbra is felvesszük diktafonra az elhangzott anyagot, hétfőn voltam a Korner Jeltolmács Központban, nagyon kedvesen fogadtak minket, Chili rögtön belopta magát a szívekbe... Felvették az adataimat, aláírtam egy belépési nyilatkozatot. Ezután odaadtam az eddig felvett hanganyagot az anatómiai atlaszból kifotózott, majd kinyomtatott ábrákkal egyetemben, hogy könnyebb legyen leírniuk a latin szavakat. Előre lefixáltuk a további előadások időpontjait is, ezekre már jönni fog a tolmács és a laptoppomra fogja beírni az elhangzottakat.

...

Tanulságként szeretném elmesélni az alábbi esetet, mert figyelmetlenségem miatt majdnem nagy bajt csináltam magunknak. Történt ugyanis, hogy kullancsot találtam Chili szőrében. Ez önmagában nem is lenne érdekes, inkább az előzménye és a kiszedése. Már szombaton, a füljárat alatt nem sokkal éreztem egy puha, sima valamit, tapintásra olyan volt mint a főtt borsó. Nem foglalkoztam vele, mert azt hittem, hogy zsírtól összetapadt szőrcsomó. Vasárnap este nekiláttam, hogy kifésüljem a kutya szőrét, akkor kezdtem el pontosan megkeresni. Csak tapintásra és a lábai alapján vettem észre, hogy ez bizony nem szőrcsomó, hanem kullancs - annyira egybeolvadt Chili szőrének a színével. Fogalmam sincs, hogy mióta lehetett benne és hol szedte össze, tudom, a nyakörv meg a hot spot sem csodaszer.

Na, elővettem a kullancsszedő csipeszem és ezzel próbáltam kivenni. Az elméletét tudtam, hogy meg kell fogni alul, tekerni, kihúzni. Csak mivel a gyakorlatban eddig szerencsére soha nem kellett csinálni (Bogyónak csak bolhái voltak), nem tudtam, hogy mennyire erősen kell húzni. Kétszer próbálkoztam: fogtam, majd tekertem, húztam (mint később kiderült gyengén). Ekkor lettem ideges, hogy miért nem jön, jól emlékszem-e? Mi lesz ha beletörik a fúrója? Vagy öklendezik a kullancs? Pár perc kínlódás után ott tartottam, hogy inkább menjünk az ügyeletre. Már felöltöztem amikor eszembe jutott, hogy előbb inkább beszélni kéne Barbarával (Chili kiképzője) hogy most mi van? Anyának írtam, hogy beszéljen vele, Barbara meg elmondta, hogy fogjam meg a kullancsot a szájánál, tekerjem és közbe húzzam erősen kifele. Aztán kitaláltam, hogy beszéljünk Ritával, hogy nem-e mehetnénk hozzá, mert ő a közelben lakik. De ő is csak erősködött, hogy meg tudom csinálni, ki kell jönnie, erősen kell húzni. Jó, akkor próbáljuk meg újra. Megfogtam a speciális csipesszel, tekertem-tekertem, húztam-húztam - aztán egyszercsak kijött. Tényleg erősen kell húzni, szinte tépni.

Chili egy tündér volt, teljesen nyugodtan tűrte a bénázásomat.

A kullancs egyben és élve jött ki, beraktam egy gyufás dobozba és abban még élénken mászkált.



A helyét Betadinnal bekentem és reménykedem, hogy ennyivel megúsztuk. Lyme ellen oltva van, babesia jöhet még szóba. Ennek egyenlőre nyoma sincs, hangulata, étvágya, vizelete teljesen normális. A csípés helye picit még pirosas, egy kicsi bors (nem borsó!) nagyságú göb-szerűség van ott. Szerencsére azóta nem lett nagyobb sem a folt, sem a göb.
 
...
 
Hétfőn vettem egy felnőtt, városi rollert, először az éjféli, nyugis sétánál próbáltam/próbáltuk ki. Elővigyázatosságból Chilire felteszem a láthatósági mellényt, még a járműre kéne egy lámpát beszerezni. Szerintem a kutyának is nagyon tetszik, valószínűleg azért, mert végre ezzel az ő vérmérsékletéhez igazodó sebességgel tudunk haladni. Nekem meg a változatosság, néha jó (és kell is) átmenni gyerekbe. A járdakövezési divat miatt nem tudunk száguldozni, de mégis futnia kell ahhoz, hogy tartsa velem az iramot. Az agility edzés részeként is kiváló. Még a pórázzal kísérletezek, egyik este az 1.2 métereset fogtam a kezemben/kormányon, másik alkalommal meg átvetettem a vállamon a kiképző pórázt. Ez utóbbi azért jó, mert stabilan fogja a kutyát is, meg engem is, hátránya, hogy ha Chili kiugorna valamiért és épp nem figyelek, akkor mindketten borulunk. Ha tovább hűl a levegő és jegesedni kezd a járda, akkor sajnos el kell tennünk tavaszig.

...
 
Egyik kereszteződésnél álltunk teljes menetfelszerelésben (értsd KEA hámmal) amikor megszólított egy férfi:
- Ő terápiás kutya? 
- Nem, hangjelző. 
- És neked segít igaz? - a hallóka felé int a fejével.
- Igen. 
- Azt hittem terápiás, olyan jó a szőrét simogatni, hogy viszed az idősekhez.
- Valóban, sokan azt hiszik, hogy terápiás kutyus, sőt, többen is megkérdezték már, hogy tapintásra is ugyanolyan-e mint a plüssnek.
- Látom klikkerezel. És ugyanúgy kap kaját, meg minden?
- Igen.
- Nekem papagájom van és őt klikkerezem. Az nagyon jó, hogy van ilyen. Nagyon örülök neki, hogy ilyen is létezik.

Látszott rajta, hogy őszintén örült a ténynek, hogy létezik hallókutya is.

2011. november 3., csütörtök

Állatorvosnál

Chili vasárnap úgy ébredt fel, hogy a bal szemén a szőr össze volt ragadva. Nedves törülközővel megtisztítottam, de nem találtam benne se idegen testet, se belógó szőrszálat. Biztos az előző nap edzésen mehetett bele valami, de már kijöttt - gondoltam magamban. A táborban mutattam a többieknek is, de mindannyian abban bíztunk, hogy majd pár nap alatt magától elmúlik. Sajnos továbbra is jött belőle némi zöld váladék, ma is úgy ébresztett fel, hogy a hátamba dörzsölgette a fejét - ezért Barbarával megbeszéltük, hogy akkor ma együtt elmegyünk a dokihoz.

Még Lakitelken játszottunk állatorvososdit, azaz a társalgó közepére raktunk egy asztalt, erre kellett felrakni a kutyusokat, Tamás meg úgy tapogatta őket ahogy a dokik szokták. Márta megmutatta a helyes tartást, hogy kell fogni a kutyát úgy, hogy ne lefogás legyen, csak biztos tartás, közben nyugtatás. Ez csak "játék" volt, de Chili így is nagyon megijedt és 2x is az asztalra pisilt. Egy kis matatás után letettem a földre, visszamentünk a helyünkre pihenni, majd amikor az összes kölyök átesett a "vizsgálaton" újra sorra kerültünk. Ekkor már lazábban vette a dolgokat, nem pisilt. Márta rákérdezett, hogy miért nem beszélek többet a kutyához? Ez nekem akkor fel se tűnt, de azóta gondolkoztam rajta és rájöttem, hogy tényleg... De ennek nagyon egyszerű oka van: nem tudok egyszerre beszélni/kutyára nézni és a doki szájáról is olvasni. Attól félek, hogy ha lenézek a kutyára akkor lemaradok valamiről. Közben természetesen szoktam simogatni, meg amíg a doki elmegy mondjuk egy injekcióért vagy egyéb felszerelésért akkor mondogatom, hogy jól van, ügyes vagy stb. Nekem is furcsa a szitu, mert Bogyó soha nem volt hisztis a dokinál, minden beavatkozást - beleértve varratszedés, vérvétel stb. - gond nélkül tűrt.

Ahogy beléptünk a váró ajtaján rögtön tudta, hogy hol vagyunk, Chili azonnal lement passzívba. Ennek feloldására Barbara mutatott pár fogást. Felváltva kértünk tőle pár agyongyakorolt trükköt/feladatot, olyat, amit biztosan megcsinál (szia, adj egy ötöst!, nézz rám), lelkesen beszéltünk hozzá - elterelve a figyelmét a környezetről ránk. Nos ennek a gyakorlatnak meglett az eredménye, abbahagyta a remegést és nyugodtan várakozott. Ez addig tartott, míg a doki be nem hívott minket a  kezelőbe... Feltettem az asztalra és elmondtam a gondjainkat. A tábori, szituációs gyakorlatnak köszönhetően ma először nem pisilt be az asztalon. Görcsös volt ugyan, de jóval lazább, mint eddig bármikor. Az elején (szem-fül vizsgálatnál) még én fogtam, a vérvételnél Barbara. Figyeltem, hogy fogja, mint mond (tart, vár, marad, jól van, jaj de ügyes vagy), amikor nem értettem a dokit "tolmácsolt" nekem, közben igyekeztem amennyit csak lehet beszélni a kutyushoz, simogatni.

A doki megvizsgálta a szemét, de sérülést, idegen tárgyat ő sem talált. Kimosta, lekezelte. Kaptunk rá cseppet meg egy tasak löttyöt amivel itthon kell kimosni. 4-5 nap múlva ha nem gyógyul, akkor vissza kell menni és egy szemész szakorvos fogja kezelésbe venni. Fülét is megnézte, nincs begyulladva. Kinyomta a bűzmirigyét, nagyon tele volt. Vért is vetettem, mert a múltkori bélgyulladásnál a májeredmények nem lettek jók, akkor azt javasolta a kolléganője, hogy majd később csináljunk egy kontrollt. A doki megállapította, hogy fogköves a foga, le kell szedni, de ehhez el kell bódítani, ezért szerinte előbb várjuk meg, hogy mi van a szemével.

Cesar Millan - Emberképzés kutyákhoz (angol, magyar felirattal)

2011. november 2., szerda

KEA tábor - Lakitelek - 2011. okt. 30. - nov. 01.

Már szombaton belefogtam a készülődésbe, pontosabban a sütigyártásba: görög citromos sütit, valamint karamellás minimuffint csináltam. Kutyával még 3 napra sem egyszerű elutazni, mert lehetőleg mindenre fel kell készülni, kettőnk viszonylag sok cókmókját kell bepasszírozni egy kis bőröndbe meg egy hátizsákba (mivel csak két kezem van...). Szokás szerint most is előre összeírtam, hogy mit kell vinni, majd mindent leraktam a padlóra. Végül háromszor ki-be pakoltam, mire minden a helyére került... Négy sütőtököt is vittem, mert kitaláltam, hogy rendezzünk csapatépítő-töklámpás faragó versenyt (a végén a többiek annyira fáradtak voltak, hogy én faragtam ki kettőt, a többit meg hazahoztam). 

Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, a nap szikrázott, napközben elég volt egy jó vastag pulcsit felvenni. A fákról lehulló levelek Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versét juttatták az eszembe. A tájat elnézve most értettem, éreztem át igazán ezt a verset. Azt hiszem idén igazi, nagybetűs Ősz van.

A 3 nap alatt a főszerep a "piskóták"-é volt, hiszen most van 2 nagyobbacska (Domino, Szellő) és 4 kisebb (Prézli, Susu, Basa, Báró) növendékünk, akik különböző szakokon (mozgássérült segítő, személyi segítő, hangjelző, terápiás) tanulnak majd tovább. Nekünk Chilivel a meglévő jelzések további pontosítása (akkor is jelezzen, ha nagyon el van foglalva), tűzriasztó (új hang) jelzése, és a séta javítása volt a főbb cél.

A társaság napi menetrendje a jól bevált rendszer szerint alakult: étkezések után kis munka a társalgóban (mi meg a szobámban), majd az udvaron folytattuk játékkal, sétával összekötve. Hétfőn kirándulást terveztünk a Tőserdőbe, de sajnos pár éve ellopták a hidat és mint kiderült azóta csak egy kb. 40 centi széles betontömbbel pótolták. Ezen a két kerekesszékes társunk nem tudott átmenni, így visszamentünk a kilátó közelében található focipályára és kirándulók nagy örömére összkutyás (azaz 12 kutya) frizbízésbe fogtunk. Látványosak lehettünk, mert sokan néztek minket, több érdeklődő is odajött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk. Éjszaka mi, a későnfekvők a társalgóban maradtunk beszélgetni, aminek  Chili nagyon örült, mert ilyenkor a kölykök már nem voltak velünk, így sokkal nyugodtabb, felszabadultabb lett. Éjszaka 11 körül képes lett volna bármilyen trükköt megtanulni... Bori Kópét tanítgatta a gördeszkázásra, ez nekem annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy Chilinek is meg fogom tanítani, csak előbb egy deszkát kell beszereznem....

A három nap alatt a legnagyobb bosszúságot a bogáncs okozta, Chili szőre előszeretettel vonzza magához ezeket a szúrós gömböcskéket. Minden séta után nekiláttam kiszedegetni, bő fél órába telt mire végeztem...

A táborról feketén-fehéren - fotók












KEA tábor - Lakitelek - 3. nap (csak fotók)







KEA tábor - Lakitelek - 2. nap (csak fotók)