2010. november 27., szombat

Kutya - gazda párosító

2010. november 27. - a Chili projekt egyik kulcseseménye (mostanában sok van belőle).

Miután eldöntöttem, hogy hivatalosan is jelentkezem a KEA-nál, így mint potenciális jelölt vettem részt a párosítón, mely az Etológia Tanszéken volt megtartva.

Négyen voltunk jelöltek, három mozgássérült és személyemben egy hallássérült illetve ismerősök, családtagok. Engem Edina kísért el akit a kutyakiképzős tanfolyamon ismertem meg (14-én szintén együtt voltunk a Top Mancs pályáján megnézni a segítő kutyákat, többek közt épp akkor gyakorolgattak a "nagy napra").
A négy kutya : Ella (lhasa apso), Tücsi (tervueren), Chili (uszkár), és egy golden retriever akinek a neve talán Kefír, de nem biztos. 
Minden földi jóval elláttak minket, volt mindenféle rágcsa és ital. A találkozó egy rövid megnyitó beszéddel kezdődött, melyben felhívták a figyelmünket, hogy ez amolyan tapogatózás, figyelik, hogy a kutya és a jelölt mennyire illenek össze, bármennyire is tetszett egy kutya ne éljük bele magunkat, mert nem biztos, hogy ő fog hozzánk kerülni. Elmondták, hogy nagyjából mit fogunk csinálni, hogyan néz ki a nap. Ezután a jelenlevőknek kellett pár mondatban bemutatkozni. 

Körforgó elven működött a dolog: először Ellával és nevelőszülőjével Vikivel vonultunk el egy különszobába, Ella nagyon gyorsan tanul, nem sok idő kellett hozzá, hogy összekösse a hangot a jelzéssel. 

Utána jött Chili a kiképzőjével Barbarával. Először azt értettem, hogy Vili, majd Kili és egyéb változatok, míg végül nagy nehezen megmagyarázták, hogy "tudod, csilííí mint a paprika!" Hűű először megijedtem, hogy úristen, mennyi energia van ebben a kutyában.. Chili nagy bohóc, azt már itt is megmutatta.

Ezután Eszter meginterjúvolt, lényegében arról kérdezett, hogy miért jelentkeztem, miben tud segíteni a kutya, tudom-e vállalni anyagilag, milyen elképzeléseim, igényeim vannak a kutyával kapcsolatban. 

Utoljára jött Tücsi Rozáliával. Ő lett számomra a nap titkos favoritja. Álomszépen dolgozott, végig szemkontaktusban volt velem, rögtön megcsinálta amit kértem tőle, nagyon jó kiállású kutya.

Kefírrel nem gyakoroltunk, mert ő kizárólag mozgássérült gazdihoz kerül.

Minden kutyával először csak ismerkedés, alap vezényszavak gyakorlása volt, jutalomfalattal jutalmaztam minden jó megmozdulásukat a klikker elhangzása után (mivel nem hallom, ezért ezt úgy oldottuk meg, hogy látványosan a szemem előtt nyomták meg, hogy tudjam mikor kell adni a falatkát - nagyon fontos az időzítés). Aztán próbálgattuk a kopogást, telefon csörgést, hogy ezekre a hangokra hogyan reagálnak a kutyák. Ebben a számban Ella vitte a prímet. Kondicionálás nem volt.

Miután mindenki mindenkivel sorra került Mártáék levezetésképpen egy rögtönzött akadálypályát építettek vödrökből, seprőből, székből, összehajtható alagútból. Mindenki végigmehetett rajta egy általa választott kutyával.

A következő napokban végiggondoltam a nap eseményeit és arra jutottam, hogy Ella egy tündér, de nem akarok egy Bogyóhoz nagyon hasonló karakterű kutyát. Változatosságra vágyom, szeretnék kirándulni, agilityzni a kutyussal, kimozdulni a 4 fal közül. Ehhez pedig Chili lenne az ideális társ. Így hát szőnyegbombázásba kezdtem és mindenkinek, minden módon ezerszer előadtam, hogy nekem Chili kell! :D

A soron következő e-mailváltás során Eszternek és Mártának is megírtam, hogy "más sorstársaim nevében is köszönöm Mindegyikőtöknek ezt a fantasztikus munkát (és még sok mást) amit a kutyákkal végeztek!!!"

2010. november 5., péntek

A kezdetek

Október eleje óta járok egy OKJ-s Kutyakiképző tanfolyamra, melyet a PFOTE Sportkutya Egyesület szervezett. Az első két alkalommal Dr. Fok Éva tartott állat-egészségügyi ismeretekből előadást. Szünetben odamentem hozzá, hogy elnézést kérjek késésem miatt, és akkor a tanfolyamról beszélgetve megemlítettem neki, hogy azért jelentkeztem, mert segítő kutyák kiképzésével szeretnék foglalkozni. Igazság szerint nekem a  Habilitációs kutyakiképző kellene, de sajnos az egyáltalán nem indult amikor szeptemberben néztem. 

Ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy csalnak a tanfolyamokkal! Járjatok utána, hogy a képzést hirdető iskola valóban be van-e jegyezve, valamint az általuk indított tanfolyam megfelel-e a törvényi feltételeknek, OKJ jegyzékben meghatározott képzési órát betartják-e!! Én is majdnem bedőltem egy cégnek, mikor aztán kiderült, hogy ők hivatalosan nem is indíthatják az adott képzést.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: Éva nagyon meglepődött, hogy mivel szeretnék foglalkozni, s ekkor felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor megpróbálja felvenni a kapcsolatot az ELTE Etológia Tanszékének egyik munkatársával. Jónéhány e-mail váltása után kaptam tőle az alábbi levelet 2010. október 25.-én:

Kedves Zsanett!

Örömmel értesítelek, hogy az ELTE Etológia Tanszékének igen elismert szakembere (Gácsi Márta, a KEA vezető kiképzője) szeretne megismerkedni Veled az említett ügyben (jelelésre megtanított kutya és esetleges képzés) novemberben. Persze előtte levélben keressed meg Őt. Szóval írjál a fenti e-mail címre, hivatkozva az előzményekre.

Külön hálás köszönettel  tartozunk Kubinyi Enikőnek (szintén elismert etológus szakember, ELTE), aki segített a közvetítésben!!! Köszönöm, Enikő!!!

Remélem sikerül egy érdekes, és hiánypótló munkát összehozni!!

Üdvözlettel
Fok Éva

A fenti levél után elkezdődött a vad levelezgetés Mártával, akinek írtam magamról, hű segítőmről a hallók világában Bogyóról, nagyszabású terveimről.. megírta, hogy szeretne velem megismerkedni, így november 5. 11 órára kaptam időpontot. 
Előző este nem mertem lefeküdni, nehogy reggel elaludjak, mert ugye a világítós órám nem működik megbízhatóan, Bogyó meg már nem ébreszt, inkább alszik tovább.. Nagyon ideges voltam, időben elindultam itthonról, nagyon szép, napos idő volt. Minden simán ment, egészen addig, amíg le nem szálltam a villamosról a Petőfi híd budai hídfőjénél.. rossz irányba, a BME épületei felé mentem, mert ugyan Márta mondta, hogy egy nagy vörös épületet kell keresni..de ugyebár mindkét oldalon nagy, vörös épületek vannak.. Így nagy nyugodtan keresgéltem a C épületet, több embert is megkérdeztem, mondták, mutatták hogy menjek tovább amott, arra lesz. Aztán kezdett egyre gyanús lenni a dolog, mert nem erre emlékeztem a térképről, amit még otthon megnéztem. A Ch épületet megtaláltam, de a C-t nem. Szerencsére egy oldalsó kijáratnál észrevettem egy eligazító térképet és akkor a névre pillantva hasított belém a felismerés, hogy a BME területén vagyok! Na, telefon elő, de senki nem válaszolt, azt akartam, hogy hívják fel a Tanszéket, hogy megyek, megyek csak késni fogok. (Ekkor még nem tudtam, hogy Márta ugyanúgy utálja a telefont, mint én!) Miután rájöttem, hogy teljesen benéztem gyorsan elindultam a másik irányba, s szedtem a lábam ahogy bírtam, de így is késve értem a találkozóra. Majd elsüllyedtem szégyenembe, de mentségemre legyen mondva, hogy egyik megkérdezettnek sem tűnt fel, hogy az "C épületet, Etológia Tanszéket keresem". Mostmár mindegy, elmúlt, életre szóló, jó lecke volt.
Így visszagondolva Mártának szerintem csupa hülyeséget mondhattam, beszéltem az elképzeléseimről (hallókutya szervezet és központ létrehozása, kiképzés), magamról, Bogyóról, hogy miket tudott és hogy sajnos mára "nyugdíjba vonult". Elmondtam azt is, hogy nem tudom eldönteni, hogy magam képezzem ki az új társamat vagy szakemberek segítségét kérjem, de kiét? (Hangsúlyozom, hogy pl. a KEA honlapján sincs utalás hallókutya kiképzésre!) Nagyjából egy - másfél órát tartott a megbeszélés, ahonnan elég összetörten jöttem haza. Mármint az álmaimat illetően. Az elsőre is egyértelmű volt, hogy még nem képeztek ki hallókutyust, én vagyok az első jelentkező (?). 
Márta felajánlotta, hogy ha van kedvem, akkor hétvégén menjek ki a Top Mancs Kutyasuliba megnézni a segítőkutyusok gyakorlását, majd november vége felé egy gazda-kutya párosítóra.

A terveimről azóta sem tettem le, sőt! úgy vélem az idő előrehaladtával, kellő tapasztalattal és anyagi háttérrel fogok ahhoz rendelkezni, hogy megcsinálhassam. Ja és jó lenne egy fedett kutyasuli is, nem?